Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Legemlékezetesebb nyári olvasmányaink - 2015

A nyár a pihenés ideje. Melegen süt a nap, és az ember legszívesebben kimenne egy csendes, árnyékos helyre, hogy valami hideg italt szürcsölgetve élvezhesse a természet virulását – aztán persze néha már túlságosan is meleg van, s inkább a légkondival felszerelt, vagy legalábbis kellemesen hűvös szobában tartózkodunk szívesen (a hideg ital azért állandó). Nyáron valahogy mindent könnyedebben veszünk, legszívesebben nem csinálnánk semmit egész nap, még attól sem riadunk vissza, hogy rövid szabadságunkat vízparti fekvéssel töltsük. Azonban akár a Bahamákon, akár a Balaton partján, akár csak az otthoni kényelmes kanapén vészeljük át a nyári kánikulát, biztos vagyok abban, hogy a könyv nem maradhat el a kezünk ügyéből.

 

Persze nyáron a kiadók is szabadságra vonulnak, s a könyvheti dömping végeztével nem ontanak ránk olyan nagy mennyiségben újabb és újabb könyveket, inkább csak készülnek az őszre és a téli hajrára. Nekünk pedig végre lehetőségünk van arra, hogy olyan köteteket is elővegyünk, amelyekre évközben korábban nem volt időnk. Arra kértük tehát az ekultura.hu szerkesztőségének tagjait, hogy írják meg, melyik könyvet találták a legemlékezetesebbnek a nyárról. Van, aki ősi, szörnyűséges rémségek, más pedig sárkányok között érezte igazán otthon magát; van, aki Afrikában járt, de olyan is, aki az űrt hódította meg: mindez persze nem számít, mindössze az, hogy minél jobban szórakozzunk – talán mondanom sem kell, hogy idén is nagyon színes „társaság” gyűlt össze.

 

Bak Robi

 

Potozky László: Éles

(Magvető)

 

Vitán felül áll, hogy számomra a nyár legemlékezetesebb könyve az Éles. Valószínűleg nem sokszor fordul majd elő az életemben az, hogy belefussak egy olyan könyvbe, amiről azt mondhatom: ez a generációmról a generációmnak, a generációm nyelvén szól. Apróbb hibái ellenére biztos vagyok benne, hogy az Éles sok rajongót nyer meg magának, a jövőben pedig kultkönyv és hivatkozási alap lesz.

 

 

 

Baranyi Katalin

 

Kornya Zsolt (szerk.): Carcosa árnyai

(Delta Vision)

 

Számomra az igazi nyár kezdetét az a pillanat jelentette, amikor végre kezembe vehettem ezt a terjedelmes novelláskötetet. A Carcosa árnyai, amely a MesterMűvek sorozat frissen indult Dark folyamának első kötete, a klasszikus horrortörténetek és borzongató mesék forrásvidékére viszi el a vállalkozó kedvű olvasót. Lapjain megismerkedhetünk azokkal a mára legendássá vált, s sokszor, sokféleképpen felhasznált szimbólumokkal és szereplőkkel, amelyek megihlették H. P. Lovecraftot és benépesítették híres elbeszéléseinek világát. A mintegy hatszáz oldalas kötet a rejtélyes Sárga Király nyomába ered. Első részében tizenkilenc remek (s többségében magyarul eddig kiadatlan) novellát találhatunk az amerikai irodalom nagy magányosától, Ambrose Bierce-től, és R. W. Chamberstől, aki elbeszéléseiben egy máig ható, csak a nevezetes Necronomiconhoz foghatóan átoksújtott színdarabot szabadított a világra. A könyv második fele pedig arról tanúskodik, milyen halhatatlan a Sárga Király mítosza: itt kilenc teljesen különböző hangulatú és írástechnikájú modernebb elbeszélést olvashatunk, többek közt Karl Edward Wagnertől és Raymond Chandlertől. Mind kapcsolódik valamiképpen Carcosa mítoszához, ám mindegyik tökéletesen és meglepően másmilyen. Annak, aki szereti a horrort, a krimit, a borzongatást és a jó irodalmat, semmiképpen sem szabad elmulasztania az év legjobb válogatását.

 

Benkő Marianna

 

Sofi Oksanen: Sztálin tehenei

(Scolar)

 

Nem kimondottan nyári olvasmány, mert súlyos témát boncolgat merészen: az életünket és generációkat elöntő hallgatás témáját, mégpedig nem kevés történelmi háttérrel. Három nemzedéknyi észt női sorsdráma izgalmas és katartikus feldolgozása az unoka szemszögéből. Hogyan hatnak ránk szüleink történetei, különösen azok, amelyekre sosem kapunk magyarázatot? Tudjuk-e, mi az örökségünk? És egy ország szabadsága magával hozza-e a lélek szabadságát? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tehetünk fel olvasás közben, amik nem csak egy posztszovjet államban élő számára fontosak, de számunkra különösen hasznos lehet. Mert hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az az 50 év nem volt olyan régen és annak sebei nem csak a politikai rendszerünkben éreztetik magukat, hanem bennünk is.

 

Ferencz Anita

 

Amanda Palmer: A kérés művészete

(HVG)

 

Lehet, hogy furcsa, de ezen a nyáron nekem nem egy szépirodalmi vagy szórakoztató regény lett a kedvencem, hanem egy non fiction, mégpedig Amanda Palmertől A kérés művészete. Amanda nem csak azt meséli el, miként tanulta meg, hogyan kérjen, hanem az életéről is sok mindent megoszt. Amanda jó mesélő, a stílusa nagyon közvetlen és tényleg érdekes élete volt. Ráadásként még azt is megtudhatjuk, milyen, ha az ember udvarlója és férje Neil Gaiman. Ahogy mondani szokták: ha idén csak egy non fictiont veszel a kezedbe, akkor az A kérés művészete legyen.

 

 

 

Galgóczi Móni

 

J. Goldenlane: Éjfél

(Delta Vision)

 

Tíz évvel ezelőtt már olvastam, szóval tudtam, mire számítsak, most valahogy mégis más hatással volt rám. Szerettem, hogy komoly témát jár körbe, de nem komolykodik, hogy éppen annyira pikírt, amennyire kell, hogy olvasás közben végig képest volt belőlem egyfajta, nyugodt, békés derűt kiváltani, ami annyira betöltötte a lényemet, hogy szinte folyamatosan valami mosolyféle bujkált a szám sarkában, hogy a látszólagos komolytalanság ellenére az örökléttel kapcsolatban bizony komoly gondolatokat generált bennem, melyekkel nem kellett aktívan foglalkoznom, mert a háttérben tették a maguk dolgát, engem pedig hagytak kikapcsolódni, szórakozni, elmerülni egy fura világban, ahonnan azért mégiscsak jó volt visszatérni – kipihenten, feltöltődve. Úgy tűnik, nekem most éppen erre volt szükségem.

 

Galgóczi Tamás

 

P. G. Wodehouse: A leleményes szövetséges

(Ciceró)

 

Számomra ennél ideálisabb nyári olvasmány nem létezik. Wodehouse pusztán szórakoztatni akar, nem terheli az olvasót sem többszörösen megcsavart mondanivalóval, rejtett üzenettel, nála nincs időrendi kuszaság, köldökbámulás és depresszió. Pusztán lökött karakterek, humoros helyzetek és olyan párbeszédek sorjáznak egymás után, amelyek jól visszaadják a résztvevők szellemi képességeit. Móka és kacagás minden könyve – ráadásul ez korábban még nem jelent meg magyarul, így ha lehet ezt mondanom, még nagyobb nyári olvasásélményt nyújtott.

 

Palczer-Aschenbrenner Eti

 

Meja Mwangi: Kariuki – Kis fehér ember Afrikában

(Sawasawa)

 

Ezen a nyáron kivételesen nem a könyvek voltak a főszereplők, kevesebb időm jutott az olvasásra. Azért mégis van, amit szívesen ajánlanék, mert nekem hatalmas élmény volt. A „lánykori” nevén Kávé Könyvkiadó, jelenleg Sawasawa Kiadó által megjelentett Kariuki – Kis fehér ember Afrikában című kötet felejthetetlen olvasmány lehet az afrikai irodalom kedvelőinek. Bevallom, nekem újraolvasás volt, de másodszor sem bántam meg, hogy belekezdtem. Jó néha kicsit kiszakadni a hétköznapokból és egy teljesen más kontinenssel és kultúrával megismerkedni.  

 

Uzseka Norbert

 

George R. R. Martin: Sárkányok tánca

(Alexandra)

 

Nem panaszkodhatom, jó nyaram volt, és szinte mindenről, amit olvastam, írtam is ide, annak rendje s módja szerint elősorolva, miért is tetszett az adott könyv. Amiről nem írtam, abból az egyik egy örök kedvenc időszerű újraolvasása volt (Szerb Antal: Utas és holdvilág), a másik pedig a Tűz és Jég dala ciklusnak az ötödik, eleddig utolsó kötete. Az elmúlt öt évem nyarainak egy része úgy telt, hogy ültem a Balaton partján, és Martin kíméletlen sorozatát olvastam. Azért lehetne rosszabb is… :) Sőt, számomra a Sárkányok tánca hozott jó pár olyan momentumot, ami az egész széria legjobb pillanatai közé tartozik. Pedig nincs bennük semmi különös: Martin már az első kötetben elhintett megannyi magvat, s azok most szökkennek szárba – s mégis megdöbben az olvasó. Szokás Martint véres kezűnek (vagy tollúnak) nevezni, de az ötödik rész után senki nem mondhatja, hogy nem az történik, aminek történnie kell egyszerű logika alapján is. Mondhatni, Martin kő realista fantasyt ír. Bár lehet, hogy nála többször következik be a legrosszabb, mint akár a való életben... Akárhogy is, az ötödik kötet csak megerősített abban, hogy ez egy jó sorozat és érdemes elolvasni, legyen bármilyen hosszú és bonyolult.

 

Szabó Dominik

 

Jonathan Hickman – Nick Pitarra: The Manhattan Projects 1. – Science Bad

(Image Comics)

 

Most hirtelen, ha kényszerítenének, akkor sem tudnék olyan olvasmányt mondani, amit tipikus „nyaralós” helyzetben olvastam – valahogy idén nyáron mintha kimaradt volna a strand, a tengerpart vagy hasonló helyszín (sajnos a Bahamáknak most is nélkülöznie kellett), viszont ez a legkevésbé sem akadályoz meg abban, hogy a hűvös(nek csak ritkán nevezhető) szobámban olvassak. Képregényről ritkán írunk ebben a rovatban, pedig én például nagyon szívesen forgatom őket: a The Manhattan Projects sorozatot nyáron nyomták a kezembe, hogy ez annyira elborult, hogy nekem biztos tetszeni fog – és csodák csodája, ez annyira elborult volt, hogy tényleg nagyon tetszett. A képregény oldalain egy olyan hidegháborút ismerünk meg, ahol az atombomba csak az első lépés… néhány sokkalta őrültebb és bizarrabb találmány felé. Einsteinből kettő van, Oppenheimer embereket zabál, Feynman nárcisztikus, Fermi űrlény… ja, és Truman szabadkőműves orgia-szeánszokat tart az Ovális Irodában. Fáradhatatlan ötletkavalkád ez a sorozat, imádtam minden eredeti megoldását és zavarba ejtő meglepetését.

 

 

Takács Gábor

 

Jacek Dukaj: Más dalok

(Typotex)

 

A lengyel szerző eddig is remek könyvekkel mutatkozott be idehaza, de most egy igazán különleges regénnyel lepett meg bennünket a Typotex. A Más dalok egyfajta fantasy alternatív történelem, ahol a világ (élő és élettelen) gondolattal formálható, a Földet pedig egy tucatnyi isteni hatalmú ember uralja. A regény amellett, hogy hihetetlenül okosan és konzekvensen végigvitt ötletorgia és lenyűgöző világépítés, lebilincselően izgalmas, plasztikus karakterekkel teli történet is, ami egyszerre idézi meg Gene Wolfe-ot, China Miéville-t, Hannu Rajaniemit és az ókori mítoszokat és a reneszánsz világot. Az egyik legzseniálisabb könyv, amit idén olvastam.

 

 

Tóth Éva

 

Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai

(Kossuth)

 

Sok minden miatt lehet valami nyári olvasmány, de korántsem biztos, hogy pont azért, mert a strandon vagy nyaralás közben olvastuk, és nem is azért, mert az adott történet a vidámságával idézi meg a ragyogó napsütést, a semmittevés kellemes óráit. Így vagyok a választott regénnyel magam is, amelyet sötét világképe és komor hangulata miatt semmiképpen sem sorolnék az üdítő és pihentető olvasmányok közé. Mégis ezt választottam. Miért? Több okból is. A nyári hónapokban ez volt az a sztori, amely hangulatával és stílusával leginkább megrezegtette a lelkem húrjait, amely leginkább hatással volt rám. Azt már csak ráadásként könyveltem el, hogy az előzménytörténet jelentős része Prágában játszódik, idén nyáron pedig én magam is ellátogattam a városba, sétáltam a macskaköves utcákon, a szűk sikátorokban és természetesen a Károly-hídon. Innen nézve már látható is a kapcsolat, illetve az is, hogy a könyvespolcomra nézve miért a nyár jut az eszembe, ha erre a kötetre téved a tekintetem.

 

Vörös Eszter

 

Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga

(Delta Vision)

 

Valamiért már akkor nagyon vártam a könyv megjelenését, amikor még csak kósza hírek lebbentek fel róla pár évvel ezelőtt, pedig semmit nem tudtam sem a szerzőről, sem erről a műről, talán az itthon mindezidáig kevésszámú rajongó lelkesültsége ragadhatott át rám is, ahogyan fórumokon és blogokon hírt adtak róla. Olvasás után pedig azt kell mondanom, egyenesen felülmúlta a várakozásaimat. Lássuk be, 1200 oldalt úgy megtölteni sci-fivel, hogy végig izgalmas és érdekfeszítő legyen (nem kell megrettenni tőle, nem hard science fiction, sokkal inkább szórakoztató, csak épp jóval alaposabb, kidolgozottabb a megszokottnál), hogy tényleg minden egyes nézőpont-karakter történetszálára kíváncsi legyek, hogy olyan ötletarzenál kapjon benne helyet, ami után csak kapkodom a fejem, mégis mindez képes hiteles és működő világképpé összeállni – le a kalappal Hamilton előtt. Örülök, hogy végre idén nyáron eljutottam odáig, hogy elolvashassam, és talán most így nem is kell már sokat várnom a következő részre, hiszen az ősszel érkezik a folytatás, és Júdás elszabadul...


Szabó Dominik - 2015. szeptember 16.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

Nincs találat kapcsolódó tartalomra!

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!