Főkép

Minden bizonyára sokan észrevették már, hogy az egyes könyvek befogadhatóságnak igen nagy köze van ahhoz, hogy az adott ország, amelyikből az írójuk származik, földrajzi és főleg kulturális értelemben milyen messze van hazánktól. Példának okáért a közép-kelet-európai regényeket elég könnyű megértenünk, hisz az itt található országoknak elég hasonló a történelmük és a kultúrájuk Magyarországéhoz. De mondjuk a nyugat-európai vagy észak-amerikai regényekkel sincs gond, hisz kultúrájuk univerzálissá vált, és a legtöbb hivatkozásuk jól érthető nekünk is. Viszont az ázsiai és különösen a távol-keleti szerzők művei gyakran hemzsegnek az olyan utalásoktól és szimbólumoktól, és olyan szemléletmódból íródtak, amit mi magyarok sokszor nem tudunk hová tenni, és ilyenkor többnyire csak hümmögünk magunk elé. Bizony ez a helyzet a japán Hiraide Takasi A macskavendég című alkotásával is – mégis, bár nem mindent értettem benne tökéletesen, de amit igen, az tetszett.

 

Az ötvenes éveiben járó japán költőnek mindössze az első regénye a fent említett alkotás, és megjelenése után rövidesen nemcsak hazájában, de az Egyesült Államokban és Franciaországban is bestseller lett. Ahogy a távol-keleti regények esetében lenni szokott, cselekmény alig van. A harmincas éveik közepén járó értelmiségi házaspár egy kis, díszkert közepén fekvő házat bérel egy csendes, eldugott környéken, ahol eseménytelenül telnek a napjaik egészen addig, míg fel nem bukkan egy kismacska, akit Csibinek, vagyis Kicsinek neveznek el, és aki ezentúl is rendszeresen felkeresi a házaspárt. Ezeket a zömében eseménytelen napokat örökíti meg az író, és ebből épül fel ez a rövidke kisregény.

 

A macska felbukkanásával valami nagyon archaikus, nagyon szakrális dolog lép a házaspár életébe (az elbeszélőt Csibi a Vadászat Istenére emlékezteti), és ahogy egyre inkább hozzászoknak a jelenlétéhez, ahogy egyre inkább várják a látogatásait, olyan finom, aprólékos és életigenlő megfigyeléseket tesznek, mégpedig olyan érzékenységgel, ami csak nagyon ritkán jelenik meg a kortárs irodalomban. A macskavendég a csöndes elmélázás, az élet szeretete és az apró, hétköznapi örömök fontosságának regénye, ahol az ősi japánkertben bolyongva az ember minden nap visszavárja az ott éldegélő szitakötőfiút, vagy megment egy sérült kabócát egy imádkozó sáska karmai közül, és közben egyre inkább ráébred saját magának és szeretteinek a mulandóságára.

 

A macskavendég egy olyan elmélyülést és nagy odafigyelést igénylő alkotás, amit szerintem teljes mélységében mi, magyarok, nem érthetünk meg a számunkra kultúridegen szimbólumok és utalások miatt (például eszembe nem jutott volna, hogy külön jelentése van annak, hogy milyen növényeket ültettek egymás mellé a kertben – pedig ez is fontos a történet szempontjából), de mégis olyan, amivel érdemes megpróbálkozni az életszeretete, a mondanivalója és aprólékos megfigyelései miatt is. Már úgyis jön a jó idő, üljetek ki a kertbe, ott olvassátok.