Főkép

A rovat szépen csendesen betöltötte a harmadik életévét, és mivel a csúcson kell abbahagyni, a magam részéről február végén leköszönök. Nem volt könnyű döntés, de már mindenképpen időszerű. Nem tudom, mit hoz a jövő, de a változás jó és szükséges. Én pedig hálás vagyok a múltért. Csak így lehet elválni, boldogan, könnyű szívvel, megbánások nélkül.

 

Rengeteg jó élmény ért, és néhány rossz is, de összességében pozitívak voltak a visszajelzések. Mikor elkezdtem, nem tudtam, hogy ennyi ideig fog tartani, és bár nem volt egy örökkévalóság, voltak pillanatok, mikor úgy éreztem, életem végéig folytatnám. És természetesen olyanok is, amikor a következő hét gondolatát is nehezen viseltem el.

Oly sok a vers, oly nehéz választani, annyi mindenre nem kerülhetett sor, ezért némi hiányérzet maradt bennem, de ahogy fentebb írtam, nem bánom a döntésem. Köszönöm nektek az elmúlt éveket, igazán jó élmény volt!

 

Boleyn Anna (1501 és 1507 között – 1536) VIII. Henrik második felesége, Pembroke márkinője, angol királyné. Házassága és későbbi kivégzése kulcsfigurává tette a korabeli politikai és vallási játszmákban, valamint az anglikán egyház megalakulásában. Alapvetően öntörvényű és temperamentumos természet volt. Gyönyörűen énekelt, kecsesen táncolt, és rendkívül elmésen társalgott, valamint folyékonyan beszélt franciául, kitűnően lovagolt, továbbá tudott sakkozni és kártyázni is. Erzsébeten kívül még három terhessége volt, de a magzatokat elvesztette. 1536 áprilisában Annát felségárulással vádolták meg. Május 2-án le is tartóztatták és a Towerbe zárták. Még az esküdtszék hivatalos ítélete előtt bűnösnek találták, és május 15-én elítélték. 4 nappal később a Tower parkjában fejezték le.

Az évszázadok alatt Boleyn Anna alakja számtalanszor megjelent különböző művészeti és kulturális művekben. A legjelentősebb angol királynék között tartják számon.

 

Nem hiszem, hogy ez a vers igényelne bármiféle magyarázatot, reménytelen helyzetében csakis a halál hozhatott enyhülést. Talán nem sokat számítana a tudat, hogy lánya, I. Erzsébet koronázása után az anglikán egyház mártírjává nyilvánították. Nagyravágyása királynévá tette egy olyan király mellett, aki gyakran süket volt az észérvekre, különösen akkor, ha trónörököst remélt.

 

Boleyn Anna: Ringass el...

 

Ringass el, ó Halál!
A meggyötört kebel
ártatlan, fáradt lelkemet
csöndben bocsássa el.
  Szólalj meg, gyászharang,
  heroldom légy, te hang,
  halálom kongva mondd!
  Már vár a sír:
  sebemre nincsen ír.
 
Bajom ki sírja el?
Ügyem reménytelen:
a fájdalomtól nincs erőm,
hogy nyujtsam életem.
  Szólalj meg, gyászharang,
  heroldom légy, te hang,
  halálom kongva mondd!
  Már vár a sír:
  sebemre nincsen ír.
 
Börtön mélyén, magam,
bevárom végzetem.
Ó, átkozott a sors, hogy ily
gyötrelmet szánt nekem!
  Szólalj meg, gyászharang,
  heroldom légy, te hang,
  halálom kongva mondd!
  Már vár a sír:
  sebemre nincsen ír.
 
Ég áldjon, múlt gyönyör!
Jövel, friss fájdalom! 
Érzem, hogy a csapásokat
tovább nem állhatom.
  Némulj el, gyászharang,
  végbúcsúm volt e hang,
  majd elborít a hant,
  s bezár a sír: 
  sebemre nincsen ír.

 

Fordította: Mészöly Dezső