Főkép

Fülszöveg:

Dara és Nick korábban elválaszthatatlanok voltak ‒ azelőtt, hogy Dara csókolózott Parkerrel, azelőtt, hogy Nicknek le kellett mondania a legjobb barátjáról, és a baleset előtt, ami összeroncsolta Dara gyönyörű arcát. Azóta a lánytestvérek, akik korábban olyan közel álltak egymáshoz, egyetlen szót sem váltanak. Nick egy pillanat alatt elvesztett mindent, és feltett szándéka a nyár folyamán visszaszerezni, amit lehet.

 

Darának azonban más tervei vannak. Amikor a születésnapján eltűnik, Nick azt hiszi, csak játszik vele. Ám egy másik lány, a kilencéves Madeleine Snow is eltűnt és mivel Nickben egyre erősebb a meggyőződés, hogy a két eset összefügg egymással, húga keresésére indul.

 

Ebben a lebilincselően izgalmas regényben a Delírium-trilógia és a Mielőtt elmegyek írója, Lauren Oliver olyan világot alkotott meg, ahol a cselszövés, a veszteség és a sejtelem összefonódik, és érzékeny részletekkel kirajzolja két önmagát és egymást kereső testvér életútját.

 

Részlet a regényből:

Ha az ember majdnem meghal, furcsamód mindenki azt várja tőle, hogy a boldogság tengerén hajózzon, pillangókat kergessen virágos réteken vagy szivárványt lásson az autópálya olajtól sötétlő pocsolyáiban. Csoda történt! – bizonygatják várakozó tekintettel, mint amikor az ember valami régi, jelentős családi ereklyét kap meg, és kénytelen ügyelni az arckifejezésére, amikor kibontja a nagymama csomagját, megpillantva a bolyhos, kinyúlt pulóvert.

Ez az ajándék pont olyan, mint maga az élet: tele lyukakkal és akaszkodó gubancokkal. Kényelmetlen és szúrós. Ajándék, amit sohasem kértél, soha nem akartál, soha nem választottál. Ajándék, amit izgatottan kell viselned mindennap, még akkor is, ha legszívesebben fel sem kelnél az ágyból.

Az igazság az, hogy a félig-meghalás nem nagy érdem, ahogy a félig-élés sem.

 

AZELŐTT

Nick,

március 27.

 

– Akarsz játszani?

Ezt a két szót hallottam leggyakrabban életemben. Akarsz játszani? A négyéves Dara széttárt karral kiront a szúnyoghálós ajtón, és szinte kirepül a ház előtti udvarra, meg sem várva a válaszomat. Akarsz játszani? A hatéves Dara tágra nyílt szemmel, holdfényben fürdő arccal, eperillatú sampontól nyirkos hajjal bebújik az ágyamba az éjszaka közepén. Akarsz játszani? A nyolcéves Dara csönget a biciklijével; a tízéves Dara legyező alakban kinyitja a kártyapaklit a medence szélén; a tizenkét éves Dara a nyakánál fogva megpörgeti az üres üdítősüveget.

A tizenöt éves Dara meg sem várja a válaszomat.

– Na, húzódj arrébb! – förmed rá a legjobb barátnőjére, Arianára, és a térdével meglöki a lány combját. – A nővérem is játszani akar.

‒ Nincs több hely! – visítja Ariana, amikor Dara teljes súlyával rádől. – Bocs, Nick!

Fél tucat emberrel egy használaton kívüli, szűkös istállóban zsúfolódunk össze, Ariana szüleinek kertjében. Fűrészpor és enyhe trágyaszag tölti meg a levegőt. Egy félig üres vodkásüveg áll a döngölt padlón, néhány rekesz sör és kisebb halom ilyen-olyan ruhadarab társaságában: egy sál, egy felemás pár egyujjas kesztyű, egy pufidzseki, Dara testhez álló, rózsaszín pulcsija, hátán a strasszokból kirakott „Ribanckirálynő” felirattal. Úgy fest az a sok tárgy, mint valami bizarr áldozati felajánlás a vetkőzős póker isteneinek.

‒ Semmi gond! – vágom rá gyorsan. – Nem muszáj játszanom. Amúgy is csak köszönni jöttem.

Dara elfintorodik. ‒ Aha, csak úgy idepottyantál.

Ariana a földre csapja kiterített kártyáit.

‒ Három egyforma, királyok. – Kinyit egy sört, a hab szinte beborítja az ujjait. – Matt, vedd le a pólód!

Matt vézna gyerek, kissé túlméretezett orral, a tekintete részegen fátyolos. Mivel felül már csak a pólója van rajta – fekete póló, elején egy titokzatos, félszemű hód rajzával –, arra következtetek, hogy a pufidzseki is az övé lehet.

‒ Fázom! – vinnyogja.

‒ Vagy a pólód, vagy a nadrágod. Válassz!

Matt sóhajt, aztán lerángatja magáról a pólót. Felvillan a háta, rajta mitesszerek halvány hálózatával.

‒ Hol van Parker? – kérdezem. Próbálok lazán beszélni, de már ezért az erőfeszítésért is utálom magam. Amióta Dara elkezdett vele… elkezdte vele azt, amit csinált, már beszélgetni sem tudtam normálisan a korábbi legjobb barátommal, csak úgy, mintha egy tüskés karácsonyfadísz szorult volna a torkomba.

Dara mozdulatlanná dermed, miközben újra megkeveri a kártyapaklit. De csupán egy másodpercre. Ariana felé löki az utolsó kártyalapot, aztán felemeli a kezét.

‒ Fogalmam sincs.

‒ Írtam neki SMS-t – folytatom. – Azt válaszolta, hogy idejön.

‒ Hát... lehet, hogy már el is ment. – Dara sötét szeme rám villan, egyértelmű üzenettel: Ejtsük a témát! Biztos megint veszekedtek. Vagy nem veszekedtek, és pont ez a baj. Talán Parker nem is hajlandó részt venni a játékban.

‒ Darának új pasija van – csicsergi Ariana, mire Dara oldalba böki. – Miért, talán nem így van? Egy titkos lovag.

‒ Fogd be! – inti le Dara durván. Nem tudom megállapítani, hogy tényleg dühös vagy csak színleli.

Ari gyerekesen lebiggyeszti a száját.

‒ Ismerem? Csak annyit árulj el, hogy ismerem-e!

‒ Nem – vágja rá Dara. – Nem árulok el semmit.

Ledobja a kártyákat és feláll, leporolva a nadrágja hátsó részét. Szőrmeszegélyes, telitalpú csizmát visel meg fémes színű pólót, amit még soha nem láttam rajta: úgy fest, mintha leöntötték volna valamivel és hagyták volna megszilárdulni a testén. A haja – amit nemrég feketére festett és kíméletlenül kiegyenesített – szintén olyan, mintha sötét olajat csurgattak volna a fejére és a vállára. Ahogy mindig, most is úgy érzem magam, mint a Madárijesztő Dorothy mellett. Formátlan, sátorszerű dzseki van rajtam, amit anya még négy évvel ezelőtt vett nekem, a vermonti síelésünk alkalmával, a hajam pedig egérszínű-barna, és szinte magától is jelentéktelen lófarokba rendeződik.

‒ Szerzek valami innivalót – közli Dara, bár még a sört sem itta meg. – Kér valaki?

‒ Inkább a mixert hozd be! – mondja Ariana.

Dara nem adja jelét, hogy hallotta volna a megjegyzést. Megragadja a csuklómat, és kivonszol az istállóból a csűr felé, ahol Ariana – vagy az anyja – összecsukható asztalokat állított fel chipsszel, pereccel, guacamole szósszal teli tálakkal és csomagolt süteményekkel megrakva. Az egyik szószosedényben elnyomott cigarettacsikket találok, egy hatalmas puncsostálban pedig sörösdobozok lebegnek félig elolvadt jégkockákkal együtt, akár az Északi-tenger jégtömbjei között evickélő hajók.

Úgy látom, Dara egész évfolyama eljött, az enyémnek pedig nagyjából a fele. Még ha a végzősök nagy része nem is süllyed le odáig, hogy részt vegyen a taknyos kis másodévesek bulijain, az érettségi előtt állók egyetlen alkalmat sem mulasztanak el az ünneplésre. Karácsonyi izzósort függesztettek fel az istállóban az állások között, amelyekből csak háromban lakik igazi ló: Misty, Luciana és Mr. Ed. Átfut az agyamon, hogy a lovakat esetleg zavarhatja is a hangszórókból dübörgő basszus vagy az, hogy minden öt másodpercben benyúlnak az ajtón a részeg másodévesek, és megpróbálják őket chipsszel etetni.

A többi állásban, amit nem töltenek meg rejtélyes úton idekerült és végső nyughelyükre lelt régi nyergek, trágyagereblyék és rozsdás földműves szerszámok ‒ jóllehet, Ariana anyja nem ezek segítségével tartotta fenn a farmját, hanem három exférje pénzéből ‒, elsőévesek tartanak ivós és szekálós játékokat vagy – mint pl. Jake Harris és Aubrey O’Brien ‒ verekednek. Úgy hallottam, a szerszámoskamrát füvezéshez foglalták le.

A nagy, gördülő csűrajtót nyitva hagyták éjszakára, így beszűrődik a fagyos levegő. A domb alján valaki tábortüzet akar gyújtani a lovaglópályán, de szitál az eső, ezért sehogy sem akar lángra kapni a fa.

Örülök, hogy Aaron nincs itt. Nem biztos, hogy el bírnám viselni ezen az éjszakán, azok után, ami előző hétvégén történt. Még az is jobb lett volna, ha megharagszik, elborult aggyal üvöltözik vagy pletykákat terjeszt el az iskolában a nem létező Chlamydia-fertőzésemről, vagy ilyesmi. Akkor legalább gyűlölhetném. Lenne valami értelme.

A szakítás óta azonban rendületlenül, regénybe illően udvariasan viselkedett, akár egy nyájas ruhabolti eladó. Mintha bízna benne, hogy vásárolok valamit, de nem erőszakoskodna.

‒ Szerintem még mindig jó páros vagyunk – bökte ki hirtelen, miközben visszaadta a pólómat (tisztán és összehajtogatva, természetesen) egy csomó aprósággal együtt, amit a kocsijában hagytam: toll, telefontöltő meg a fura hógömb, ami a patikában járt az akciós termékek mellé. Aznap spagetti volt a suliban ebédre, és még mindig láttam némi paradicsomszószt a szája sarkában. – Talán meggondolod magad.

‒ Talán – hagytam rá, és őszintén reménykedtem benne, hogy végül neki lesz igaza.

Dara magához vesz egy üveg Southern Comfort likőrt, arasznyit tölt egy pohárba, aztán rázúdít némi Coca-Colát. Az ajkamat harapdálom belülről, mintha ezzel megsemmisíthetném a kikívánkozó szavakat: ez ma már minimum a harmadik itala, és már így is megalázó helyzetben vagyunk anyával és apával együtt, nem kéne kísértenie a sorsot. Az ég szerelmére, már így is terápiára kell járnunk őmiatta!

Végül egész más kívánkozik ki belőlem.

‒ Szóval új pasid van? – kérdezem erőltetetten könnyed hangon.

A szája egyik sarka mosolyra húzódik.

‒ Ismered Arianát! Szereti eltúlozni a dolgokat. – Újabb italt kever, és átadja nekem. Nekikoccintja műanyag poharát az enyémnek. – Egészségünkre! – kurjant, aztán egy hajtásra benyakalja az ital felét.

Az ital szaga gyanúsan hasonlít a köhögés elleni szirupéra. Lerakom egy nagy tál tésztabundás virsli mellé, amelyek úgy festenek, mint gézbe csavart, összeaszott hüvelykujjak.

– Szóval nincs semmiféle titokzatos lovag?

Dara megrántja az egyik vállát.

‒ Mit mondhatnék? – Arannyal festette ki a szemét ma este, de a por már lepergett az arcára is. Úgy néz ki, mint aki véletlenül áthaladt Tündérországon. – Ellenállhatatlan vagyok.

‒ És mi van Parkerrel? Megint kitört a vihar a Paradicsomban?

Azonnal visszaszívnám a kérdést. Dara mosolya is lekonyul.

‒ Miért? – kérdezi tompa, kemény tekintettel. – Hogy megint elmondhasd: „Én előre szóltam”?

‒ Felejtsd el! – Elfordulok. Hirtelen nagyon fáradtnak érzem magam. – Jó éjszakát, Dara!

‒ Várj! – Elkapja a kezemet. Egy szempillantás alatt eltűnik a feszültség, és újból felragyog arcán a mosoly. – Maradj itt, jó? Maradj velem, Nünüke! – ismétli, amikor látja a vonakodásomat.

Amikor ilyen édesdeden könyörgővé válik, nagyon hasonlít a régi önmagára: a kishúgomra, aki felmászott a mellkasomra, és nagyra nyílt szemmel rimánkodott, kérlelt, hogy ébredjek fel. Nem lehetett neki ellenállni. Vagy legalábbis nagyon nehéz volt.

‒ Hétkor kell kelnem – közlöm, mialatt kikísér az istállóból a szemerkélő, jeges esőbe. – Ráadásul megígértem anyának, hogy segítek rendet rakni, mielőtt Jackie néni ideér.

Miután apa bejelentette, hogy elköltözik, anyánk az első hónapban úgy tett, mintha semmi sem történt volna. Újabban azonban mindent elfelejt: bekapcsolni a mosogatógépet, beállítani az ébresztőt, kivasalni a munkahelyi blúzait, kiporszívózni. Úgy tűnik, valahányszor apánk elvisz valamit a házból – a kedvenc karosszékét, az apjától örökölt sakk-készletet, a soha nem használt golfütőit –, magával viszi anyánk elméjének egy darabját is.

‒ Miért? – kérdezi Dara a szemét forgatva. – Majd segítenek neki a tisztítókristályai. Jaj, kérlek! – Fel kell emelnie a hangját, hogy túlkiabálja a zenét, mert valaki közben felhangosította, még a padló is remeg a ritmusra a lábunk alatt. – Soha nem bulizol velünk!

‒ Ez nem igaz – tiltakozom. – Inkább te vagy az, aki állandóan bulizik! – Keményebb hangon vádolom, mint szeretném, de Dara csak nevet.

‒ Ma este ne veszekedjünk, jó? – kérlel, majd hozzám hajol és csókot nyom az arcomra. Ragad a szája, mint a cukorka. – Legyünk boldogok!

Egy fiúcsapat – talán másodévesek – fütyülni és tapsolni kezd az istálló egyik homályos szegletében.

‒ Csak így tovább! – kiáltja az egyik, felemelve a sörét. – Egy kis leszbikus akció!

‒ Kussolj, seggfej! – rikoltja Dara, de ő is nevet. – Ez a nővérem.

‒ Látod, pont erre céloztam! – jegyzem meg.

Dara azonban rám se hederít. Elvörösödik az arca, a szeme villog az alkoholtól.

‒ Ő a nővérem! – ismétli harsányan, nem is egy konkrét személynek, hanem csak úgy mindenkinek, hiszen Dara az a fajta lány, akit az emberek lesnek, akarnak, követnek. – És a legjobb barátnőm!

Újra fütyülés hallatszik, aztán elszórt taps. Most egy másik fiú kurjant fel: ‒ Kezdhetitek!

Dara átkarolja a vállamat, közelebb hajol, hogy a fülembe suttoghasson. Édes a lehelete, de szúrós is az alkoholtól.

‒ Ez egy életre szóló barátság! – bizonygatja, és már magam sem tudom, hogy ölelget vagy kapaszkodik belém. – Igaz, Nick? Ezen semmi… de semmi sem változtathat!

 

AZUTÁN

 

http://www.shoreline-i-naplo.com/marcius27_balesetekesriportok

 

12:55-kor a norwalki rendőrség egy baleset helyszínére szállt ki a 101-es úton, a Shady Palms Moteltől délre. A sofőrt, a 17 éves Nicole Warrent kisebb sérülésekkel szállították az Eastern Memorial Kórházba. Utasát, a 15 éves Dara Warrent, aki nem volt bekötve biztonsági övvel, rohammentő vitte az intenzív osztályra, ahol lapzártánkkor is kritikus állapotban fekszik. Mindannyian imádkozunk érted, Dara Warren.

 

                                   aaannyira szomorú! remélem, felépül!

                                   Szerző: mamabear27, 6.40

 

                                   abban az utcában lakom, ahol a baleset történt!

                                   800 méterről hallottam a csattanást!

                                   Szerző: qTpie, 8.04

 

                                   ezek a kölykök elpusztíthatatlannak hiszik magukat!

                                   miért nem kötötte be azt az övet? csakis ő tehet róla, senki más!

                                   Szerző: Markhammond, 8.05

 

                                   több együttérzést, haver! mind követünk el baromságokat!

                                   Szerző: trickmatrix, 8.07

 

                                   egyik ember hülyébb, mint a másik.

                                   Szerző: markhammond, 8.08

 

http://www.shoreline-i-naplo.com/julius15_letartoztatasok

 

Mozgalmas éjszakája volt a Main Heights-i Rendőrőrsnek. Kedden éjfél és hajnali egy óra között három, helybeli kamasz kisebb lopásokat követett el a 23-as úttól délre eső területen. A rendőröket először a Richmond Place-en található 7-Eleven áruházhoz riasztották, ahol a 17 éves Mark Haas, a 16 éves Daniel Ripp és a 19 éves Jacob Ripp megfenyegette és zaklatta az elárusítót, aztán két rekesz sörrel, négy doboz tojással, három tasak tejszínes piskótatekerccsel és három zacskó turistakolbásszal távozott. A rendőrök a Sutter Streetig üldözték a tinédzsereket, ahol megrongáltak hat postaládát és tojással dobálták meg iskolájuk egyik matematikatanára, Mr. Walter Middleton házát (aki tudósítónk értesülései szerint nemrég kilátásban helyezte, hogy állítólagos puskázásért megbuktatja Haast). A rendőröknek végül a Carren Parkban sikerült elfogniuk és letartóztatniuk a fiatalokat, akik addigra elloptak egy hátizsákot, két farmernadrágot és egy sportcipőt is a nyilvános medence mellől. A ruhadarabok a rendőrség szerint két, meztelenül fürdőző tinédzserhez tartoztak, akiket bevittek a Main Heights-i Rendőrőrsre kihallgatásra… remélhetőleg a ruháik visszaszerzése után.

 

                                   Dannnnnnny… te egy legenda vagy!

                                   Szerző: grandtheftotto, 12.01

 

                                   neked nincs életed?!

                                   Szerző: momofthree, 12.35

 

                                   A helyzet iróniája az, hogy a letartóztatott fiúk bizonyára

                                   rövidesen a 7-Elevenben fognak dolgozni. Valahogy nem tudom

                                   elképzelni róluk, hogy agysebésszé válnának.

                                   Szerző: hal.m.woodward, 14.56

 

                                   meztelenül fürödtek? nem fagytak meg?! :P

                                   Szerző: prettymaddie, 19.22

 

                                   Miért nem írják le a cikkben a „meztelenül fürdőző tinédzserek”

                                   nevét? Tiltott helyen fürdeni szabálysértés, nem?

                                   Szerző: vigilantescience01, 21.01

 

                                   Köszönjük a hozzászólást! Valóban szabálysértés,

                                   de a két fiatal nem kapott büntetést.

                                   Szerző: admin, 21.15

 

                                   Mr. Middleton kapja be!

                                   Szerző: hellicat15, 23.01