Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Interjú Kocsis András Sándorral, a Kossuth Kiadó vezetőjével – 2012. április

Interjúsorozatunk tizedik részében Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó vezetője válaszol kérdéseinkre.

ekultura.hu: A Kossuth Kiadót szerintem senkinek nem kell bemutatni, hiszen már ezen a néven is több mint ötven éve létezik. Első kérdésem ezért nem is a hogyan kezdődöttre vonatkozik, inkább arra lennék kíváncsi, hogyan sikerült a pártkiadóból egy színvonalas, nyereséges kiadót felépíteni?
Kocsis András Sándor: ’90 márciusában vettem át a kiadót, ekkor kértek fel. Néhány hónappal a rendszerváltás után vagyunk. Ekkor még nagyon fiatal voltam és a tudatlanság totális bátorságával mondtam igent. Mai ésszel azt hiszem ezt nem tettem volna. Ennek ellenére gyönyörűséges 22 évét éltem meg. Bizony. Az első három-négy év rettenetesen nehéz volt. Miért? A Kossuthról kevesen tudták, hogy a párt kiadványai mellett például a legnagyobb ismertterjesztő kiadó volt, nagyon erős volt a női profilja, és például Dymphna Cusack, vagy Jack London műveit az ötvenes években a Kossuth adta ki. Amikor én odaérkeztem, egy teljesen megroppant kiadót találtam. Mert ugye ’90-ig az állam finanszírozta az állami kiadókat, a hajdani párt finanszírozta a Kossuth Kiadót. Ennek egytized másodperc alatt lett vége, s engem úgy kerestek meg, hogy egy fillér nem lesz. Ha valamit tudok kezdeni a kiadóval, akkor próbáljuk meg, vagy össze fog omlani. Három-négy évig nagyon csendben dolgoztunk, és azt gondoltam, illetve azt gondoltuk a kollégáimmal, ha be tudjuk bizonyítani, hogy helyünk van a könyvkiadás ege alatt, akkor ott leszünk, ha nem akkor végünk lesz. Nagyon sokan nekem rohantak, hogy változtassuk meg a kiadó nevét. Erre azt mondtam, hogy ez csacsiság, mert ha egy rossz lány azt mondja holnaptól magáról, hogy én jó lány vagyok, akkor ez hiteltelen. Ha egy évig bejár az árvaházba gondozni a gyerekeket, a megítélése változni fog. A kiadó be tudta, illetve be akarta bizonyítani, hogy helyünk lesz. Azt gondolom, hogy huszonkét év után büszkén mondhatjuk, hogy helyünk van a kiadói világ ege alatt.
 
ekultura.hu: Úgy gondolom, az idősebb olvasók között sokan vannak, akik hiányolnak bizonyos sorozatokat, melyek régen a Kiadó nevéhez kapcsolódtak. Például a Szivárvány könyvek vagy a Népszerű történelem politikamentes kötetei. Nem merült fel, hogy felélesszék ezeket a sorozatokat?
Kocsis András Sándor: Döbbenetes a kérdés. Azért döbbenetes, mert én részben ezeken nőttem fel. Fogalmam nem volt, hogy könyvkiadással foglalkozom majd. Rettenetesen szerettem a Népszerű történelmet, és az az érdekes, hogy mai szemmel megnézve – azt hiszem 130 cím jelent meg – annak a 85 százaléka abszolút tartható ma is. A Szivárvány sorozat az egyik kedvencem volt, szakmai szempontból is kiemelkedő munkák voltak benne. A berchtesgadeni sasfészektől a berlini bunkerig, A sasfiók – és még sorolhatnám a címeket. Az ötlet felmerült és bizonyos szempontból folytatjuk is ezeket. Nem ilyen sorozatcímen, de van, amit utánnyomtunk az elmúlt években, és hasonló logikában főleg most kezdünk majd újra építkezni, hiszen kiadjuk a BBC Historyt, ami egy rendkívül népszerű történelmi havi magazin, és eköré próbálunk építeni egy History könyvsorozatot. Természetesen most is – mivel a kiadócsoport három kiadóból áll, a Kossuth, a Ventus és a Noran Libro –, mindegyikben nagyon erős a historika a vonal, de így, sorozat formában ez nem történt meg. Nem biztos, hogy fel kellene éleszteni, mert az már a történelmünk része, de az elődeim okán büszke vagyok rájuk. A rendszerváltás előtt semmi közöm nem volt a Kossuth Kiadóhoz, ezért megengedhetem magamnak, hogy dicsérjem: fantasztikus műhely volt könyvszakmai szempontból. Tehát volt a kötelező gyakorlat: a pártkiadványok, egyébként meg legendás könyvszakmai műhely volt a Kossuth. Ha az ismeretterjesztés is figyelembe vesszük, különösen.
 
ekultura.hu: Az utóbbi időben mintha kevesebb albumot adnának ki, pedig egy időben ezek adták a kiadó címeinek nagyobb részét. Ez a válságra történő reagálás vagy egy tudatos profilátalakítás része?
Kocsis András Sándor: Mindenképpen a válságra történő reagálás. Nagyon erős profilunk volt, bár teljesen nem szűnt meg. Bizony, 30-40 százalékkal csökkentettük. Ezt a műfajt a nemzetközi piacon a profitable book kategóriának hívják. Kicsit beszakadt, Magyarországon is. Nyugat-Európában kevésbé –, láttam, mert három napja jöttem meg Londonból. Tehát mi nem fogjuk megszüntetni, de csökkentjük. Miért? Ezek jelentős része közös kiadás, és itt az előfinanszírozási háttér teljesen más, mint egy más jellegű könyvnél. Ez az egyik ok. Nagyon-nagyon sújtott bennünket a forint rossz pozíciója és most is rettenetesen sújt. Egyáltalán nem mindegy, hogy amikor egy ilyen jellegű könyvet elő kell finanszíroznunk, akkor 270-273 forint vagy 300 forint az euró. Az árfolyamkülönbség szinte duplán elviszi a remélt profitot. Ezzel nagyon óvatosan kell bánni. A magyar fejlesztéseinket folytatjuk. Karácsonyra például a magyar érme- és pénztörténetről adunk ki egy gyönyörű albumot. Szóval nem adtuk fel, de csak keveset jelentetünk meg.
 

 
ekultura.hu: A Kossuth Kiadó egy nagyobb cégcsoport része – erről részleteiben korábban szó volt. Elmondaná, hogy is néz ki jelenleg a cégcsoport családfája?
Kocsis András Sándor: Öt cégből áll. Zászlóshajó a Kossuth Kiadó Zrt., a Ventus Libro Kiadó a második, a Noran Libro a harmadik. Itt ugye ronda kifejezéssel élve, diverzifikálunk, tehát profilokat választunk. A Kossuth a mindenevő nagyhajó, a Ventusban elsősorban művészeti és gyermekkönyvek jelennek meg, néhány könnyedebb irodalom. A Noran, ha úgy tetszik a koronaékszer, évi 25 kötetet jelentetünk meg. Nem nyitják ki miattuk éjszaka a boltokat, de ezek értékes irodalmi művek. Elindítottuk a magyar írók novellái sorozatot Budapestről, a Balatonról, jó lányokról, rossz lányokról, a cigányokról és most jelentettük meg Mártom László (Párizs) Koestler asszonyai c. könyvét. És ez a vonulat folytatódni fog. Az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál egyik slágerét Jostein Gaardernek a Sofie világa című könyvét is mi jelentettük meg. És az év hátralévő részében is lesz egy-két meglepetés, érdekes cím.
 
ekultura.hu: Médiaplaza?
Kocsis András Sándor: Most fejeztük be a sajtótájékoztatót. Jelen pillanatban piacvezetők vagyunk a címszámok tekintetében. Több mint 1600 e-könyvet lehet letölteni – nagyon-büszkék vagyunk rá, és abszolút fejleszteni fogjuk. Nagyon remélem, hogy néhány hónapon belül elérjük a 2000 címet. Ez igen komoly munka: nem csak azt jelenti, hogy akkor gyorsan konvertálunk, beszkennelünk valamit, ezt a megoldást már rég túlhaladta az idő.
A másik büszkeségünk a havilapjaink mellet, a Cultiris Képügynökségünk. Jelen pillanatban több mint 1.200.000 kép érhető el nyilvánosan, de mi gyakorlatilag közel ötmilliót látunk. Értékesítünk képeket kiadói társainknak, lapkiadóknak, ha úgy tetszik a legnagyobb fejlődés itt tapasztalható. Három éve kezdtük el, és egyre gazdagabb a szolgáltatás, egyre többen fordulnak hozzánk. És amire nagyon odafigyelünk: nem foglalkozunk stock fotóval, tehát olcsó tömegtermékkel. A 150.000 magyar képen túl olyan jeles partnereink vannak, mint például a Bridgeman Art Library, vagy a Natura Picture Library, vagy a Science Photo Library – nekik hihetetlen gazdag, tudományhoz kötődő anyagaik vannak, közel 350.000 kép. Ez egy interaktív, éjjel-nappal működő szolgáltatás.
 
ekultura.hu: És persze még a hangoskönyvek.
Kocsis András Sándor: A hangoskönyveket a Mojzer kiadóval közösen csináljuk, és elérjük a 170 címet, ami rettentően sok. A Nemzetközi Könyvfesztivál utolsó napján, vasárnap hangoskönyv napot szervezünk, kiváló szerzőkkel, előadókkal. A Hangoskönyv Szövetség eső ízben adja át itt az Év hangoskönyve és az Év hangja díjat. Úgy látjuk, hogy a hangoskönyv piac nem csökken, és nem növekszik radikálisan. Megtalálta a vásárlóközönségét, tavaly 2-3 százalékos növekedéssel.

ekultura.hu: Visszatérve a Kiadóhoz. Az utóbbi idők egyik legzseniálisabb húzása az újságosstandokon terjesztett könyvsorozatok bevezetése. Honnan jött az ötlet, és hogyan történik a megvalósítás?
Kocsis András Sándor: Mi régebben partwork-öket adtunk ki, majd láttuk a nyugati piacon ezt a metodológiát, és gyakorlatilag megpróbáltunk egy magyar know-how-t kiépíteni. Ez így is történt. Egyedülállóak vagyunk a világon abból a szempontból, hogy a médiapartnerünk a Metropol Hírújság. Ilyet senki nem csinált. Nyugat-Európában mindenki bolondnak nézett bennünket, mert amikor ez a metodológia elterjedt, akkora a Figaróval, a Süddeutsche Zeitunggal álltak össze – de az, hogy egy ingyenes lappal, na azt sehol a világon. És büszkén mondhatom, hogy a Metropollal kiváló az együttműködés. Vannak átvett külföldi anyagaink, de itt őrületes erővel fejlesztettünk. Az egyik büszkeségünk – két sorozatot had említsek meg–, a 24 kötetes Magyarország története Romsics Ignác szerkesztésében. Fantasztikusan dolgoztunk Ignáccal és a 26 szerzővel. Itt csak az ötletünk volt meg, és nullából építettük fel, és ezt mindig elmondom. Soha egyetlen fillér támogatást nem kaptunk egyik sorozatunkhoz sem. Bárki volt kormányon, bárki volt az NKA elnöke, bárki volt a kultuszminiszter, ez így történt és történik most is. A másik sorozat, amelynek a sikeres még bennünket is meglepett, a 26 kötetes Magyar festészet mesterei. Egészen revelatív volt. A munka is, hiszen meg kellett alkotni a köteteket és a piaci fogadtatás. Nem titkolom, jövőre lesz folytatás.
 
ekultura.hu: Rendszerint az adott téma szakértőit kérik fel az albumok, ismeretterjesztő könyvek megírására. Előfordult már, hogy valaki nemet mondott a felkérésükre?
Kocsis András Sándor: Természetesen igen, de általában - és erre nagyon büszkék vagyunk-a Kossuth Kiadó presztízse teljesen rendben van, hála a jó égnek. Általában azok utasítottak vissza, akik rendkívül elfoglaltak voltak, nem fért bele az idejükbe. Nagyon büszke voltam arra, hogy Romsics Ignác akadémikus többször azt nyilatkozta, hogy élete egyik legfontosabb munkája volt ez a 24 kötetes Magyarország története, amely szerinte az elkövetkező 20 évre meg fogja határozni a magyar történelemoktatást és történelemszemléletet. Abszolút értékmentes volt ez a sorozat. Azt kértem Véber János főszerkesztő úrtól –  aki teljesen szabad kezet kapott, és ez így természetes –, hogy ne az ezentúl minden másként volt című toposz jöjjön elő. Nincs olyan, hogy jobboldali, baloldali történelem. Kiváló történészeknél nem érdekel milyen a politikai attitűdjük, a saját szakterületükön belül legyenek nagyszerűek és kiválóak. Azt gondolom ez így is történt. Nagyon jó volt velük dolgozni.
 

 
ekultura.hu: Ha nem titok, Karinthy után melyik hazai szerzőtől várhatunk sorozatot ?
Kocsis András Sándor: Kettő is lesz, szeptemberben jövünk a következővel, de ez még maradjon titok.
 
ekultura.hu: Az utolsó öt évben megjelent könyveik közül melyikre a legbüszkébb?
Kocsis András Sándor: Legbüszkébb a kollégáimra vagyok. Azért rájuk, mert egy nagyon diverzifikált kiadóról van szó. Több mint öt évvel ezelőtt nagy áttörést jelentett a hat kötetes Magyar kódex, amely fantasztikus munka volt. Büszke vagyok a sorozatainkra. Mindegyikre. Vannak saját fejlesztésűek – például a Mátyás graduálé. Néhány hónappal ezelőtt elment közülünk, és rettenetesen sajnálom, Hapák József, aki a magyar fotóművészet különös figurája volt. Vele valami egészen fantasztikus dolgokat csináltunk együtt. A Mátyás graduálét, a Mátyás corvinákat – olyan különleges fotótechnikával dolgozott, olyan részeket tudtunk a műtárgyakból megmutatni, amit eddig még soha senki. Amire most különösen büszke vagyok, rettentő nagy munka és kockázat, az a Britannica Hungarica. Tulajdonképpen ellenszélbe megyünk. Mindenki azt mondja, hogy nekem suicid hajlamaim vannak, ha ma egy 24 kötetes nagylexikont szeretnénk kiadni. Most indult, tele vagyunk várakozással, de Börcsök Máriát szeretném idézni, aki nagyszerű sikerszerzőnk, aki azt mondotta volt, hogy az internet világában abszolút helye van a könyvnek. Gondoljuk végig – mondta ő – ma a villany, a lámpafény teljesen természetes az életünkben. Fel sem tűnik, használjuk. De amikor a szívünket be akarjuk aranyozni, az óráinkat gyönyörűvé tenni, ünnepélyessé, akkor gyertyát gyújtunk és megterítünk. Bizony mi gyertyát gyújtottunk a Britannica Hungaricával. Szeretnék magam ellen fogadni, de lehet, hogy ez lesz az utolsó magyar nyelvű nyomtatott nagylexikon. Örülnék, ha nem lenne igazam. Európa- és magyar centrikussá tettük, rendkívül gazdag a képanyaga, a formátuma is más, és ez által sokkal használhatóbb. Én rendszeres internethasználó vagyok, hiszen ez a munkám szerves része, de pontosan tudom, tudjuk, hogy interneten sajnos rettenetesen sok pontatlan információ van – és jó egy kis biztonság a háttérben.
 
ekultura.hu: A lexikon fordítására, katalogizálására felkértek valakit vagy házon belül oldják meg?
Kocsis András Sándor: A mostani kiadás alapját a tizenkét évvel ezelőtt megjelent Britannica Hungarica jelentette, tehát volt ennek már egy előző kiadása. A szöveganyagát a szerződés értelmében a chichagoi központtól megkaptuk. A mi dolgunk az volt, hogy szelektáljunk, a filozófiánk szerint rendezzük át, vegyük ki azokat a címszavakat, amelyekről úgy gondoltuk, hogy az internet világában nem ide valók. Viszont az elmúlt tizenöt év új címszavait beillesztettük, és magyar címszavakkal bővítettük. Ez egy nagyszerű szerkesztői munka, és maximálisan elismerem a kollégáim munkáját, hogy előkészítették, illetve előkészítik most is, hiszen folyamatosan jelennek meg a kötetek.
 
ekultura.hu: Manapság egyre népszerűbb az e-book. Ezzel kapcsolatos bizakodó véleménye közismert, de mit gondol, mi szükséges még ahhoz, hogy valóban érezhető piaci részesedést (mondjuk 10 százalék) érjenek el az e-könyvek?
Kocsis András Sándor: Két dolog szükséges ehhez. Egy: felejtsük el a mondat második felét. Ugye amikor Pozsonyban Mária-Teréziára felesküdtek édes nemes elődeink, azt mondták, hogy Vitam et Sanguinem, életünket és vérünket. De folytatták: csak a pénzünket nem. Felejtsük el a mondat második felét, mert Magyarországon úri huncutság, és természetesnek találjuk azt, hogy minden ingyen jár. Nem jár. Meg szoktam kérdezni attól, aki nagy híve annak, hogy az e-világban minden legyen free of charge, tehát ingyen:
– Valóban igazad van barátom, de szeretném megkérdezni, van foglalkozásod?
– Persze, én dolgozom.
– És mond csak, Te ingyen dolgozol? Kapsz valami ellenértéket a munkádért?
Ha valaki többszöröz, az gondolja végig, hogy a világon néhány millió embernek ez a munkája. Abszolút híve vagyok annak, hogy az e-világban minél elérhetőbb áron, minél kulturáltabb körülmények között lehessen vásárolni. Vegyük tudomásul, hogy a kezünkre vernek, ha egy kiflit el akarunk vinni ingyen a boltból. A világ másként működik. Ezt az attitűdöt meg kéne változtatni. A másik dolog – a magyar szerzőknek és kiadótársaimnak is meg kellene érteniük, hogy bizony ez a világ itt van, ez komplementer. Általában azt a hihetetlenül buta érvet hallom kiadói kollégáimtól és szerzőktől, hogy el fogják lopni – és ez egészen elképesztő. Mi legális platformot kínálunk fizetős feltételek között. Te azt gondolod, hogy egy sikerkönyv 24 órán belül nincsen fenn feketén az interneten? Erre azt mondják, hogy ez ellen nem lehet mit tenni. Ez egyszerűen hasadt tudatú gondolkodás. Egy legális platformra nemet mondanak, a másikra azt: „mit tudunk tenni”. Itt még komoly zavar van – azt hiszem egy picikét rendbe kéne tenni a gondolkodásunkat.
 
ekultura.hu: Szemlátomást fontos az Önök számára az olvasókkal való kapcsolattartás. Ennek szellemében rendeznek rendszeresen klubtalálkozókat. Mesélne erről bővebben?
Kocsis András Sándor: Igen. Van egy adatbázisunk, közel 60.000 címmel, úgymond ennyi Kossuth klubtagunk van. Évente 2-4 alkalommal írásban kommunikálunk. De az Örkény István Könyvesboltban rendszeres klubjaink működnek. Ott működik a bloggerklub, a BBC History klub, a Noran Libro Szalon, és rengeteg, úgymond ad hoc könyvbemutatót, beszélgetést rendezünk és büszke vagyok arra, hogy általában egy-egy beszélgetésen 25-40 ember van jelen. Egyrészt a hely sem nagyobb a Cultiris Galériában, másrészt ez nagyon intim dolog. Egy-egy nagyszerű szerzővel, egy-egy nagyszerű témáról lehet beszélgetni. Ugyanezt 80-100 fővel már nem lehet megtenni. Ráadásul folyamatosan cserélődik a hallgatóság, és nem csak ugyanaz a 25 ember szeret odajárni. Hála a jó égnek, ez már egy sok, sok százas tábor. Kit a BBC History adott témája érdekel, kit Eifert János most megjelent Fotóakadémia című könyve, kit Börcsök Mária, kit Laár András, aki rendkívüli egyéniség. Őt, mint zenészt vagy humoristát ismerik, de ő felszentelt buddhista pap is, fantasztikus életfilozófiával. Most jelent meg nálunk a Kiderülés című könyve, amelyben egy teljesen új arcát mutatja meg.
 
ekultura.hu Az fogalmazódik meg bennem zárásként, hogy úgy tűnik a túléléshez napjainkban az szükséges, hogy a kiadó nyitott legyen. Egyetért ezzel?
Kocsis András Sándor: Abszolút és egyértelmű. És bizony – ezt többször megtettem az elmúlt években – a legszeretettebb programokra néha azonnal azt kell mondani, hogy vége, és azonnal vége. Mert ha ezt nem teszed meg, a kiadót rántod magaddal. Ez nagy fájdalom, de ezt tudomásul kell venni. És abszolút nyitottan. Korban, tematikában, mindenfelé létezni kell. Azért, hogy létezzen és megmaradjon a nyomtatott kultúra – ez a fontos.
 
ekultura.hu Köszönjük a beszélgetést.
Kocsis András Sándor: Én is köszönöm szépen.


Galgóczi Tamás - 2012. május 23.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

Nincs találat kapcsolódó tartalomra!

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!