Főkép

Mi a politika lényege? Kinél van a hatalom? Lehetnek-e a politikai intézmények semlegesek? Mit tud tenni a politika, ha az emberek nem érdeklődnek, nincs ismeretük, bizalmuk és részvételi igényük? Ez csak pár kérdés, ami felmerül Török Gábor könyvében, még csak azt sem mondanám, hogy a legfigyelemfelkeltőbbek (azok inkább Hitler villamos általi elhalálozásáról és Koppány vezér politikai szerepéről szólnak, de ezek felfedezését meghagyom másoknak), ugyanakkor talán mégis ezek tűnnek a legfontosabbnak a kötet szempontjából. Nézzük egyesével.

 

Mi a politika lényege? Látszólag egyszerűnek látszó kérdés, mégis rendkívül bonyolult. Török Gábor nem kisebbre vállalkozik, minthogy ezen a háromszáz oldalon összegyűjtsön minden olyan alapfogalmat és kulcsgondolatot, ami a politikáról való beszédhez, a politika lényegének, természetének megértéséhez jól jöhet. Az empirikus politikatudományi irányzatok célkitűzésétől kezdve a választójog általánosságán át a kartellpárt fogalmáig, de mindezt nem száraz, tankönyvi szövegként kell elképzelni. Török életszerű (gyakran popkulturális) példákon és világos leírásokon keresztül vezet, bemutatva azokat az alapvető tudnivalókat, melyeknek egy ideális világban legkésőbb a középiskolában kötelező tananyagnak kellene lenniük – de miután nem abban élünk, A lakott sziget tökéletes bevezető jellegű kötet. A fogalmak, elméletek, megközelítések, definíciók halma látszólag megterhelő és tömény, de szerintem nem az a cél, hogy mindenre emlékezzünk belőle: inkább a politikai gondolkodásunkat fejleszti, nagyon is eredményesen.

 

Kinél van a hatalom? Ha a könyv olvasása előtt erre a kérdésre reflexszerűen rávágtunk volna valamit („A miniszterelnöknél”, „A választóknál”, „A parlamentnél”), akkor utána biztosan inkább valami lényegesen összetettebb fog az eszünkbe jutni. Talán ezt tartom A lakott sziget legnagyobb erényének: mindegy, hogy a politikával csak szülőkön keresztül foglalkozó tinédzser vagy már kialakult világnézettel rendelkező felnőtt veszi a kezébe, biztosan el fog tűnődni korábban egyértelműnek gondolt kérdéseken is. Török nagyon jól érzékelteti, hogy legtöbbször nincsenek egyszerű és tökéletes válaszok, a legtöbb probléma nem oldható meg varázsütésre. A könyv területenként járja körbe a politikát (a közösségtől kezdve a rezsimeken át a médiáig), és mindenhol előbukkannak olyan kérdések, amelyeket a mindennapjaink során mi is megfogalmazunk magunkban – még ha ezúttal választ nem is kapunk mindre, de már egy tisztább rendszerben és az egyes folyamatok pontosabb megértésével gondolkodhatunk el rajtuk.

 

Lehetnek-e a politikai intézmények semlegesek? Bár ezúttal van explicit válasz (nem), érzésem szerint a könyv leszámol azzal a fajta megközelítéssel is, miszerint a klasszikus értelemben megragadható egyáltalán a „semlegesség”. Számomra mindig is az volt igazán üdítő és figyelemfelkeltő Török Gábor posztjaiban és gondolataiban, hogy folyamatosan megjelenít egyfajta posztmodern álláspontot, és objektív, mindenek felett álló (erkölcsi) iránytűk helyett relativisztikusabban látja a politikát, és ennek megfelelően a saját, politikai elemzői helyét benne. Ráadásul munkásságát leggyakrabban az állásfoglalás hiánya miatt éri kritika, de szerintem a könyv azt is sejteti, hogy mi rejlik ennek a hátterében.

 

Mit tud tenni a politika, ha az emberek nem érdeklődnek, nincs ismeretük, bizalmuk és részvételi igényük? Bár a könyv elméleti jellegű témában teszi fel konkrétan a kérdést, nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy mindazoknak is kiváló választás lehet A lakott sziget, akik úgy gondolják, kiábrándultak a politikából, és már nem érdekli őket. Török mindvégig hangsúlyozza az emberek fontosságát a politikával kapcsolatban, de talán az elmúlt évtizedekben sosem volt ez az elválaszthatatlanság olyan fontos, mint most. A politika nem valami elvont ökörség, amit öltönyös fazonok (bizonyos értelmezésekben: naplopók, bűnözők stb.) a messzi Parlamentben csinálnak, hanem a mindennapjaink elengedhetetlen része. A politika mindig emberekhez kötődik – ez pedig azt is jelenti, hogy ha emberek miatt érezzük rossznak, akkor emberek által, embereken keresztül tudjuk jóvá is tenni.

 

Nagyon remélem, hogy sokakhoz eljut ez a kötet, olyanokhoz is, akik amúgy távolinak vagy feleslegesnek érzik a politikát – ez a könyv alkalmas arra, hogy más fényben lássuk a dolgokat. Persze emellett azoknak is tökéletes, akik aktívan érdeklődnek a politika iránt, de mégis kíváncsiak lennének többre, esetleg képzettség és rendszerezett tudás híján kevésnek érzik jelenlegi ismereteiket: A lakott sziget remek első könyv, ha szeretnénk betekintést nyerni a politika sokszínű és rendkívül izgalmas világába. Innen pedig bőven kapunk iránymutatást arra nézve is, hogy merre folytassuk a kutakodást, a magam részéről legalábbis igen tekintélyes várólistát tudtam összeállítani…