Főkép

Amikor már látszott, hogy a Szukits Könyvkiadó olyan gyors tempóban adja ki a két „főbb” sorozatot (a Star Wars-t, illetve a Darth Vadert), hogy hamarosan utol fogja érni az amerikai kiadást, rögtön az merült fel bennem, hogy akkor vajon lesz-e lehetőség a minisorozatokra is. Ugyanis akármennyire is érdekesek és szórakoztatóak a főbb csapásvonalat képviselő történetek, úgy gondolom, hogy az igazán eredeti, szokatlan vagy legalábbis bármilyen értelemben „más” képregények inkább a minik között várhatóak – ebben a formátumban az alkotóknak valószínűleg több szabadságuk van (hiszen kisebb a vásárlóközönség, így bátrabban tudnak kísérletezni), sőt, a korlátozott füzetszám kifejezetten más típusú cselekményre is lehetőség adhat. Különösen a Darth Maul sorozatban kezdtem reménykedni... nem bánnám, ha így teljesülne minden kívánságom.

 

Még jóval a naboo-i események előtt járunk, Darth Maul egyelőre felkészülését végzi a Jedikkel való első összecsapás előtt. Mestere, Darth Sidious nem engedi Jedik közelébe, nehogy túl hamar lelepleződjenek, így a zabrak növendék kénytelen máshogy lefoglalni magát bosszúja helyett. Sidious egy kalózbanda felszámolására küldi, amikor megtudja, hogy nem messze éppen egy Jedi-padavan elárverezésére készülnek – Maul pedig meglátja a lehetőséget, hogy úgy mérje össze erejét a Jedikkel, hogy senki sem szerez róla tudomást, még a saját mestere sem...

 

Darth Maulról olvashattunk már pár történetet az elmúlt években (ott volt Joe Schreibertől a Maul – Vesztegzár vagy korábban a Michael Reaves-féle Darth Maul – A vadászó árnyék), de én úgy érzem, hogy bőven van még lehetőség a Sith-ben. Ha rá gondolok, mindig valamelyik regényben elhangzott mondat jár a fejemben; valami olyasmi, hogy „Csak egy állat volt. Jól kitanított, de mégiscsak állat”. Ez a kettősség az, ami igazán meghatározó a zabrak esetében: gyűlölettel, haraggal teli, vérszomjas, kegyetlen lény, aki alig-alig tud parancsolni az ösztöneinek és a vágyainak, de közben mégis profi művelője egy magasabb rendű rendszernek, egy művészetnek, ami szabályokhoz és valami nagyobbhoz köti. Engedelmeskednie kell mesterének, de közben hajtja a bosszúja, aminek mindent alárendel – így könnyen kihasználható, és csak a „halála” után ébred rá bizonyos dolgokra.

 

Collen Bunn ügyesen ráérez erre az ellentmondásra, és érezhetően próbál is minél többet kihozni belőle. A narrálásnak köszönhetően betekinthetünk Maul gondolataiba, vágyaiba, érzéseibe, ami különösen a Jedi-padavannal való találkozásánál hatásos. Bunn jól megragadja a Sith lelkének zűrzavarát, csak mintha a cselekményt nem tudta volna eléggé hozzáhangolni. Túlságosan kiszámíthatónak éreztem a legtöbb jelenetet, pedig Maulhoz szerintem pont egy zavarosabb, dühösebb, misztikusabb történet illett volna, ahol az egyes pillanatok még erősebb reflexióra késztetik a zabrakot. Bunn ezzel szemben mintha megelégedett volna a hagyományosabb vonalvezetéssel, amivel persze nincs különösebb baj – gördülékenyek az akciójelenetek, érdekesek a konfliktusok, ráadásul még a The Clone Wars animációs sorozatból ismerős fejvadászok, Cad Bane és Aurra Sing is beugranak egy rövid szerepre –, csak pont az a kísérletezés hiányzik belőle, aminek annyira örültem volna.

 

Az ilyen jellegű történethez pedig Luke Ross rajzai tulajdonképpen kellemesen passzolnak. Szépen kidolgozott jelenetek, pár egészen látványos figurával, nem túlságosan dinamikus akciójelenetekkel és néhány mozgóképes beállítással, vagyis jó nézni, de ezen túl semmi különös, semmi olyan, amiért azt mondanám, hogy máskor is szívesen előveszem a könyvet a rajzok miatt (Nolan Woodward színezése egyébként kifejezetten jól eltalált a sötét jeleneteknél). Apró érdekesség, hogy a kötet az öt Darth Maul füzet mellett tartalmazza az eredetileg az első számban lévő minisztorit is, „Kutaszdroid probléma” címmel. A jópofa kalandot Chris Eliopoulos írta és rajzolta – szerintem sokat nem érdemes tőle várni, bár kétségtelenül aranyos volt.

 

És valami hasonló a véleményem az egész Darth Maul kötetet illetően is. Szórakoztató történet, aminek hatására még mélyebben megismerhetjük a karaktert, de nem éreztem benne azt a pluszt, ami igazán kiemelné és emlékezetessé tenné. Bízok benne, hogy egyszer majd születik egy olyan Maulra koncentráló írás, ami teljesen eltalálja az ízlésemet, de addig ezeknek is örülök. És persze reménykedem abban, hogy a legközelebbi magyarul megjelenő minisorozat az új Star Wars képregényérából sem fog csalódást okozni...