Főkép

Határozottan emlékszem, hogy csak most írtam meg ehhez a rovathoz a karácsonyt váró bevezetést – felhívva a figyelmet arra, hogy mi is lenne Jézus születésének a lényege –, és miközben ettől az emléktől eltántorítani nem lehet, mégis csak rájöttem, eltelt közben egy év. Ismét december van, a csúzszós utak, ónos esők – a nagyikám szerint ólmos – és őrült ajándékvásárlások ünnepe.

 

Ahogy én látom, háromféle ember van: akinek nincs ötlete, akinek nincs pénze, és akinek egyik sincs. Decemberben bármelyik felállás teljesen normális, és amikor az ember feladja a tanácstalanságot, aztán elkezdi lesöpörni a polcot, már sejthető, nagy baj van. Soha annyi hitelt nem vesznek fel az emberek, mint ebben az időszakban, mert a karácsonyt a nagy ajándékokkal és hatalmas fákkal azonosítjuk. Ez ellen harcolva idén mindenkitől egy könyvet kértem. Persze a családom ellenállhat. Már akad, aki vásárolt, de azért nagyon bízom benne, hogy lesz könyv a fa alatt. Igaz, az sem olcsó ajándék, de egy új tv-re aztán semmi szükségem. A régit sem nézem.

 

Külön öröm, hogy újra divatba jöttek a kézzel készült ajándékok. Tavaly kaptam egy hóembert, amit citrusfélékből – amiket fehér fonallal tekertek be – és egyéb ehető dolgokból készítettek – például mogyoróból voltak a gombjai –, és komolyan mondom, kevés dolognak örültem annyira. Persze két hét után szétbontottam, rendkívül finom volt. No meg kedves, mert valaki a saját, egyre szűkösebb szabadidejéből készítette nekem. Szóval mi lenne, ha mind megállnák egy pillanatra, és elgondolkodnánk arról, mit is szeretnénk igazán? Én egy grapefruit és narancs hóembert. És időt, hogy nyugodtan megegyem.

 

Heltai Jenő, született Herzl Jenő (1871-1957) író, költő, újságíró, producer, dramaturg. Nagyon korán, már 14 évesen publikálták első verseit. Jogi tanulmányait megszakította, és újságírónak állt, dolgozott többek között a Magyar Hírlapnak, A Hétnek és a Pesti Hírlapnak is. Kalandos élete volt, élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben és Isztambulban. 1914-és 18 között dramaturg-igazgatóként dolgozott a Vígszínháznál, 1918-tól az Athenaeum kiadó irodalmi igazgatója, majd 1916-tól a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnöke. Később, 1929-től a Belvárosi Színház, majd 1932–1934-ben a Magyar Színház egyik igazgatója volt.

 

Kevesen tudják róla, hogy ő írta Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékához is a szövegeket. 1936-ban nagy sikerrel mutatták be a Magyar Színházban A néma levente című verses színpadi játékát, amelyet jelenleg is játszanak. Kétszer nősült, a zsidótörvények miatt csak 1945-ben tért haza. Az azt követő években Francia Becsületrenddel, Kossuth-érdemrenddel tüntették ki, majd halála előtt megkapta a Kossuth-díjat is.

 

Heltai Jenő: December

 

Nem pesti hónap: budai hónap,
Kisvárosi, falusi hónap,
Nem jazzal, rádióval hangos
Vásáros, mai hónap:
Százévelőtti, régimódi, biedermeierhónap,
Gyermekéveink hónapja,
A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé,
A Megfagyott Gyermek hónapja,
És Andersen kis gyufaárus lányáé,
A fehérszakállú Mikulásé
És a kisded Jézusé,
Jóság és szeretet hónapja,
A megfogyatkozott jóságé és a
megcsappant szereteté.
Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön,
Nincs, aki újra befűtse.
Didereg az Ember,
Haldoklik a világ.
Ez a melegségre szomjas jégvilág,
Mely időtlen idők óta koldusan nyeli
Az áldott Nap maradék-tüzét,
A türelmes föld gyérülő szenét
És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit.
Hová lett az isteni kenyér,
Mely azért volt, hogy mindenkinek
Jusson belőle egy karéj?
Alig maradt belőle egy decemberre való
Egy napra való
Egy estre való,
Egy karácsonyestre való!
Talán imádkozni kellene!
Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van,
Megfogni egymás kezét,
Összebújni, egymást megölelni
És utolsó szikrájából annak, mi bennünk emberi,
Új tüzet rakni új jövőhöz
És friss kenyérsütéshez.