Főkép

Sokáig nem is mertem remélni, ám végül mégis teljesült a vágyam. Napvilágot látott Indrek Hargla észt író történelmi krimisorozatának második kötete is! A Melchior és a Kerekeskút utca lidérce talán még csavarosabb, izgalmasabb és meglepőbb befejezésű krimi, mint nagy sikerű elődje, a Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-templom rejtélye.

 

Indrek Hargla, aki külügyminisztériumi hivatalnokból, majd pedig sikeres sci-fi, horror- és fantasyíróból vált az észt történelmi krimi sztárszerzőjévé, 2010-ben indította el detektívregény-sorozatát, amely a 15. század eleji Tallinn-ba repíti vissza rajongóit. Azt hiszem, egy magyar olvasó (sajnos) amúgy is keveset tud az észt történelemről, az pedig biztosan meglepő lehet mindenki számára, milyen otthonosan nyugat-európai, kereskedővárosi kultúra jellemezte hatszáz éve a nagy észt városokat – köszönhetően a térségben letelepedett német polgároknak s a területet foggal-körömmel uralni akaró Német Lovagrendnek.

 

Itt, ebben az ismeretlenül ismerős környezetben, kereskedők, apácák, városi tanácsnokok, szerzetesek, lovagok és hajósok között él Melchior Wakenstede, a város patikáriusa, aki nemcsak különleges gyógylikőréről, de fürge észjárásáról is híres. Így aztán nem csoda, hogy Wentzel Dorn, a városi bíró már nem először fordul hozzá, amikor megoldhatatlannak látszó rejtélybe ütközik. A rossz hírű Kerekeskút utcában többen is feltűnni látnak egy kísértetet. De vajon hogyan került a rém az Aranyláb-torony gyilokjárójára, ahol úgy ráijesztett Grote toronyparancsnokra, hogy az a mélybe zuhant onnan? Vagy talán nem is misztikus magyarázatot kellene keresni a halálos zuhanásra? Amikor az utcán késszúrásoktól elvérzik egy elképesztően leromlott állapotú, vézna és kiéhezett fiú, még csak Melchior érzi úgy, hogy a háttérben valami nagyon sötét és érthetetlen rejtély készülődik. Amikor azonban egy festő váratlan halálára is fény derül, a patikárius rájön, hogy nyomába kell erednie az Unterrainer-ház lidércének: legyen bár élő vagy holt.

 

Hargla különlegesen újítja meg a történelmi krimi műfaját. Lebilincselően, aprólékos pontossággal mutatja be a város mindennapi életét, s közben olyan körmönfont és bonyolult rejtélyt alkot meg, amely mindenben megfelel a klasszikus krimi szabályainak, mégis meglep és megborzongat a megoldásával. A játékos kedvű krimiolvasók, akik maguk akarnak a tettes nyomára jutni, csak úgy kapkodhatják a fejüket a megtévesztő nyomok és a félrevezető bizonyítékok záporában, amikor azonban Melchior a regény végén mindent megmagyaráz, láthatjuk, hogy a bűnténysorozat csakis így történhetett.

 

A sorozat újabb kötete is remek szórakozás, irodalmi játék, ráadásul önmagában is tökéletesen érthető és élvezhető regény. Így azután nincs is más hátra, mint hogy ajánljam mindenkinek – közeli kiadásúra ígért folytatásával, a Melchior és a hóhér lányával együtt.