Főkép

Már előre dörzsöltem a kezem, hogy a kedvenc detektívem visszatér, és újra nyomozni fog. Ráadásul sok éves szibériai kitérője után végre hazai pályán tűnik fel, és Nyárligeten kergeti a bűnt! Szerintem már sokan ki is találták a megoldást. Hiszen ki más is lehetne Ő, mint Schiffer Árpád őrnagy, Csabai László Szindbád-regényeinek a főhőse?

 

Izgalmas helyzetbe csöppen Szindbád, hiszen az 1950-es évek Magyarországára visszatérve ismeretlen közegben találja magát. Ugyan újra alkalmazzák a rendőrségnél, mégis árgus szemek kísérik minden lépését. Ez az az időszak, amikor nem lehet elég tiszta a múltad, és a jelenben szinte napról napra változik, mi számít elfogadott viselkedésnek, jó vagy rossz pontnak. Nem is csoda, ha ebben a zűrzavaros időszakban felüti a fejét a bűn a Nyárliget környéki bokortanyákon. Agitátor kínozza meg a szülőanyját, megölnek egy diákot, emberek tűnnek el nyomtalanul, lába kel több száz sertésnek, ráadásul egy sorozatgyilkos is tevékenykedik a környéken. Nincs megállás, folyamatosan érkeznek a megoldandó ügyek, amelyek Szindbádra várnak.

 

Ez a kor nekem alapból nagyon érdekes volt, mert a családi legendák kapcsán egy minimális rálátásom van az ’50-es évekre. Szerencsés vagyok, hogy még hallhattam néhány történetet a dédimtől és a nagymamámtól, így nem volt teljesen idegen a számomra ez a miliő. Emellett azért is nagyon a szívemhez nőtt ez a regény, mert hihetetlenül izgalmas helyszínné válik Csabai tolla alatt az amúgy unalmasnak gondolt tanyasi élet. Olyan karaktereket teremt, akik mindennapjait átszövi a babona, a népi hiedelmek misztikus világa, miközben persze lehetnek jók, rosszak, kedvesek vagy gonoszak, de a misztikum mégis ott van az életükben, és sokszor felülírja a realitást.

 

Vidéki, kisvárosi lányként abszolút ismerős szituációkkal, gondolkodásmóddal találkoztam a könyv lapjain – olyan hellyel, olyan szereplőkkel, akik között otthon éreztem magam. Csabai László írásmódjában nagyon szeretem ezt a bennfentességet, hogy nem kívülállóként ír; számomra ettől hitelesek a karakterei. Amit külön kiemelnék, hogy a súlyos, nyomasztó időkben is megmutatja, hogy igenis van helye a vidámságnak és a vicces pillanatoknak, elég csak az agresszív konyhás nénire gondolni, akitől még a rendőrségen a legfelső vezetés is fél. Néha egy nyúlfarknyi kis jelenetbe is annyi derűt tud belegyömöszölni, ami átsegít a szörnyűségeken. Teszi mindezt úgy, hogy közben tökéletes egyensúlyban van a leírások és a párbeszédek aránya, az információk mindig pont jókor vannak csepegtetve, folyamatosan ébren tartva az olvasó figyelmét. Hiába akarok hibát találni a regényben, egyszerűen nem tudok, továbbra is csak a nagy, orosz klasszikusok jutnak róla eszembe.

 

Aki olvasta a 2010-ben megjelent, Szindbád, a detektív és a 2013-as Szindbád Szibériában köteteket, azt nem is nagyon kell agitálnom, hogy vegye kézbe a harmadik részt, hiszen nagy valószínűséggel amúgy is keresni fogja a folytatást a boltokban. Ha viszont valaki nem találkozott még Schiffer őrnaggyal, akkor sincs gond, az új regény, a Szindbád, a forradalmár önálló kötetként is olvasható, és garantáltan élvezetes lesz. Véleményem szerint, akit egyszer beszippantott Csabai világa, azt már nem engedi el, örökre nyomot hagy benne. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel az 1950-es évek zűrzavara, emellett pedig szereti a klasszikus nagyregényeket és az izgalmas bűnügyeket.