Főkép

Izing Róbertet első könyve, a Támadás az űrből! megjelenése alkalmából alaposan kifaggattuk, és ennek eredményeként számos műhelytitokra fény derült.
 
ekultura.hu: Kezdésként mondanál pár szót magadról?
Izing Róbert: Izing Róbert vagyok, 34 éves, szerkesztőként dolgozom különböző televíziós csatornáknál és ez az első könyvem. Munkán kívül két dokumentumfilmet készítettem barátaimmal Tibetről, illetve még tavaly a Dalai Láma budapesti látogatásának sajtóreferense voltam, azon kívül pedig részt vettem a parlamenti látogatásának szervezésében is. Ez utóbbi dolgot azért emeltem ki, mert ez az ügy nagyon fontos az életemben és kevés dologra vagyok büszke, de erre mindenképpen.
 
ekultura.hu: Ezzel kapcsolatban később még kérdezek. Egyik reggel felkeltél és úgy érezted regényt kell írnod? Miként határoztad el magad az írásra?
Izing Róbert: Az első vázlatokat 2009. decemberében készítettem, és nagyjából úgy történt, ahogy mondtad, csak nem reggel volt, hanem este. Nem vagyok egy depresszív alkat, de akkoriban relatíve magam alatt voltam. Nem kell nagy tragédiákra gondolni, de elkezdtem írni ezt a sztorit – és szórakozatott, megnyugtatott. Tehát valamiféle terápiás dologgá vált. Nagyon jólesett írni, úgyhogy meló – akkoriban pont nagyon sok munkám volt – után, miután hazaértem, meg a párommal is foglalkoztam kicsit, meg megvacsoráztam, bezárkóztam a kis szobámba és nekiálltam püfölni a laptopot. Ez ment két hónapig, aztán egyszercsak összeállt valami, amiről azt sem tudtam, hogy mi az, de nagyon jó volt megírni. Ezután kerestem meg Varga Bálintot, az Agave szerkesztőjét. Nem is kiadással kapcsolatban, egész egyszerűen csak arra voltam kíváncsi, hogy mit szól hozzá. Ez volt az első dolog amit életemben befejeztem írás szinten. Kíváncsi voltam a véleményére. Elküldtem neki – aztán most itt ülünk és beszélgetünk.
 
ekultura.hu: A könyvben olvastam, meg ahogy mondtad is, Varga Bálint volt a szerkesztőd. Mennyire volt nehéz együtt dolgoznod vele? Voltak hajmeresztő kérései?
Izing Róbert: Bálintnak igazából nem is kérései vannak, hanem utasításai. Nagyon katonás és kemény a stílusa – erre előre felkészítettek. De nagyon jó élmény volt. Mert ő előre megmondta, hogy próbáljak meg nem megsértődni, meg satöbbi. Én el tudom képzelni, hogy van olyan ember, aki felhúzza magát azon a stíluson, ahogyan a Bálint kommunikál néha – de nekem ez nagyon kellett. Két részre bontanám a könyv megírását. Volt, amikor egyedül dolgoztam, és volt egy második vonal, amikor vele együtt. Egy második szakasz, és ez baromi jó volt. Iszonyat jó volt a Bálinttal dolgozni, mert rengeteget tanultam tőle. Ha nem is jelenik meg a könyv, csak együtt dolgozhatom vele, az nekem már óriási nagy győzelem lett volna.
 
ekultura.hu: Mi a módszered? Előbb a történetet találod ki, vagy inkább a szereplőkkel kezded?
Izing Róbert: Amitlegelőször kitaláltam ebből a könyvből, az az előszó volt. Beugrott, hogy mi lett volna, ha akkor, ’47-ben nem csak ott, Roswellben zuhan le egy ufó, hanem az Alföldön is. Szórakoztattak akkor ezek a nagyon egyszerű, nagyon kis primer ötletek. Ahogy említettem korábban, éppen egy picit magam alatt voltam, és szükségem volt valami könnyűre, valami lazára és ezzel a kis előszóval indult. Utána pedig igen, hozzáraktam azt, hogy ha van egy magyar űrerő egy magyar bázison, akkor ahhoz kellenek fiatal pilóták. Tehát először volt az alapötlet, utána pedig a karakterek.
 
ekultura.hu: A könyvbemutatón nem csak az hangzott el, hogy a regényed ponyva, hanem az is, hogy tisztelgés a B filmek előtt. Eszek szerint rengeteg ilyen filmet néztél/nézel?
Izing Róbert: Így van, sőt, ilyet nézek, de nézek teljesen normális, úgymond klasszikus művészfilmeket, vígjátékokat, egyebeket. Ez is a repertoár része. Valóban szórakoztatnak ezek az alkotások, szeretem őket és abszolút nem lenézéssel fordulok feléjük. Megvan a maguk bája, megvan a maguk kultúrája. Nem is annyira itthon, de az Egyesült Államokban szerintem nagyon komoly kultuszuk van ezeknek a moziknak. Nagyon komoly gyűjtők mozdulnak rá, filmes relikviákra, poszterekre, vagy magukra az alkotókra. A kedvencem ezek közül Ed Wood, akiről Tim Burton készített ’94-ben egy Oscar-díjas filmet. És hát szerintem az az alkotás foglalja össze nagyjából, hogy miért lehet szeretni ezeket az alkotásokat. Oké, egy kalap sz@r, hiteltelen történet, gyengén megírt karakterek, de mégis van az egészben valami báj, vagy valami szeretet, ami megérinti az embert és ő is szimpátiával fordul felé. Engem megtaláltak ezek a filmek. Van, aki elhajtja ezeket a fenébe, hogy úristen, hogy néz ki ez a jelmez, mennyire rossz a történet, milyen rossz a színészi játék. Engem szórakoztat. Ez is szórakozat, van egy csomó dolog, ami szórakozat, ez is közéjük tartozik.
 
ekultura.hu: Megneveznéd az öt kedvenc filmedet ebből a kategóriából?
Izing Róbert: Kezdeném két Ed Wood filmmel: Kilences terv a világűrből (Plan 9 from Outer Space), Az atom arája (Bride of the Monster – a szerk.). Mindkettőben szerepel Lugosi Béla is. Akkor nagyon szeretem – ami szerintem remek film, viccen kívül, fantasztikus vizuális trükkökkel még az ötvenes évekből, tehát az ötvenes évekhez képest elképesztő vizuális trükkök vannak benne, sokkal jobbak, mint sok nyolcvanas-kilencvenes évekbeli filmben. Ez a Föld a csészealjak ellen. Youtube-on rá lehet keresni az előzetesre, megdöbbentően jó trükkök vannak benne szerintem. Akkor legyen még a Világok harca még az ’53-as verzió. Nem tudom, hogy ki rendezte, nem jut eszembe sajnos, de ez a hollywoodi verzió. Ugyanaz, amit Spielberg feldolgozott Tom Cruise-zal, ugyanaz a sztori, a végén annyi történik benne, hogy az ufók gépei leállnak, mert a földi vírusok szennyezik őket és egyszerűen nem bírják a földi klímát. Ez négy, és mondjuk mondok egy spinoff-ot, ami már egy ilyen lepattanó. Tim Burton-től a Támad a Mars! Szintén szórakozatónak találom, és nagyjából ugyanarról szól, mint amit én csináltam, egy remake és egy tisztelgés ez előtt a műfaj előtt.
 
ekultura.hu: Jól sejtem, hogy a címlapon látható robot A tiltott bolygóra utal?
Izing Róbert: Igen, jól sejted, de Kuszkó Rajmundot kellene megkérdezni, aki a kötetet tervezte, ő erről biztosan többet tudna mondani. De jól sejted, talált, süllyedt.
 
ekultura.hu: Ami szerintem mindenkinek feltűnik majd olvasás közben, hogy pár kivételtől eltekintve mennyire laza stílusban beszélgetnek a szereplők. Odahaza is így nyomod vagy máshol kell keresni az „ihlet” forrását?
Izing Róbert: Nem így nyomom odahaza. Úgy gondoltam, hogy ehhez a világhoz passzol ez a stílus. Nem így beszélek és nem is biztos, hogy állandóan szeretnék olyan könyveket olvasni, melyek ilyen nyelvezetben íródnak. De valahogy ehhez a sztorihoz úgy érzem, passzol. Lehet, hogy néha kicsit sok volt. De nem tudom, talán elment ez a dolog. Igazából egy olyan könyvet szerettem volna írni, ami akár képregénynek is elmenne kevés átdolgozással. Kétdimenziós karakterek, nagyon kevés jellemfejlődés van, a két főszereplő az, aki eljut valahonnan valahová. A többiektől azt kapjuk, amit az adott szereplőtől, karaktertől várni lehet. Az FBI igazgatója úgy viselkedik, mint egy FBI igazgató, a professzor úgy viselkedik, mint egy professzor, és így tovább. Tehát ezek nagyon konstans figurák, nagyon egyszerűek, kiszámíthatóak, olyanok, mint amiket a filmekben látunk.
 
ekultura.hu: Akkor viszont Bálintnak kéne szólni, hogy itt a lehetőség, hogy képregény vonalra is áttegye a kiadó a ténykedését. Magyar alapanyagból.
Izing Róbert: Én biztosan nem állnék ellent, szerintem nagyon jó képregény lenne belőle.
 
ekultura.hu: Nem is tudom, mikor olvastam olyan sci-fi könyvet, ami Magyarországon játszódik. Honnan jött az ötlet, hogy saját neved alatt magyarokról – és persze mintegy mellékesen a világ megmentéséről szóló történetet írjál?
Izing Róbert: Ez egy nagyon nehéz kérdés. Nem is volt igazából opció, hogy ezt álnév alatt írjam. Nem szeretem azt, amikor nagyon furcsa állnevek alatt jelentkeznek magyar szerzők, nem is akarok konkrét eseteket felsorolni, nálam ez nem volt opció. Az, hogy be merem-e vállalni, hogy Magyarország és világmegmentés? Azt hiszem, hogy minimális humorérzékkel és intelligenciával helyre lehet tenni ezt a történetet. Mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja ezeket az obskúrus pontokat benne, amik a magyarságról szólnak. De én nem is szeretném kommentálni. Mindenki, aki elolvassa, értelmezze úgy, ahogy neki tetszik.
 
ekultura.hu: Mennyire volt tudatos, hogy szinte minimálisra csökkentetted a hátterek, a környezet ábrázolását?Jól érzem, hogy ez mellékes a cselekményhez képest?
Izing Róbert: Jól érzed. Azt hiszem, hogy elég tudatos volt, de lehet, hogy ösztönösnek is nevezhető, mert nagyon belőlem fakad. Úgy gondolom, hogy ennek az az oka, hogy amióta van televízió, tehát a második világháború óta, a regények egyre kevesebb hangsúlyt fektetnek arra, hogy lefessenek bizonyos háttereket. Ha megnézünk mondjuk egy romantika korabeli, egy 1800-as évekbeli regényt, akkor előfordul az, hogy húszoldalas leírást kapunk egy erdőről, egy épületről. Azért, mert akkor annak megvolt a funkciója, fontos szerepe volt. Ha ma olvassuk ezeket, azt gondoljuk, feleslegesek, de akkor nagyon fontos szerepük volt. Ma viszont nincsen, mert a televízióból, mozifilmekből, satöbbiből mindannyian tudjuk, hogy néztek ki ezek. Ha én azt mondom, csészealj, akkor mindannyiunk szemében, elméjében megjelenik egy csészealj. Tehát nem kell nekem különösebben fejtegetnem, magyaráznom, hogy az hogy néz ki. És igazából én is olyan vagyok, magamon is azt vettem észre, hogy nagyon kevés hangsúlyt fektetek erre, illetve ha bemegyek valahová, nem érdekelnek a részletek. Erős benyomások foglalkoztatnak, azok azok, amik megragadnak. Úgyhogy a részletek valóban a háttérbe szorultak, de ez egyrészt belőlem fakad, egyrészt pedig abból, amit korábban kifejtettem, hogy a televíziózás miatt a vizualitás szerepe nagyon megváltozott az elmúlt hat-hét évtizedben.
 
ekultura.hu: Meglepő módon olvasás után napokkal is jól emlékszem a két kínai szerelmes történetére, ami csak egy rövid betét a történetben. Ez kikacsintás az olvasóra, vagy más célod volt vele?
Izing Róbert: Nagyon örülök, hogy ezt megemlíted – olvastam a cikkedet és nagyon meglepett az a rész, amit kiemeltél, mert az egyik kedvenc részem. Bálint nagyon baltázta az úgynevezett „romantikus”, a szereplők magánéletével, az úgynevezett szerelmi szállal foglalkozó részeket. Amiket én a legjobban élveztem a regény írásakor. Bálintnak igaza volt egyébként, ehhez nem nyúltam hozzá annyira jól, mint a többihez, de én ezeket nagyon szerettem. A két kínai szerelmes története, ahogy a regényben is elhangzik, az egy igaz történet. Egy szingapúri barátom hívta fel rá a figyelmemet, és az az igazság, hogy nagyon megfogott, ott és akkor lepadlóztam tőle, és azért is tettem bele a regénybe, mert rengetegszer eszembe jut azóta is. Nem tudom, hogy mi az oka, nem tudom megmagyarázni, de van a dologban valami, ami megfogja az embert és ami miatt megáll. Megáll ennél a sztorinál és elgondolkozik. Lehet, hogy tízből csak kettő embernél van így, lehet hogy hétnél, de én ilyen vagyok és akkor ezek szerint te is.
 
ekultura.hu: Varga Bálint utalt arra, hogy következő regényeden dolgozol. Mondanál erről pár szót?
Izing Róbert: Nagyon keveset szeretnék erről mondani, kizárólag babonából. Nem vagyok egyébként nagyon titkolózós alak. Azt mondanám, hogy egy sci-fi és egy thriller keveréke lesz és a helyszín Budapest. Egy nő a főszereplő, és azt mondanám, hogy itt is nagyon fontos lesz Kína, az ázsiai vonal és ebben is lesz utalás hetvenes évekbeli B mozikra.
 
ekultura.hu: Ez is hasonlóan laza nyelvezettel készül?Ismét várhatóak jópofa hasonlatok és beszólások?
Izing Róbert: Lesz, de sokkal kevésbé lesznek hangsúlyosak. Azt mondanám, hogy ez a történet olyan lesz, mintha ámokfutást rendeznénk egy égő dinamitrúddal a kezünkben.
 
ekultura.hu: Honnan vetted az ágyesz-bugyesz kifejezést? Rákerestem a szlengszótárban, de nem egészen ilyen értelemben használatos.
Izing Róbert: Ágyesz-bugyesz. Az az igazság, hogy ismertem, de Bálinttól jön a dolog, de bólintottam rá. Egyike volt az ő ötleteinek, de nagyon tetszett, és úgy éreztem, hogy abszolút a regényben van a helye.
 
ekultura.hu: Utolsó kérdésem kicsit más jellegű. Nem is tudtam, hogy Tibetnek van focicsapata. A sajtótájékoztatón viszont egy ilyen mezben jelentél meg. Mondanál erről pár szót?
Izing Róbert: Nagyon összetett téma, ami engem nagyon foglalkozat. Igen, a tibeti nemzeti válogatott – ugye 1949-ben elfoglalták Tibetet, megszállták. Tibet egy ország papíron, de hivatalosan, diplomáciailag, politikailag nem létezik. Ennek ellenére az Indiában élő nyolcvanezres tibeti közösség erre ideiglenes állapotként tekint, és van futballcsapatuk is. Próbálják őrizni a kultúrájukat, aminek a sport egy része. Kint jártam Indiában két-három alkalommal, amikor találkozhattam tibeti emberekkel, köztük a Dalai Lámával, találkoztam a tibeti Nemzeti Futballválogatott edzőjével. Tőle kaptam ajándékba ezt a mezt. Forgattam velük Hamburgban és azóta is nagyon lelkesen hordom, figyelem az eredményeiket. Nagyon rossz a csapatuk, de náluk az a lényeg, hogy létezik egy ilyen csapat. A nemzeti identitás egyik nagyon fontos kifejezőeszköze. Úgyhogy annyit tudok mondani: hajrá Tibet!
 
ekultura.hu Köszönöm a beszélgetést.
Izing Róbert: Én is nagyon szépen köszönöm.

A beszélgetésről videófelvétel is készült, itt megnézhető.