FőképAngel Morgan még ha akarna, sem tudna mivel dicsekedni, ugyanis életének eddigi tizenkét éve alatt több rossz, mint jó dolog történt vele. Apukája éppen börtönben ül, anyukája hol az alkoholban keres vigasztalást, hol más férfiaknál.
Közben pedig annyira elfárad, hogy két gyerekével (Angelnek van egy öccse, Bernie) már nincs ereje foglalkozni, azok úgymond „vadon” nőnek. Mindezt tetézi a szegénység, egyszóval a kislánynak nem sok boldogságban van része.

Helyzete akkor sem lesz jobb, amikor váratlanul leköltöznek vidékre apai nagymamájához (annyira váratlanul, hogy csak a legszükségesebb holmijukat viszik magukkal, és persze a nagyinak sem szólnak előre, így az alaposan meglepődik).
A helyzet tovább romlik, amikor anyja még aznap este szó nélkül továbbáll. Napokkal később már senki sem várja vissza, úgy tűnik, megunta a két gyereket.

A düledező, elhanyagolt tanyán kezdetét veszi a magára maradt három családtag kálváriája, hiszen életük nem készítette fel őket ilyen kihívásra. Főzés, mosás, iskolába járás, bevásárlás – s akkor még csak az egyszerűbb eseteket soroltam fel.

A nagyi amolyan megkeseredett öregasszony, aki évek óta ki sem mozdult a házból, Bernie pedig elkényeztetett kissrácként a tévétől kezdve a játszótársakon át mindent hiányol. Közöttük áll Angel, aki, hacsak nem akar újra intézetbe kerülni, kénytelen mindent megcsinálni, és irányítani a többieket is. És ezek még csak az egyszerűbb feladatok.

Úgy gondolom ezt a könyvet mindazon tiniknek el kellene olvasniuk, akik rendezett családi viszonyok között élnek, s időnként háborognak a kötöttségeik miatt. Ha mást nem is eredményezne a regény, azzal biztosan tisztában lennének, mennyivel jobban élnek, mintha Angelhez hasonló körülmények közé kerülnének.
A történet másik „erénye”, hogy megmutatja: a nehézségek nem feltétlenül eredményeznek hibás döntéseket, a törvények megszegését, valamint a közmegegyezésen alapuló értékek elvetését.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Csillagnéző
Híd Terabithia földjére