Főkép

2017 nyarától a Helikon égisze alatt jelennek meg Agatha Christie könyvei. Ez új formátumot, évente kétszeri megjelenést jelent, erről bővebben a cikk végén látható videóinterjúban esik szó.

 

Linnet Ridgeway-ről, a húsz éves, aranyszőke hajú, csinos, okos, és rendkívül gazdag lányról bárki, aki látja, vagy ismeri, azonnal azt gondolja: túl szép, hogy igaz legyen. Igazságtalan, hogy neki mindene megvan, míg mások örülnek, hogy élnek. Jacqueline de Bellefort, Linnet legrégebbi barátnője éppen az ellenkezője. Sötét hajú, kissé latinos temperamentumú, rendkívül büszke lány, akinek a szülei a tőzsdekrach során teljesen elszegényedtek. Simon Doyle nagydarab, csinos, első látásra is rendkívül szimpatikus fiatalember, aki egy elszegényedett nemesi család legifjabb gyermeke. Egyszerre áll Linnet és Jacqueline házassági terveinek középpontjában.

 

Ők hárman alkotják azt a szokatlan szerelmi háromszöget, amelynek a regény – legalábbis részben – óriási sikerét köszönhette. A mások férjét vagy feleségét elszerető emberekről a szerzőnek egyébként is megvolt a maga személyes, nem éppen pozitív véleménye, első férje ugyanis egy másik nő miatt vált el tőle. Rajtuk kívül természetesen számos színes és érdekes figura fordul meg a regényben, amelyben a szerzőre olyannyira jellemző, több regényében is alkalmazott, a „zártszoba-rejtény” továbbfejlesztett változatának is tekinthető alaphelyzetre épül a cselekmény.

 

A Karnak fedélzetén utazó, különböző társadalmi rétegekből érkező, egymástól teljesen eltérő egyéniségű emberek közül, ha jobban utánanézünk, szinte bárkinek oka lehetett elkövetni a gyilkosságo(ka)t. De annak, aki a leggyanúsabb, megdönthetetlen alibije van. Még szerencse, hogy a fedélzeten utazik – jól megérdemelt szabadság címén – az idegesítő kis belga detektív, Hercule Poirot is, aki az események hatására kénytelen átgondolni a terveit. Őszintén szólva, ha a helyében lennék, én bizony morcos lennék, amiért Egyiptom felfedezése helyett egy bűnügyet kell megoldanom.

 

Köztudott, hogy Agatha Christie rendszeresen szórakoztatta önmagát és rajongóit azzal, hogy regényeiben más regényekre vonatkozó utalásokat helyezett el. Most sincs ez másként, hiszen hol az egyik, hol a másik szereplő szájába adott szavakkal szóba kerülnek olyan személyek vagy események, amelyek vagy A titokzatos Kék Vonat, vagy a Nyílt kártyákkal, vagy a Gyilkosság az Orient expresszen című regényekben szerepeltek. A regény egyébként Nagy-Britanniában először 1937-ben, Magyarországon pedig 1938-ban jelent meg a Palladis Kiadó Pengős regények sorozatában, igaz, akkor még Poirot kéjutazáson címmel. Legközelebb 1962-ben Steinitz Tibor fordításában jelentette meg az újvidéki Fórum Kiadó, 1987-ben pedig Szabó Zoltán fordításában az Európa Könyvkiadó.

 

A történetből kisebb-nagyobb változtatásokkal maga Agatha Christie írt színdarabot, amelynek londoni bemutatója 1946. március 19-én volt az Ambassadors Theatre-ben. A darab fél év múlva került a New York-i közönség elé, Rejtett horizont címmel, 1978-ban pedig, Anthony Shaffer forgatókönyve alapján, John Guillermin rendezésében 140 perces angol mozifilm készült belőle. Az 1920-as évek Egyiptomában játszódó történet filmváltozatában mutatkozott be első ízben Peter Ustinov Hercule Poirot szerepében. Mellette olyan színészek alakították a főbb szerepeket, mint Mia Farrow (Jacqueline de Bellefort), Lois Chiles (Linnet Ridgeway), Simon MacCorkindale (Simon Doyle). Bár ez a film nem lett akkora siker, mint a négy évvel korábban készült Gyilkosság az Orient expresszen, azért a bevétel lehetővé tette egy következő Christie-regény – A kristálytükör meghasad – megfilmesítését, amelyben Miss Marple szerepében a Halál a Níluson-ban mellékszerepet játszó Angela Lansbury brillírozott.

 

Annyit azért szeretnék megjegyezni, mint teljesen személyes véleményemet, hogy Hercule Poirot szerepére nem éppen Peter Ustinov a legalkalmasabb személy. Már Agatha Christie sem így írta le a figurát, ráadásul, amióta a tévében megláttam David Suchet alakját, mást el sem tudok képzelni a kis belga nyomozó szerepében, mint őt. Ha a szerző élne, biztosan ő is így érezne.