Alex Bandy: A Csokoládé-gyilkosság

Mindig is rettentően érdekelt az 1945-1989 közötti Magyarország, ezen belül is az állambiztonsági szolgálatok működése és társadalomra gyakorolt hatása. Nem olyan bonyolult képlet ez, valahol Orwell 1984-e kapcsán kezdtem azzal foglalkozni magamban, hogy mekkora és milyen változásokat idézhet elő az emberekben az, ha arra vannak kényszerítve, hogy például jelentsenek egymásról.  Különösen érdekelt az az aspektusa, hogy egy ilyen szervezet hogyan képes megmaradni az alapvetően nem támogató környezetben, milyen kényszerítő eszközöket használnak ehhez – persze érdeklődésemben az az egyetemi óra is nagy szerepet játszott, amelyen megtudtam, hogy a beszervezettek legnagyobb hányada önként kezdett bele tevékenységébe. Szóval nem véletlen, hogy ennyire kíváncsi voltam A Csokoládé-gyilkosság című könyvre.

Magáról Lakatos Imréről keveset tudtam korábban: bár nem ismertem az Angliába emigrált, nagy hatású tudományfilozófus munkásságát, de már önmagában is izgalmas volt az az ellentmondás, hogy egy hithű kommunista, aki meggyőződéssel és nem kevés becsvággyal végezte magyarországi dolgait, miért megy Nyugatra, múltját eltitkolva.

Alex Bandy műve részletesen bemutatja a körülményeket, megkísérli az okokat is feltárni, már amennyire a vizsgált alany halála ezt lehetővé teszi. Részletes kutatásokat folytatott itthon és külföldön; a kötet tényanyaga és hivatkozásai alapján valószínűleg még egy ennél részletesebb mű is születhetett volna, ami kiváltképpen hitelessé teszi. Azonban ez okozza kicsit azt is, hogy nehéz megtalálni a mű fókuszát. A cím alapján Bandy egyértelműen a Csokoládé-gyilkosságot teszi meg kulcsmomentumnak, azonban a rengeteg információ tengerében ez az esemény is majdhogynem elvész. A lábjegyzetek már-már kisesszé hosszúságúak, ami könnyen kizökkent az olvasásából; egy idő után arra jutottam, hogy ezeket ki is hagyom, mert inkább csak a korszakkal kapcsolatos többletinformációkat tartalmaznak – ha az olvasó megérti először a Lakatos Imrére vonatkozó történetet, második olvasásra már bőven lehet csemegézni a részletesebb adatok között.

De egy másik nehézség is van ezzel az információhalmazzal: mintha Bandy néha nemcsak közölni, hanem „népnevelni” is akarna. Lábjegyzetei számomra gyakran a jelenlegi hazai politikai helyzetet értelmezni, magyarázni vágyó (vagy éppen didaktikus) kiáltványoknak tűntek. Amit mond, az érdekes és sok igazság van benne, ugyanakkor mégsem érzem azt, hogy ezeket a „tételeket” ebben a könyvben vagy ebben a formában kellett volna kifejteni.

Mindezek ellenére a fő kutatási téma, a Csokoládé-gyilkosság ténye és körülményei, lebilincselő. Maga az esemény, hogy egy titkos kommunista sejt a lebukástól tartva, a Csokoládé című könyvben olvasottak hatására, Lakatos Imre aktív szerepvállalásával kényszeríti egy tagját az öngyilkosságra, mai szemmel számomra teljesen érthetetlen. De tegyük hozzá, nem érthetjük az akkori körülményeket sem, hiszen a második világháború végi, zsidódeportálásokkal terhes magyar légkör eleve átélhetetlen. Ugyanakkor ezzel nem kívánom felmenteni Lakatos Imrét, mint ahogy a könyv sem teszi, helyette inkább bemutatni, illusztrálni, hogyan működött akkoriban a világ, és vajon milyen ember is lehetett ez a magyar tudós.

A következtetéseket viszont nekünk kell levonni, és ez sajnos még manapság is egy aktuális kérdés: hogyan értékeljük a tudományos tevékenységét annak, aki életében sok, morálisan nemcsak megkérdőjelezendő, hanem inkább elítélendő döntést hozott? De feltehetjük ezt a kérdést számos magyar ügynökkel (már akikről lehet tudni a hazai közegben), vagy éppen pedofilbotrányba keveredett amerikai színésszel, énekessel kapcsolatban is, és akkor még írókról, sportolókról nem is beszéltünk… Kényelmetlen problémafelvetés, és mindaddig az is marad, amíg mi és a társadalom egésze fel nem dolgozza. Talán erre is jók A Csokoládé-gyilkossághoz hasonló alkotások: hogy elgondolkozzunk ezeken a kérdéseket, mert az is biztos, hogy a múlt nem marad örökké ismeretlen.