Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

HETI VERS - Kosztolányi Dezső: Karácsony

Már nincs hátra két hét az évből, és elképesztő, mennyire gyorsan pörögnek a napok. Várjuk az ünnepeket, a két ünnep közötti napokat, amikor talán alhatunk kicsit, mert minden, az egész világ lelassul, szinte állónak tetszik. Élvezzük, hogy üresek a villamosok, a metrók, akármikor utazunk, van szabad ülőhely – és ez rendkívül üdítő. Kicsit nehezebb szívvel megyünk be dolgozni, de a fények, a sok színes égő és dísz vidámabb hangulatot kölcsönöz mindennek. Ha nem vagyunk vallásosak, akkor is élvezzük Jézus születésének napját, mert az ajándék egyetemes nyelve nem szakosodik hitre, felekezetre. Ilyenkor megfeledkezünk arról is, hogy a föld lakosságának jelentős része még csak nem is katolikus.

 

Rengeteg süti, bejgli, töltött káposzta elkísér egészen az újévig, amikor majd sok lencsét eszünk, hogy gazdagok legyünk, bár erre semmivel sincs több vagy kevesebb esélyünk, mint az idén volt. Mégis az évszázados szokások, berögződések, babonák észrevétlen részünké váltak, ahogy tették ezt a szüleinkkel, az ő szüleikkel és az ő szüleikkel is.

 

Szokásaink alapvetőn meghatározzák a kultúrát, ahonnan származunk, a közeget, amiben felnőttünk és ezzel együtt természetesen minket is. Ennek tükrében változik, amit az asztalra teszünk, amiről beszélgetünk, vagy akár amiben hiszünk. De ez így normális. A sokszínűségünk, a másságunk az, ami egyedivé tesz minket, és jóllehet, az év többi részén nem feltétlen értünk egyet egy csomó dologban, hajlandóak vagyunk félretenni a nézeteltérések egy vacsora vagy ebéd erejéig.

 

Talán erőfeszítés, talán áldozat, de higgyétek el, megéri. Békés ünnepeket kívánok minden kedves olvasónknak, a nem kedveseknek még inkább, mert nekik nagyobb szükségük van rá. És csak óvatosan a pezsgős palackokkal…

 

Kosztolányi Dezső: Karácsony

 

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

 

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.


Németh Beatrix - 2016. december 20.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!