Főkép

Furcsa változásokat idézett elő bennem ez a rovat. Ha valakitől azt hallom, nem szereti a verseket, egyből értetlenkedni kezdek. Ugyanakkor nem is olyan rég, még magam is azt mondtam: ő meg ő a kedvenc költőm, de a többieket nem igazán… Nem ismertem senkit, aki csakúgy, mint a filmekben, kívülről idézte volna a kedvenc verseit, akinek az arcán boldog mosoly játszott volna, ha szóba került ez a téma. És mégis, itt ülök a gépem előtt, könnyed örömmel a szívemben, és hosszasan válogatok a lehetőségek közül, tobzódva, bele-bele fúlva a végtelen lehetőségekbe, és fogadkozom, hogy ez most nem fér bele, de egyszer majd… egyszer majd sorra kerül.

 

Közben pedig igyekszem ismertebb verseket választani, miközben újra és újra azzal szembesülök, alig ismerek néhányat, hát hogyan döntsem el, mi az ismert és mi nem az? Hiszen mind egyedi és fantasztikus a maga módján. Nem könnyű feladat, sőt, egyre nehezebb, mert ahogyan felénk mondani szokták, nem tudom, melyik ujjamat harapjam. Ti tudnátok?

 

John Milton (1608 – 1674) költő, politikus, az angol barokk irodalom egyik legnagyobb alakja, akinek nevéhez több röplap is fűződik, amiken az emberi jogokért és a szabad vallásgyakorlásért emelt szót. Elveszett paradicsom című eposza az egyik legismertebb műve. Erőteljes prózája, választékos költészete letagadhatatlan nyomot hagyott a 18-19 századi irodalmon. Mikor letartozatták, megvakulásának köszönhetően kerülte el, hogy a protektorátus védelmezőjeként kivégezzék, de elégették a műveit és meglehetősen elszegényedett. Meglepő módon állapota mégis pozitív hatást gyakorolt szókincsére és kifejezőképességére is.

 

Isten tervei kifürkészhetetlenek, nem tudjuk, mit és miért mér ránk. A vakság nemcsak csapás, de áldás is lehet, amiből profitálhatunk, mert minden éremnek két oldala van, ráadásul semmi nem történik cél nélkül, még ha látszólag értelmetlen is. 

 

John Milton: A vak szonettje

 

Tűnődöm olykor, mért szállt rám homály
Éltem felén? E tág föld vak legén
Talentumom tétlen mért rejtem én,
Mely így elásva bennem kész halál?
Ha majd a számonkérő óra száll,
Uram feddése nem lesz-é kemény?
,,Mit kezdjek így, ha nincs munkámra fény?``
Lázongok halkan. Ám vigaszt talál
Türelmem és szól: ,,Senki sem viszen
Méltó munkát Elé. Csak tűrd szelíd
Igáját, úgy a jó. Hisz Ő a szent
Király. A szárazföldön és vízen
Sürögteti szolgái ezreit,
S az is cselédje, ki csak vár s mereng.``

 

Fordította: Tóth Árpád