Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Interjú: Felix J. Palma – 2011. október

A szerzőt, első magyarul megjelent könyve kapcsán (Az idő térképe) kérdeztük.
 
ekultura.hu:  Az idő térképe műfajilag szinte besorolhatatlan regény. Van benne sci-fi, romantika, kaland, krimi, történelem, és rengeteg rejtély. Olvasás közben számtalanszor érezheti azt az olvasó, hogy nem tudja, mit is olvas. Szándékosan játszik a műfaji skatulyákkal?
Felix J. Palma: Be kell vallanom, hogy nem. Bár úgy gondolom, a műfajok mindig korlátozzák az embert, és általában jobban vonzódom a kevert történetekhez, mégsem az volt a célom, hogy olyan sztorit írjak, ami konkrétan ezeket a műfajokat ötvözi. Igazából, miközben dolgoztam rajta, nem is voltam tudatában annak, hogy egy műfajkoktélt készítek. Arra szorítkoztam, hogy az előre felvázolt cselekményt kövessem, magától csúszva át egyik műfajból a másikba, most pedig furcsa látni, hogy mindenki megpróbálja besorolni valamelyikbe, és ez lehetetlennek bizonyul. Mindenesetre szerintem, ha besorolnánk, leginkább kalandregény lenne.
 
ekultura.hu: A huszonegyedik század elején mintha reneszánszát élné a viktoriánus Anglia – gondolok itt a számtalan könyvre és filmre, amelyek ebben az időben játszódnak. Önt mi vonzotta a korban? Miért lehet ennyire érdekes még most, több mint száz év távolából is ez a korszak?
Felix J. Palma: A viktoriánus korszak valóban sok szempontból nagyon vonzó, én viszont sokkal inkább azért választottam ezt a regény helyszíneként, mert biztos voltam benne, hogy a bennem megfogalmazódott cselekmény csakis a 19. század végi Londonban képes működni. Egész pontosan 1896-ban, épp amikor H. G. Wells megjelentette Az időgép című regényét, melyben egy feltaláló készít egy szerkezetet, hogy úgy legyen képes utazni az időben, mintha az csak egy lenne a térbeli dimenziók közül. Minthogy olyan korszakról van szó, amikor a tudomány hihetetlen fejlődést ért el, és a világot megannyi csodával látta el, olvasói biztosan úgy gondolták, a tudósok pár hónapon belül elkészítenek egy hasonló szerkezetet. Majd ahogy jobban beleástam magam a korszakba, több olyan személyiséget is találtam, aki bármely regényíró számára vonzó lenne. Számomra azonban az volt a legérdekesebb, hogy micsoda kontrasztokat találunk: egyrészt a társadalom akkoriban felmagasztalta a tudományt, másrészről viszont, úgy tűnik, nem volt elég neki az, amit elérhetett, és az irrealitás birodalmába kalandozott. Vitatkoztak például a híres negyedik dimenzió létéről, virágoztak az ezoterikus szekták, és a spiritizmus is kedvelt szórakozás volt. Ennek a mágikus összetevőnek a keresése valójában sokkal hiszékenyebbé tette az akkori embert, ahhoz képest, amilyenek mi vagyunk manapság.
 
ekultura.hu: Magával ragadó a regény hangulata, csodálatra méltó alapossággal idézi meg a kort, amiben játszódik. Ugyanakkor jó néhány – vélt vagy valós – tudományos felfedezés leírása is megtalálható benne. Sokat kutatott a könyv megírása előtt? A kor hiteles ábrázolása, vagy a különböző korabeli tudományokban való elmélyedés, elméletekkel való ismerkedés követelt-e több időt?
Felix J. Palma: Az idő térképe megírásáig soha nem volt szükségem rá, hogy anyagot gyűjtsek egy konkrét korról, hiszen az összes eddigi történetem a jelenben játszódott. Most azonban a cselekményt a viktoriánus Londonba kellett helyeznem, amiről négy-öt dolognál nem tudtam többet. Be kell valljam, félve kezdtem neki ennek a munkának, nem voltam ugyanis biztos benne, hogy képes leszek eléggé hihetően a korba illeszteni a regényt. Az anyaggyűjtés egyébként nem csak a korszakra korlátozódott. Utána kellett néznem azoknak a történelmi személyeknek is, akik felbukkannak a regényben, úgymint Hasfelmetsző Jack, Joseph Merrick és legfőképp H. G. Wells, aki az egész történetet egybefogja végül. Ehhez életrajzokat olvastam el, és a korról szóló könyveket, például más regényeket, amik a 19. században játszódtak. Több, a viktoriánus kort bemutató filmet is megnéztem, hogy minél több részletet szedjek össze. A legnehezebb azonban talán az volt, hogy kiderítsem, mi is volt az emberek véleménye különböző témákról, például a kor tudományáról.  
 
ekultura.hu: A regény mintha egy óriási főhajtás lenne H. G. Wells munkássága előtt, de megidéződik benne még jó néhány sci-fi klasszikus – regények és filmek egyaránt. Ennyire közel áll Önhöz Wells, illetve ez a műfaj?
Felix J. Palma: Természetesen. Mikor elkezdtem írni a regényt, Wells csupán egy volt a kedvenc íróim közül, és szinte semmit nem tudtam az életéről. Most már azt is mondhatnám, hogy úgy ismerem, akár egy testvért. És igen, ez a könyv hódolat iránta, de főként az iránt, amit műve jelentett a korszakban, de ugyanígy kedves visszatekintés is a sci-fi, az én kedvenc műfajom kezdeteire.
 
ekultura.hu: Az időutazás csak mint fikciós elem érdekli, vagy tudományos szempontból is érdeklődik a téma iránt?
Felix J. Palma: Hát, be kell, hogy valljam, ha valóban lehetne utazni az időben, nem tudom, mernék-e vállalkozni rá, mivel nem vagyok túl kalandvágyó természet. Az időutazás sokkal érdekesebbnek tűnik számomra irodalmi szempontból, nem csak amiatt az esztétikai kontraszt miatt, amit egy jövőből érkező utazó jelent a múltban, vagy épp fordítva, hanem a filozófiai kérdések miatt is, amik együtt járnak ezzel. Egyrészt a jövőbe való utazás felveti a kételyt, hogyan is lehet egy olyan korba menni, amely még meg sem történt. Másrészt a múltba való utazás egy izgalmas kérdést vet fel: mi történne, ha megváltoztatnánk? És itt lép be a párhuzamos univerzumok témája, ami még jobban is tetszik, mint maga az időutazás.
 
ekultura.hu: A több idő- és térbeli síkon játszódó történet, az egymást átszövő különböző szálak éppolyan labirintust alkotnak, akár a regénybeli időtérkép. Ráadásul olykor csapongóan, nehezen követhető logikával mesél. Ezt olvasni ma felemelő, ugyanakkor szokatlan élmény. Mi a tapasztalata, az olvasók hogy fogadták ezt az áradó mesélőkedvet?
Felix J. Palma: Féltem az olvasók reakciójától. Úgy gondoltam, hogy valami annyira másról van szó, legalábbis a spanyol irodalomban, hogy akár hátat is fordíthatnak neki. Bár bíztam is benne, hogy épp ezért majd tetszeni fog nekik: végre egy újdonság a kirakatok megszokott felhozatalában. Szerencsére az utóbbi történt.
 
ekultura.hu: A narrátor alkalmazása és gyakori kiszólásai az olvasó felé mintha a tizenkilencedik századi folytatásos regények megidézése lenne – ráadásul stílusa, szóhasználata, iróniája is a kort idézi. Nem tartott attól, hogy idegenkedve fogadják majd ezt a narrátori stílust, ezt az „okoskodó alakot”?
Felix J. Palma: Ez az egyedi narrátor azért alakult ki, mert képtelen voltam kiválasztani egyet a szereplők közül, aki elmesélhetné a történetet. Azonnal rájöttem, hogy egyik sem felel meg. Még egy mindentudó narrátor sem, aki az egyik szereplő nézőpontjából mesélne. Így hát egy olyan narrátorhoz kellett folyamodnom, aki nem áll össze egyik karakterrel sem, aki egyik szereplőről a másikra vált, mikor úgy tartja kedve, akár egy porondmester a cirkuszban, ahol egyszerre több műsorszám megy. Ezt a narrátort rögtön hatalmas felfedezésnek éreztem, mivel megengedte, hogy a regény struktúrájával zsonglőrködjek, elmondhatta véleményét, eltitkolhatott dolgokat stb. Úgy gondolom, ez a regény egyik vonzereje, persze biztosan vannak olvasók, akiknek nem tetszenek a közbekotyogásai, de hát soha nem tehetünk mindenkinek a kedvére.
 
 
ekultura.hu: Mindegyik történetben jelentős szerepet kap a romantika. Az olvasó úgy gondolhatja, Felix J. Palma ízig-vérig romantikus alkat. Így van, vagy ez is csak egy műfaji fricska, mint az időutazás használata?
Felix J. Palma: Hát, ezt a feleségemnek kéne megválaszolnia. Én csak annyit mondhatok, hogy szeretek szerelmi történeteket írni. 
 
ekultura.hu: Sokan gondolják úgy, hogy a szórakoztató irodalom – különösen a fantasztikus irodalom – egyfajta menekülés a valóság elől. Az idő térképében Wells a „képzelete segítségével” menti meg két ember életét – mintha azt sugallná, hogy a fantáziába menekülés képes visszaadni valakinek az életbe vetett hitét. Mennyire célja egy írónak a szórakoztatás, cél-e az olvasók valóságból való kiszakítása?
Felix J. Palma: Azt hiszem igen. Úgy gondolom, kétféle író létezik: azok, akik gondolkozásra késztetnek, és azok, akik álmodozásra. Én magamat a második táborba sorolom. Elképzelek egy olvasót, aki fáradtan hazaér egy szokásos munkanap után, és mielőtt elaludna, kinyit egy könyvet, arra vágyva, hogy egy másik világba menekülhet, egy másik életet élhet, míg el nem nyomja az álom. Ez a regény épp ezt az íróképet követeli vissza, miszerint az fontos része egy olyan társadalomnak, amely elvesztette képességét az álmodozásra.
 
ekultura.hu: Wells mellett fontos szerepet kap a regényben Bram Stoker és Henry James is. Miért épp rájuk esett a választása a kor számtalan kiváló írója közül?
Felix J. Palma: Az elejétől fogva tudtam, hogy a regény főszereplői kitalált személyek lesznek, de rájöttem, hogy sokkal vonzóbb és érdekesebb, ha ezek kapcsolatba keverednek valós korabeli figurákkal, de nem akartam azért a viktoriánus hírességek kirakatává sem változtatni a regényt, így hát végeztem egy castingot, és a szerint választottam ki őket, hogy mivel tudnának hozzájárulni az eseményekhez.
 
ekultura.hu: A korokon át utazó könyvtolvaj figurája sok olvasó kedvencévé vált. Szerintem zseniális figura, de el nem tudom képzelni, honnan jött az ötlet, hogy egy rajongó még kiadás előtt ellopja a kedvenc könyvei kéziratát, páratlan magánkönyvtárat hozva létre ezáltal.
Felix J. Palma: Ez a szereplő úgy jutott eszembe, hogy arra gondoltam, mit tennék én, ha a múltba tudnék utazni. Azt hiszem, ez minden szenvedélyes olvasó álma.
 
ekultura.hu: Van kedvence a szereplők közül? Ki áll a legközelebb Önhöz, és kire a legbüszkébb?
Felix J. Palma: Természetesen Wells. Igazából, mikor az életrajzát olvastam, kicsit féltem, mert ő egyike azoknak a legnagyobb személyiségeknek, akikről nehéz úgy írni, hogy ne csorbítsuk nagyságukat. Wells szociálisan nagyon elkötelezett ember volt: belépett a Fabiánus Társaságba, találkozott Sztálinnal és Roosevelttel, neve a náci titkosrendőrség feketelistáján is szerepelt… Irodalmi munkásságát tekintve pedig három korszakot lehet megkülönböztetni: a sci-fi-íróét, a dickensi hagyományhoz sorolt realista íróét, a harmadik korszakot pedig inkább enciklopedikus stílusú művek jellemzik, bár mindig a társadalmat és az emberiség jövőjét a középpontba állítva. Szerencsére azonban az én regényem Az időgép megjelenésének körüli években játszódik, ez pedig megengedte számomra, hogy kiterjedt és sűrű életművének csak egy részletére koncentráljak, másrészről pedig segített is azonosulnom vele, hiszen életének ezen időszakában az irodalomról alkotott véleménye nagyon hasonló az enyémhez.
 
ekultura.hu: Úgy tudom, készül Az idő térképe folytatása. Mit lehet tudni a második részről?
Felix J. Palma: A második rész címe Az ég térképe lesz, és ugyancsak kalandokat, szerelmet és humort ötvöz majd. Fő mozgatórugója egy másik Wells-regény lesz, ebben az esetben a Világok harca. Bár ez is fordulatos és időutazásos történet lesz, ugyanannyira fontosak lesznek a főszereplők belső utazásai is. Az olvasókat meg fogja döbbenteni, mekkorát fejlődnek az első rész egyes szereplői.


Kovács Tímea - 2011. október 12.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!