Főkép

Őszintén szólva már nagyon vártam, hogy újra megjelenjen ez a könyv. A General Press olyan kiadó, akikhez érdemes hűségesnek lenni: immár majd’ húsz éve rendíthetetlenül jelentetik meg az újabb és újabb regényeket Lee Childtól, az angol születésű amerikai sikerszerzőtől; szebbnél szebb köntösben, az eredeti megjelenés után nem sokkal már adják is ki a legfrissebb könyveit; ráadásul évről évre egy-két régebbi kiadású regényét is boltokba küldik új köntösben. Így kerülhetett sor 2016-ban arra, hogy a legfrissebb, huszadik Jack Reacher-krimi, a Néma város mellett szóhoz jusson egy régebbi írás, a Kétélű fegyver. Egyik nagy kedvencem.

 

Amikor először olvastam, alaposan félrevezetett. Már éppen kezdtem hozzászokni Lee Child központi figurájához, állandó főszereplőjéhez, Jack Reacherhöz. Tudtam már, mi várható az egykori katonai rendőrtől és jelenlegi világcsavargótól (pontosabban USA-csavargótól, mivel a letelepedni nem hajlandó, kötöttségeket vállalni képtelen nyomozó államról államra és városról városra költözi végig egész Amerikát). Világossá vált, hogy a kétméteres, szinte riasztó külsejű, professzionális gyilkosként és okos detektívként egyaránt boldoguló Reacher egy dolgot sosem téveszt szem elől: az igazságot. Azaz: bármire fel voltam készülve, de abban biztos voltam, hogy Reacher sosem fog olyasmit cselekedni, amit becstelennek vagy erkölcstelennek nevezhetnék.

 

És akkor megtörtént: a regény első fejezetében ugyanis Reacher – szokása szerint – segítségére siet valakinek, ám a dolgok rossz irányt vesznek. Egy vidéki egyetem kapujánál ácsorogva figyelmes lesz rá, hogy egy vékony, kócos fiút megpróbálnak elrabolni. Az ismeretlen elkövetők lelövik a fiút kísérő két testőrt, és el akarják hurcolni a rémült srácot. Reacher közbeavatkozik: kimenti a fiút, és tűzpárbajba bonyolódik az emberrablókkal. Ekkor egy harmadik szereplő tűnik fel a színen. Egyenesen Reacher felé rohan és a kabátjába nyúl – nyilvánvalóan fegyverért. Reacher pedig lelövi, professzionálisan mellbe találja. Ám ez az áldozat rendőr – a jelvényével a kezében zuhan a földre, hiszen csak azt akarta előrántani… Lehetséges ez? Vajon miért tesz ilyet egy író a becsületes főhősével: miért csinál belőle véletlen rendőrgyilkost? Egy világ omlott össze bennem.

 

Persze tévedtem: hiszen nem is Lee Child írta volna a regényt, ha nem hatalmas meglepetéssel kezdődne. Hamarosan kiderül, a helyzet jóval bonyolultabb, mint a fentiek alapján gondolni lehetne. Hogy kik akarták elrabolni a fiút, annál akadnak sürgetőbb kérdések. Például, hogy mit is keresett Reacher egy barna áruszállító furgonnal az egyetem kapujánál, hogy miért kísért egy egyszerű egyetemi hallgatót mindenhová két testőr, netán, hogy miért is nem volt meglepődve Richard Beck, egy szőnyegimportőr fia, amikor lőttek rá és emberrablók ráncigálták… Mire Reacher az első fejezet végén elküld egy titkos üzenetet – Bent vagyok. –, afelől már nyugodtak lehetünk, hogy hősünk ugyanolyan becsületes és jó maradt, mint a korábbi könyvekben, sőt, a rendőrgyilkosság rejtélye is megoldódni látszik. Az igazi cselekmény azonban még csak most kezd kibontakozni: s csupa gonoszságról szól. Titkos üzletekről, sok halálról, egy eltűnt ügynökről, s egy tíz évvel azelőtti tragédiáról, amelyet az akkor még aktív katonai rendőr Reacher élt át. De vajon mi köze lehet a jelen eseményeihez?

 

A Kétélű fegyver fordulatos, cselekményes, akciódús, kémkedős krimi, amelyet áthat a bizalmatlanság és a veszély légköre. Mindenkinek bátran ajánlható: azoknak, akik Reacher-rajongók, de azoknak is, akik most hallanak először a hősről. Nem fogják elfelejteni.