Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

HETI VERS - Edgar Allan Poe: Egy folyamhoz

Kevés visszajelzést kapok, így nem tudom, hogy mit éreztetek a verses rovat újításával kapcsolatban. Bár az tény, a versek változatosabbak lettek. Sok költőre újra és újra sor kerülhet, hiszen hogy ki és mit kedvel, rendkívül szubjektív. Ami viszont engem a leginkább elképeszt, hogy minden, az ekultura.hu csapata által hozott költőt nagyra tartottam, sőt, akad köztük kedvenc is. Pedig nem is én választottam őket. Talán egyetlen kivétel akadt köztük, de mostanra ő is belopta magát a szívembe.


Talán nem kéne ezen meglepődni, hiszen van bennünk közös rendesen, még akkor is, ha különbségeink számosságukban tízszer annyit tesznek ki, elvégre azok hoztak össze minket. Rácsodálkoztam néhány választásra, hol a költőre, hol a versre, hol csak arra, aki küldte, de alapvetően nagyon élvezem ezt a kísérletet. Többet mondott el rólunk, mint a legtöbb írásunk, mert valóban lemeztelenítettük lelkünket, egy részét legalábbis.

 

Galgóczi Tamás nem áradozott sokáig heti választottjáról, de igaza is van, elvégre Edgar Allan Poe költészete és próza írásai önmagukért beszélnek: „Igazából itt a szavak és a mondatok csengése tetszett meg, aztán évek óta nem ereszt.”

 

A dolgok néha nem azok, aminek látszanak. Hiszünk egy szónak, egy mosolynak, mert hinni akarunk, aztán mire rájövünk, mi rejlik mögöttük, már késő, magával ragadott a semmibe. Vad és erős, elsodor, mi pedig próbálunk a felszínen maradni. És az az igazság, mindig is tudtuk, hogy ez lesz, az első pillanattól világosan látszott, de annyira gyönyörű és csábító, hogy ha újra kezdhetnénk, ismét belevetnénk magunkat a közepébe. Újra és újra.

 

Edgar Allan Poe: Egy folyamhoz

 

Jelkép vagy, villódzó folyam!
Kristályos vándor habjaidban
Meztelen emberszív suhan,
A Szépség izzó fénye fut,
S mit vén Alberto lánya tud,
Bűvészet játszi képe villan.
De ha Kedvesem tükrödbe néz,
S csillámaid rezegni látja,
Olyan vagy, zsongó-fürge víz,
Olyan mint az, ki őt imádja:
Annak is éppen úgy lebeg
Szívén ez arc tündéri mása,
S úgy rezzenti e szép szemek
Lélekbe ásó villanása.

 

Fordította: Kardos László


Németh Beatrix - 2016. november 15.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!