Főkép

Közismert, de nem lehet elégszer elmondani, olyan érdekes: a Montalbano szerzője, az olasz Andrea Camilleri hatvankilenc évesen jutott el odáig, hogy krimit kezdjen el írni. Persze író volt már korábban is: díjazott regény-, dráma- és forgatókönyv-szerző, valamint színházi és televíziós rendező. Mégis tény, hogy bár 1925-ben született, csak 1994-ben írta és jelentette meg élete első krimijét, amely Szicília egy fiktív városkájában, Vigàtában játszódik, s főszereplője Salvo Montalbano felügyelő. A víz alakja című első regénye azután óriási siker lett, s további több mint harminc történetet eredményezett.

 

Andrea Camilleri tavaly betöltötte kilencvenkettedik életévét, nyugodtan mondható hát, hogy immár élő legenda. Olasz nyelven legfrissebb kötetét, egy regényt 2017-ben adta ki Montalbano felügyelőről: vagyis semmit sem fáradt és semmit sem változott az ínyenc és földhözragadtan zseniális detektív kitalálása óta eltelt több mint húsz év alatt. Közben hőse önálló útra kelt, hiszen a róla szóló könyveket lefordították többek közt angolra, németre, franciára, spanyolra, portugálra, törökre és oroszra, s kalandjairól – magának az egykori tévés szakértő Camillerinek az irányításával – remek tévéfilmsorozat is született Olaszországban Luca Zingaretti főszereplésével, amelyet már Magyarországon is vetített a televízió. Fontos viszont tudni, hogy a könyvek felügyelője nem kopasz – és talán még a filmekben megjelenőnél is szárazabb a humora…

 

A magyar olvasók azonban mindeddig elég kevéssé ismerhettek meg Camilleri Montalbanójának világát: ugyanis két kiadónál mindössze négy regényt adtak ki magyarra fordítva, s az sem mostanában (címük: A víz alakja, Az agyagkutya, Az uzsonnatolvaj és A hegedű hangja). Szerencse, hogy ez épp az első négy Montalbano-könyv, amelyekben a hős annak idején megszületett: s 1998-ban egy különleges novelláskötet követte őket, benne harminc rövid, tömör, csattanós és elképesztően művészien megkomponált krimitörténettel. Ez a Montalbano – Egy hónap a felügyelővel, amely nemrég végre magyarul is megjelent az Európa Könyvkiadó gondozásában, s – bízom benne, hogy – új életre támasztotta a magyar Montalbanót.

 

A felügyelőről ugyanis nagyon is érdemes olvasni. Camilleri Salvo Montalbano személyében olyan hőst alkotott meg, amilyen még nem volt a krimitörténetben. Például szicíliait: ha megismerkedünk vele, többé nemcsak a maffia fog eszünkbe jutni erről a gyönyörű szigetről, hanem többek között gazdag történelme és kultúrája, különös nyelvjárása, vagy remek konyhája. Montalbano független szellem, okos, intelligens, jóképű férfi, ha muszáj, kiváló verekedő, s jó a humora. Mégsem a tökéletesség mintaképe: olykor lusta, rendetlen, féltékeny vagy pimasz, néha kifejezetten örömmel trágárkodik, hogy pukkassza a jónépet, emellett utálja a hatalommal való visszaélést, s ilyen esetekben a legnagyobb örömmel renitenskedik. Igazi ínyenc, rajong a különféle tengeri herkentyűkért, de nem veti meg az alkoholt sem. Szereti a barátnőjét, de néha örül, hogy nem kell vele együtt élnie, így találkozásaik ritka és különleges pillanatok maradnak. Nagyon sokat tud az emberekről, de olykor nincs türelme megérteni őket. Rendkívül emberi és szerethető karakter tehát.

 

A Montalbano 30 történetében pedig egyúttal remek nyomozónak mutatkozik, hiszen a kötetbe került mesternovellákban a gyilkosságtól a gyilkossági kísérleten át a tolvajlásig és a régi bűnök hosszú árnyékának felderítéséig számtalan különleges esetben bizonyíthatja rátermettségét. A gyűjteményt olvashatjuk afféle minden napra egy meseként, takarékosan beosztva, de be is falhatjuk a rövid elbeszéléseket, egy csapásra. Mindkét esetben remekül szórakozunk. Camilleri stílusa ugyanis abszolút feledhetetlen: minden sorából hatalmas, mégis szerényen leplezett életbölcsesség sugárzik. Néhány szóval képes olyan frappánsan jellemezni egy-egy szereplőt, hogy már szinte látjuk is magunk előtt a maga valójában. Olykor finom, máskor harsány humora pedig a legsavanyúbb krimikedvelő ajkán is mosolyt fakaszt.

 

Montalbano felügyelőt előbb-utóbb muszáj megkedvelni, ha az ember találkozott vele. Ebben pedig sokat segít, hogy a most kiadott kötet Kürthy Ádám igaz rajongásból született, s egyszerűen remek fordításában látott napvilágot magyarul. A magam részéről csak bízni tudok benne, hogy Montalbano és a napsugaras Szicília sokak kedvencévé válik, s talán nemsokára újabb elbeszéléskötetet is kézbe vehetünk majd erről a szeretnivaló fiktív univerzumról.