Főkép

Amikor idén év elején végül bekövetkezett a régóta várt könyvpiaci átrendeződés, mindenki azt leste, vajon milyen következményekkel jár az Alexandra-hálózat kiesése, kikhez kerülnek a boltok, mi lesz a csoportba tartozó kiadókkal, szerzőkkel. Nos, hónapokkal később a helyzet rendeződni látszik, bár számos, a háttérben lévő fejleményről még nincs hivatalos infónk. De ami ezúttal érdekes, és ami számomra a legmeglepőbb változást jelenti, az az Agatha Christie-kiadás jogainak új kiadóhoz kerülése. Olvasói szemmel nézve az Európa Könyvkiadó hatalmas munkát végzett: egységesítette a korábban futó különféle formátumokat, minőségi fordításokra cserélte le a előző, időnként kifejezetten vitatható minőségű magyarításokat, s végül, de nem utolsó sorban, mindent kiadott, nem csak az üzletileg kifizetődő címeket. Úgy gondolom minden Christie-rajongó nagyon sokat köszönhet a sorozatszerkesztő Katona Ágnesnek.

 

Idén nyártól azonban mindez már a múlté, hiszen a jövőben a Helikon égisze alatt jelennek meg Agatha Christie könyvei. Ez új formátumot – keménytábla helyett puhát és eltérő méretet – jelent, amitől, azt hiszem, első sorban a gyűjtők kaptak idegbajt, hiszen hogy néz ki így a sorozat a polcon. További változást jelent, hogy az ígéretek szerint a jövőben évente két alkalommal, öt-öt kötet kerül a boltokba. Mivel tapasztalatom szerint az AC-rajongók száma nem csökken az országban, valószínűleg üzleti kockázatot nem igazán jelent az életmű gondozása, így jó eséllyel, aki elég kitartó, az pár év alatt begyűjtheti az életművet az új formátumban. Bár nem végeztem alapos összehasonlítást, első ránézésre úgy tűnik, megtartották Az alibi utolsó fordítását, csak minimális változásokat találtam, melyek a lényeget nem érintik.

 

További információként érdemes megnézni az alábbi videót:

 

Mindezen felvezetés után pedig jöhet az ajánló:

Az Agatha Christie életmű ezen különleges darabja Nagy-Britanniában 1958-ban (William Collins Sons and Company Ltd.), Magyarországon pedig 1994-ben (Európa Könyvkiadó) jelent meg először. És hogy miért különleges? Először is, mert egyetlen ismerős figura sem bukkan fel benne. Sehol egy kackiás bajuszú belga magánnyomozó, sehol egy kotnyeles vénkisasszony, sehol egy… (itt egy nem túl hosszú felsorolás következhetne az emlékezetes mellékszereplőkről). Másrészt a bibliai idézetek alátámasztják a szerző abbéli meggyőződését, miszerint a gyilkos megtalálásának egyik legfontosabb eleme az ártatlanul meggyanúsított személyek védelme. („Az ártatlanok vélelme”-motívum megjelenése egyébként a XIX. század első felére tehető, pontosabban Edward Bulwer Lytton (1803-1873) Pelham, avagy egy úriember kalandjai című 1828-as írásában bukkan fel.)

És akkor lássuk, miről is szól ez a szerintem különleges darab. Egy nem túl szimpatikus fiatalemberről (Jacko Argyle), akit mostohaanyja meggyilkolásáért életfogytiglanra ítéltek. Hiába hangoztatta, hogy nem bűnös. Két évvel később felbukkan egy férfi (Dr. Arthur Calgary), aki felelősnek érzi magát a fiatalember haláláért. Merthogy Jacko a börtönben elhalálozott. Így aztán az alibi, amit igazolni tudott volna, okafogyottá vált. Bár, ha jobban belegondolunk, azért ez így nem teljesen igaz. Hiszen Dr. Calgary vallomása Jacko-n nem segít ugyan, ám felvet bizonyos kellemetlen kérdéseket: többek között azt is, hogy ha nem Jacko, akkor vajon ki ölte meg Rachel Argyle-t. Érthető hát, ha a család cseppet sem örült a hírnek, miszerint a család fekete báránya ártatlanul került börtönbe. Hiszen olyan kényelmes volt ez így…

A történetből 1984-ben Alexander Stuart forgatókönyve alapján, Desmond Davis rendezésében film is készült, melyet Meggyalázott ártatlanság címmel vetítettek a hazai mozik. Hiába volt meglepően hű az eredeti történethez, hiába szerepeltek benne olyan nagy nevek, mint Donald Sutherland (Dr. Arthur Calgary), Faye Dunaway (Rachel Argyle) és Christopher Plummer (Lea Argyle), sajnos a film csúfosan megbukott. Pedig kifejezetten kellemes olvasmány, amelyben nem a bűntetten, de még csak nem is a bűntett felderítésén van a hangsúly, hanem valami egészen máson: az emberi jellem és lélek rejtelmein. Merthogy meglehetősen részletes jellemzést kapunk a szereplőkről: gondolataikról, érzelmeikről, motivációikról; illetve arról, hogy mennyiben borítja fel lelki békéjüket Dr. Calgary nem mindennapi bejelentése. Úgy érzem, ha még egy kicsit háttérbe szorult volna a bűntett, Az alibi akár a Mary Westmacott álnéven írt regények sorában is megállná a helyét.

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november