FőképFülszöveg:
Doktor Proktor, a kétbalkezes professzor maga sem sejti, milyen kalandokba keveredik majd, amikor véletlenül feltalálja a földkerekség legnagyobb erejű pukiporát, ami bárkit képes az űrbe röpíteni. Ám amíg két kisiskolás segítője azon dolgozik, hogy a találmány híressé és gazdaggá tegye őket, a csodaszer híre illetéktelenek fülébe is eljut. A doktor hamarosan egy szökésbiztos cellában találja magát, a gonosz ikerpár ellopja a találmányt, és egy folyton éhes anakonda is beszabadul Oslo szennyvízcsatornáiba. Közben pedig feltartóztathatatlanul közeleg a nemzeti ünnepre gyakorló iskolai katonazenekar...
 
A világhírű skandináv krimiíró Doktor Proktor-sorozatát már több mint 20 nyelvre fordították le. A főszereplők fergeteges kalandjait elképesztő fordulatok, abszurd humor és a Nesbo-féle különleges atmoszféra teszi feledhetetlenné.

Részlet a könyvből:
Bulle és az egyszerű matematika

Amikor Lise másnap reggel kilépett a kapun, Bulle iskolatáskával a hátán ácsorgott az út
másik oldalán, és a kavicsokat rugdosta.
– Hát te mire vársz? – kérdezte Lise.
Bulle megvonta a vállát.
– Hogy hátha jön valaki, aki ugyanarra megy, mint én.
– Erre senki nem fog jönni – válaszolta Lise. – Ez egy zsákutca, és mi lakunk legbelül.
– Nahát – mormolta Bulle.
Elindultak lefelé az Ágyú utcán.
– Doktor Proktor meghívott bennünket az Utolsó Nagy Pukiportesztelésre iskola után –
mondta Bulle. – Jössz?
– Naná! – válaszolta Lise. – Izgulsz?
– Mint egy kisgyerek – felelte Bulle.
Amikor már majdnem leértek a főúthoz, Lise megtorpant, és az Ágyú utca utolsó házára
mutatott.
– Ott lakik Tryls és Trym – mondta. – Amikor látom, hogy épp kijönnek a házból, itt szoktam kivárni, hogy elmenjenek. Ha pedig nem látom őket, akkor gyorsan elfutok a ház mellett. Gyere…
Lise megragadta Bulle kezét és futásnak akart eredni, de Bulle visszahúzta.
– Én nem akarok futni – mondta. – És várni sem akarok.
– De… – próbált ellenkezni Lise.
– Ne felejtsd el, hogy ketten vagyunk – mondta neki Bulle. – Pont, mint Tryls és Trym. Ez egyszerű matematika.
Azután elsétáltak az ikrek háza mellett. Bul le nagyon, de nagyon lassan megy, gondolta Lise. Azonban azt is észrevette, hogy Bul le mégiscsak félhet egy kicsit, mert folyton ide­oda kapkodja a fejét a két ház között. Végül szerencsére sem Tryls, sem Trym nem bukkant elő, és amikor Lise az órájára pillantott, azt is tudta, hogy az ikrek alighanem már rég az iskolában vannak.
– Tudod te, mennyi az idő? – kérdezte rémülten, mivel nagyon jól nevelt kislány volt, ezért nem volt hozzászokva, hogy késsen.
– Nincs órám – válaszolta Bulle.
– Strobe tanárnő borzasztóan mérges lesz.
Futólépés!
– Igenis, parancsnok – mondta Bulle.
Azzal futásnak eredtek.

Sajnos a nap további része nem telt ilyen gyorsan. Bulle olyan türelmetlenül várta az iskola utáni Utolsó Nagy Pukiportesztet, hogy a másodperceket számolva nézte, ahogy Strobe tanárnő szája mozog. Arról viszont fogalma sem volt, hogy mit mond, így amikor hirtelen arra ocsúdott föl, hogy a tanárnő ujja egyenesen rá mutat, és a többiek is mind őt bámulják, rájött, hogy a tanárnő alighanem egy kérdést intézett hozzá.
– Kétezer­hatszáznyolcvanegy – válaszolta Bulle.
Strobe tanárnő a homlokát ráncolta:
– Ez lenne a válasz a kérdésemre?
– Nem feltétlenül – mondta Bulle. – Viszont pontosan ennyi másodperc telt el eddig az órából. Helyesebben, mostanra négy újabb másodperc is eltelt, vagyis éppen kétezerhatszáznyolcvanötnél tartunk. Ez egyszerű matematika.
– Ezt értem – kezdte Strobe tanárnő. – De Bulle…
– Elnézést, már nem ez a helyes válasz – szakította félbe Bulle. – Az most épp a kétezerhatszáznyolcvankilenc.
– Nekem inkább úgy tűnik, hogy ki szeretnél térni a válasz elől – mondta Strobe tanárnő.
– Mivel azt sem hallottad, hogy mit kérdeztem. Így van, Bulle?
– Természetesen – bólintott Bulle. – Kétezerhatszázkilencvenkettő.
– Térj a lényegre! – mondta Strobe tanárnő, némi ingerültséggel a hangjában.
– A lényeg az – vágott bele Bulle –, hogy mivel egy percben hatvan másodperc van, egy iskolai tanóra pedig negyvenöt percből áll, nem lesz időm válaszolni a tanárnő kérdésére, merthogy hatvan másodpercszer negyvenöt az kétezerhétszázmásodperc, ami pedig annyit tesz, hogy a csengő éppen…
A folytatást azonban senki nem hallotta, mert ebben a pillanatban felharsant az óra végét jelző csengő. Strobe tanárnő igyekezett szigorú arccal nézni Bullére, de amikor elkiáltotta magát, hogy „kifelé mindenki!”, Bulle látta rajta, hogy nem sikerül lepleznie a mosolyát.

A Kiadó engedélyével.