Iain M. Banks életrajz
Írta: Tóth Gizella | 2013. 06. 17.
Csurgó Csaba, az Agave Könyvek alapítója és főszerkesztője így írt Iain M. Banksről:
„– Mondd, szerinted mi a boldogság?
– A boldogság? A boldogság az… amikor egy verőfényes tavaszi reggelen, egy gyönyörű, szenvedélyes… többszörös gyilkossal töltött vad éjszaka után felébredsz.
Így kezdődik Banks egyik legnagyobb hatású regénye, a Fegyver a kézben, és mi hónapok óta – mióta elértek hozzánk a betegségéről szóló hírek – az esélyek ellenére reménykedtünk benne, hogy az a bizonyos boldogság végül el fog jönni a többszörös gyilkossal töltött vad éjszaka után. Reménykedtünk benne, és közben nem lehetett nem csodálni ennek az embernek a bátorságát, aki úgy írt az állapotáról, a közelgő halálról, ahogy mi soha nem mernénk. Egész életében úgy alkotott, ahogy mi soha nem mernénk, ahogy mi soha nem gondoltuk volna, hogy lehetséges. Mert mi sci-fiben gondolkodunk, meg szépirodalomban, meg kémregényben meg űroperában. Ő könyvekben gondolkodott, emberekben és történetekben. Mondhatnánk, hogy feszegette a határokat, de ennek nem lenne semmi értelme, mert számára nem léteztek határok. Vagy legalábbis elhitette velünk, hogy nincsenek. Hogy bármire képes. Akár még arra is, hogy a vad éjszaka után tényleg felébredjen.
Nem ébredt fel.”
Skót író, aki Iain M. Banks néven tudományos-fantasztikus könyveket írt, míg Iain Banksként egyéb szépirodalmi regényei jelentek meg, 2008-ban a Times a 38. helyre rangsorolta az „50 legnagyobb brit író 1945 óta” listáján.
A Fife megyei Dunfermline-ben született 1954. február 16-án. Édesanyja műkorcsolyázó volt, édesapja a haditengerészet tisztjeként szolgált. Iain kilencéves koráig North Queensferryben élt, apja állomáshelye, a rosythi hajójavító üzem közelében, majd a Banks család Gourockba költözött, mert az apát áthelyezték. Tizenegy éves volt, amikor eldöntötte, hogy író akar lenni, és tizenhat éves korára befejezte első regényét… ceruzával, egy nagyméretű hajónaplóba. A Hungarian Lift-Jet egyfajta Alastair Maclean-őrület volt nemzetközi fegyverkereskedőkkel a rosszfiúk szerepében, sok szexszel és erőszakkal.
Ken Macleod, sci-fi író így emlékszik:
„Első találkozásom Iain írásaival ezek a kollázsok voltak, amelyekben a nyilvánvalóan Terry Gilliam filmekből vett őrült szövegeket a vasárnapi újságok mellékleteiből kivágott rajzokkal illusztrálta. Meglehetősen szokatlanok voltak, politikailag provokatívak tele tankokkal, fegyverekkel és szexszel, mindez riasztó módon egymás mellé rakva, s a történetek nem többek, mint nevetséges, szójátékokba öntött kézírásos szárnypróbálgatás.”
Iain a gourocki és a greenocki középiskolába járt, majd 1972 és 1975 között angol nyelvet és irodalmat, filozófiát és pszichológiát hallgatott a Stirling Egyetemen. Elsőéves egyetemista korában írta meg második regényét: a TTR című terjedelmes mű A 22-es csapdája és Hunter S. Thompson valamiféle kombinációja volt. Az egyetem elvégzése után több helyen dolgozott, olyan munkákat vállalt, amelyek szabadon hagyták az estéit, hogy akkor írhasson. Ezek az állások lehetővé tették, hogy írjon, s hogy a szerződések közt hosszú szüneteket tartson. Ez idő alatt beutazta Európát, Skandináviát és Észak-Amerikát. Dolgozott a Nigg Bay-i olajfúrótornyon, az IBM greenocki gyárában, és egy londoni ügyvédi irodában a Chancery Lane-en.
Első feleségével, Annie-vel még Londonban találkozott, 1984-ben. Többéves együttélés után 1992-ben házasodtak össze Hawaiin. Végül 2007 elején jelentették be, hogy tizenöt év házasság után külön költöznek, de csak 2009-ben váltak el. Annie a válás kimondása után két hónappal elhunyt.
Harmincéves volt, amikor első műve megjelent nyomtatásban. A Darázsgyárat (The Wasp Factory) hat kiadó is visszautasította, mielőtt a Macmillan elfogadta, és nyomban botrányos sikert aratott. A regény ellentmondásos kritikákat kapott (elsősorban a fura témának és az erőszak ábrázolásának köszönhetően), de Banksre felfigyeltek. A Darázsgyár sikere után főállásban kezdett írni. James Hale, a szerkesztője a Macmillannél azt javasolta neki, hogy évente egy művel álljon elő, és Banks beleegyezett – következő regénye, a Walking on Glass 1985-ben jelenhetett meg. A három különböző történet kapcsolata szándékosan végig homályos, és csak a regény végén derül ki, mi köti össze őket. A három közül az egyik sci-fi jellegűnek tűnik, és már sejteti, mennyire érdeklődik Banks a műfaj iránt (a párhuzamos történetvezetés későbbi munkáiban is gyakorta megjelenik).
A következő regény a Bridge, amelynek jellemzője a három önálló, különböző stílusokban elbeszélt történet. Az első, realista elbeszélés Alexről, egy mérnöki iroda igazgatójáról szól, a Forth Road Bridge-en összetöri a kocsiját. A második az amnéziás John Orr története, aki a híd egy városnagyságú változatán él. A harmadik egy barbár története, aki egyes szám első személyben, könnyed társalgási hangnemben idézi fel az ősi mítoszokat és legendákat. Fantázia- és szimbólumvilága, valamint az aprólékos gonddal elhelyezett narratíva egyértelműen Alasdair Gray Lanarkjának (1981) hatását tükrözi. A történet bevallottan az író kedvenc műve maradt.
Első sci-fi regénye, az Emlékezz Phlebasra (Consider Phlebas) 1987-ben jelent meg, bár nem sokkal a Darázsgyár befejezése után már belekezdett. Ebben a művében Banks megteremti Kultúrát, a fejlett galaktikus civilizációt, egy végtelenül liberális, már-már utópisztikus társadalmat, amelyet emberek, idegenek és mesterséges intelligenciák népesítenek be. Ők harcolnak az idiriekkel, egy vallási rendre és más fajok elnyomására berendezkedett humanoid civilizációval. A történet nem pusztán a jó és a rossz konfliktusa: egyrészt akciódús jelenetek, kaland és ármány ügyes kombinációja, másrészt eszmék és világnézetek összeütközése, érdekes gondolatok megfogalmazása, tűnődések a vallásról, a társadalmakat irányító célokról, a háborúról, az egyéni felelősségről és az egyén másokhoz való viszonyáról – mindezek képesek egyfajta pluszt adni, és a szokványos űropera szintje fölé emelni Banks művét.
A BBC Fouron 2006. november 14-én sugárzott interjújában Banks válaszolt a neve körül keringő pletykákra. Elárulta, hogy a szülei eredetileg Iain Menzies Banksnek nevezték el, de az édesapja hibája folytán Iain Banks néven jegyezték be a születése után. Ennek ellenére továbbra is használta a középső nevét, sőt, A Darázsgyár című könyvét Iain M. Banksként szerette volna kiadatni. A szerkesztőjének azonban ez nem tetszett, túl díszesnek találta az „M.” középső rövidítést, továbbá nem akarta, hogy az olvasók valamilyen módon kapcsolatba hozzák Rosie M. Banksszel, P. G. Wodehouse Jeeves-könyveinek egyik kisebb jelentőségű szereplőjével. Csupán az első sci-fi regény megírása után egyezett bele a kiadója abba, hogy az Emlékezz Phlebasra című művét Iain M. Banks néven adják ki, így ugyanis az olvasók jól meg tudják különböztetni Banks sci-fi regényeit más műfajú könyveitől.
Az 1988-ban megjelent Játékmestert (Player of Games) két év múlva a Fegyver a kézben (Use of Weapons) követte. Banks néha a szépirodalom követelményei alól felszabadító írói vakációként emlegette saját sci-fi könyveit, amelyekbe – mint mondta – „szívét-lelkét beleadhatja”. Tudományos-fantasztikus műveiben találkozhatunk néhány olyan trükkel, amely egyébként szépirodalmi munkáira jellemzők. A Fegyver a kézben például két, egymásba ékelődő cselekményszálra épül: egy lineáris, időben előrehaladóra, és a másikra, a kronologikus eseménysorba fűzött visszaemlékezések időben folyamatosan visszafelé haladó fonalára. A két cselekményszál közti összefüggés csupán a végső, drámai csattanóban válik világossá. Banks nagyon sok rajongója ínyencként élvezi ezeket a trükköket.
1991-ben Banks Angliából visszaköltözött gyermekkora színhelyére, a skóciai North Queensferrybe, s innentől kezdve sok regényének választotta helyszínül a skót környezetet. Az 1992-ben megjelent The Crow Road skót családregény, bár a hagyományos formát idősíkok váltogatásával és a populáris kultúrára utaló szellemes megjegyzésekkel álcázza. Megingathatatlan kocsiimádata is bele van szőve a könyvbe: több kulcsfontosságú esemény – születés, közösülés és halál – is autóban történik. Banks egyébként elkötelezett környezetvédő volt, amelynek látványos gesztusaként 2007-ben megszabadult autógyűjteményétől, köztük egy Porsche Boxstertől, egy Porsche 911-től, egy Jaguar Mark II-től, egy BMW M5-től és egy Land Rover Defendertől: mindezeket egy Lexus RX 400h hibridautóra cserélte, amelyet később egy dízellel működő Toyota Yaris váltott fel, és kijelentette, hogy a jövőben csak vészhelyzet esetén hajlandó repülőgépre ülni.
Mire Banks 1993-ban, harminckilenc éves korában felkerül a rangos irodalmi folyóirat, a Granta tízévente kiadott a húsz „legígéretesebb” fiatal brit író (Best Young British Novelists) listájára, már megalapozott neve és népes rajongótábora van. A különc szereplőket felvonultató és helyi sajátosságokat pontosan feltérképező The Crow Roadból a BBC minisorozatot forgatott 1996-ban Bryan Elsley forgatókönyve alapján. A sorozatot ugyanaz a Gavin Miller rendezte, aki négy évvel később elkészíti Banks következő regényének, az 1993-ban megjelent Complicitynek a tévéfilmváltozatát is. A Complicity kevésbé derülátó, és formailag is zaklatottabb mű. Főhőse egy Colley nevű skót újságíró, aki sorozatgyilkosságba keveredik. A cselekmény két szálon fut: az újságíró egyes szám első személyben és a gyilkos egyes szám második személyben elbeszélt története váltogatja egymást.
1997-ben jelenik meg az A Song of Stone. A baljós politikai mese valahol, egy meg nem nevezett földön játszódik, ahol a civilizáció összeomlott – ez lehetőséget adott a világéletében baloldali Banksnek, hogy kifejtse (gyakran nacionalista) nézeteit. Élénken reagált a politikai eseményekre, és nyilatkozataival kezdte magára vonni az újságírók figyelmét is. Olyan közgazdasági helyzeteket vizsgált, amiben a jószágok és szolgáltatások, valamint az információ mindenki számára ingyenesen hozzáférhető. A 2002-ben megjelent Dead Air narrátora Ken Nott, akinek nézetei igen közeli rokonságot mutatnak az író nézeteivel, s akinek szabadságában állt szidalmaznia az olvasót például a politikai erkölcs, az amerikai imperializmus vagy a királyi család okán.
2004 végén Banks tagja volt azon brit politikusok és médiaszemélyiségek csoportjának, akik azért kampányoltak, hogy felelősségre vonják Tony Blairt, amiért támogatta a 2003-as iraki inváziót. Banks tiltakozásképp összetépte az útlevelét, és postázta a Downing Street 10-be. E témával több regényében is foglalkozott, főként a Raw In Spiritben (2003), de a Steep Approach To Garbadale (2007) című művében is megismerhetjük a nézeteit a főszereplő szemszögén keresztül. Ez utóbbi munkája tulajdonképpen visszatérés a The Crow Road területére. Alban McGill, a főhős azért küzd, hogy megmentse a családi vállalkozást az azt bekebelezni akaró amerikai óriáscégtől. Az alkalmankénti kirohanások az amerikai kapitalizmus és külpolitika ellen egyértelműen az író véleményét tükrözik.
2010-ben Banks nyíltan csatlakozott az Izrael elleni kulturális bojkotthoz, nem engedélyezve, hogy regényeit árulják az országban. Neve gyakran szerepelt a Guardianhoz érkező tiltakozó leveleken, és embereket toborzott az általa képviselt ügyek zászlaja alá: a világi humanizmustól, az eutanázia legalizálásán át a közkönyvtárak megóvásáig. Banks „evangélikus ateistának” és határozott politikai nézetekkel rendelkező férfinak vallotta magát, amely nézeteknek gyakran humoros bosszankodással adott hangot, és amelyek néha csípős nyelvezetet igényeltek. Közszereplését úgy fogta fel, mintha ő lenne az egyre inkább nacionalista jelleget öltő józan szocializmus szócsöve.
Időközben tudományos-fantasztikus művei megszabadulni látszottak a kegyetlenebb vonásoktól, és érezhetően elfogulatlanabbá váltak az erkölcsi és ideológia viták feldolgozásában. Az 1996-os Holtpont (Excession) és az 2012-es The Hydrogen Sonata között egymás után hét sci-fi regényt jelentetett meg, amelyből mindössze egy, A száműző (The Algebraist, 2004) nem tartozott a Kultúra sorozathoz.
Banks szeretett vidám társasággal italozni, és szakértője volt a skót whiskynek. Amikor 2006-ban a tévében megnyerte a Hírességek elmebajnokságát (Celebrity Mastermind), a skót whiskyk és szeszfőzdék volt a választott témája. 2003-ban jelentette meg a Raw Spirit: In Search of the Perfect Dram című beszámolóját a Felföldön és a skót szigeteken tett utazásairól, a malátawhisky története és a finom itóka okozta különleges élvezet nyomában járva. Banks bevallotta, hogy élete bizonyos szakaszaiban mértéktelenül hódolt ezeknek az élvezeteknek, és alkalmanként drogozott is. A kendőzetlen nyíltság jellemző volt rá az interjúiban is – 2010-ben például a BBC Radio Scotlandnek nyilatkozott, amelyben fájdalmas őszinteséggel beszélt első házasságának kudarcáról.
Banks élete utolsó éveiben North Queensferryben, a Forth folyó torkolatának északi részén élt Adele Hartley-val, az edinburgh-i horrorfilmfesztivál, a Dead by Dawn alapítójával. Kapcsolatuk 2006-ban kezdődött, és 2013. március 29-én házasodtak össze, miután Banks megkérte Adele-t, hogy „legyen az özvegye”.
Banks 2013. áprilisban az interneten közzétett személyes nyilatkozatban jelentette be, hogy súlyos beteg, végső stádiumú epehólyagrákban szenved. Az orvosok már akkor közölték vele, hogy nagy eséllyel csak hónapjai vannak hátra. Banks akkor lemondott minden előre meghirdetett vagy tervezett nyilvános szereplést, és újdonsült feleségével nászútra ment. Miután azonban hazaértek, annyira rosszul lett, hogy azonnal kórházba kellett szállítani. Banks ekkor már a barátai által létrehozott honlapon rendszeresen beszámolt az állapotáról, és itt fogadta azt a több ezer e-mailt is, amellyel a rajongók elhalmozták, és amelyek – saját bevallása szerint – mindig óriási örömet okoztak neki.
Miután kiderült a betegsége, Banks sejtette, hogy vélhetőleg a The Quarry lesz az utolsó regénye – ezen dolgozott épp, amikor megtudta, hogy rákos –, és kérésére előrehozták a kiadás időpontját. A megjelenést azonban már így sem érhette meg, 2013. június 9-én meghalt. A BBC szerint a könyv várhatóan június 20-án kerül a könyvesboltok polcaira, amely egy rákban szenvedő, negyvenes éveiben járó férfi utolsó heteiről szól.
Fontosabb művei:
Szépirodalmi művei (Iain Banks néven)
1984. A Darázsgyár (The Wasp Factory)
1985. Walking on Glass
1986. The Bridge
1987. Espedair Street
1989. Canal Dreams
1992. The Crow Road – 1996-ban a BBC minisorozatot készített belőle
1993. Complicity – 2000-ben film készült belőle
1995. Whit
1997. A Song of Stone
1999. The Business
2002. Dead Air
2007. The Steep Approach to Garbadale
2009. Transition (Az amerikai kiadáson Iain M. Banks szerepel szerzőként.)
A Kultúra-sorozathoz tartozó művei (Iain M. Banks néven)
1987. Emlékezz Phlebasra (Consider Phlebas)
1988. A játékmester (The Player of Games)
1990. Fegyver a kézben (Use of Weapons)
1996. Holtpont (Excession)
1998. Ellentétek (Inversions)
2000. Nézz a szélbe (Look to Windward)
2008. Anyag (Matter)
2010. Surface Detail (Közelkép)
2012. Hydrogen Sonata
Egyéb tudományos-fantasztikus regények
1993. Sötét háttér előtt (Against a Dark Background)
1994. Félemmetes géjpezet (Feersum Endjinn)
2004. A száműző (The Algebraist)
Források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Iain_Banks
http://en.wikipedia.org/wiki/Iain_Banks
http://www.guardian.co.uk/books/2013/jun/09/iain-banks-dies-59-cancer