Főkép

Balassi Bálint a magyar reneszánsz második korszakának legjelentősebb alakja, az első vallásos, és az első kiemelkedő költőnk volt egyben. Istenes verseket egész munkássága alatt írt, és ezek közül az egyik legismertebb az „Adj már csendességet”, amit lengyelországi bujdosása idején, 1591-ben született meg.

 

Egy fohász. Fohász Istenért és fohász a hitért. Minden ember vágyik a békességre, egy pillanatnyi csöndre, megnyugvásra, ami a hitben lakozik. Hogy most könyörgő szemünket Istenre, vagy embertársainkra vetjük-e, majdnem mindegy is, mert a hit biztonságot ad, megvédelmez, és támogat a bajban, hogy aztán észrevétlen egyengesse életünket békés időkben. Talán ezért van, hogy még a magukat ateistának tartó emberek száján is kiszalad néha egy-egy fohász. A vágy egy felsőbb erőre, a védelmező Atyára mélyebben gyökerezik az emberben, mint gondolná, és minden alkalommal, amikor az élet nehézségeket állít elénk, eszünkbe jut, mivel érdemeltük ki.

 

„Istenem, feltétel nélkül hinni akarok tebenned, csak most az egyszer segíts, és esküszöm, hogy soha, de soha többé nem tagadlak meg! Csak még most az egyszer!” – alkuszunk, miközben tudjuk jól, nem tartanánk be az ígéretünket, és Ő is tudja, de mégis… Csak érezni akarjuk a teljes megbocsátást, soha semmire nem vágytunk ennyire, mint a tökéletes és feltétel nélküli szeretetre, ezért kapaszkodunk kétségbeesetten – még most az egyszer…

 

Balassi Bálint: Adj már csendességet

 

Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr,

Bujdosó elmémet, ódd bútól szívemet , kit sok kín fúr.

 

Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,

Őrizd, ne hagyd ébreszd , haragod ne gerjeszd vesztségére.

 

Nem kicsiny munkával: Fiad halálával váltottál meg,

Kinek érdeméért most is szükségemet teljesítsd meg.

 

Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való,

Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló.

 

Jó voltod változást, gazdagságod fogyást érezhet-e?

Ki engem, szolgádat, mint régen sokakat ébreszthet-e?

 

Nem kell kételkednem. Sőt: jót reménylenem igéd szerint!

Megadod kedvesen , mit ígérsz kegyesen, hitem szerint.

 

Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját,

Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát.

 

Repülvén áldjalak, élvén imádjalak vétek nélkül,

Kit jól gyakorolván, haljak megnyugodván, bú s kín nélkül.