HETI VERS - Robert Burns: Az ördög elvitte a fináncot

Kezdetként hadd idézzem Victor Hugót: „A költemény a szívre, az érzékenységre hat, és nem az észre. Az intuitív felismerésre, és nem a logikus érvelésre. Nem bizonyításra törekszik, hanem arra, hogy felkavarja a lelket, és tartós visszhangot keltsen a szívekben.”

 

Néha, amikor a verseket szedem össze, eszembe jut valami – képek egy irodalomóráról, vagy a színész, akinek a tolmácsolásában hallottam, esetleg egy könyv, amiben idézték –, és arra jöttem rá, a versek számomra épp olyan szerepet töltenek be, mint a zene. Bizonyára ismeritek azt a jelenséget, amikor váratlanul felcsendül a rádióban egy dal, amire, a példa kedvéért, először táncoltunk. Egyszerre idéz fel bennünk édes, keserű és vidám pillanatokat, miközben jóleső érzésekkel gondolunk életünknek arra a régen lezárt szakaszára. Csak úgy, ahogyan engem, rendkívül fura mód, a versek ringatnak melankolikus nosztalgiába. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom élvezni ezt a rovatot, és csak remélni tudom, hogy ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül.

 

Robert Burns (1759-1796) Skócia nemzeti költője, parasztköltő és a romantika egyik legjelentősebb képviselője. Költészetének központi műfaja a dal, és különösen jellemző az önéletrajzi jellege. Rövid élete során több száz dalt írt és régi skót népdalokat újított fel.

 

„Az ördög elvitte a fináncot” dallamos versecske arról, hogy ami másnak bánat, nekünk lehet öröm. Nem hiszem, hogy kellene mélyebb mondanivalót keresni benne, csupáncsak egy maroknyi embert, akik, miután a rájuk figyelő ellenőrt megütötte a guta, vagy valami más kórság érte, nem igazán voltak képesek gyászt érezni, csak élvezték a rövid időre megkapott szabadságukat. Bár ezzel sokan tudnának azonosulni, nálunk végre szabad pálinkát főzni. 

 

Robert Burns: Az ördög elvitte a fináncot

 

Jött az ördög hegedüszóval,
elvitte a fináncot;
és minden asszony igy kiált:
„Belzebub, éljen a táncod!”
  Az ördög, az ördög,
  az ördög e tánccal
  oda van, oda van
  oda van a finánccal.

„Cefrét verünk, főzünk, italt,
lakomát csapunk, nagy táncot:
szépen köszönjük, Körmös úr,
hogy viszed a fináncot!”
   Az ördög, az ördög,
   az ördög e tánccal
   oda van, oda van
   oda van a finánccal.

„Van csárda-tánc, kuferces, lánc,
tudunk polkát és fráncot:
de legjobb tánc az ördögé,
hogy viszi a fináncot.”
   Az ördög, az ördög,
   az ördög e tánccal
   oda van, oda van
   oda van a finánccal.

 

(Arany János fordítása)