Főkép

Úgy tűnik, az elmúlt évek során a Ciceró Könyvstúdió egyre inkább küldetésének tekinti, hogy újabb és újabb magyar ifjúsági sorozatírókat fedezzen fel és ismertessen meg a közönséggel. A nagysikerű Szent Johanna gimit tavaly tavasszal a Balla Adrienn sorozat követte, az idei Könyvhéten pedig újabb tehetséges regényírónőt fedezhettünk fel magunknak, megjelent ugyanis Papp Dóra Tükörlelkek című sorozatának első része. És ami igazán jó, hogy a három sorozat mind kicsit más korú és ízlésű célcsoportnak szól. A Szent Johanna gimi már az általános iskolás korosztály által is élvezhető humoros, pergő cselekményű sorozat, a Balla Adriennt leginkább a kacifántos, sok csavarral teletűzdelt cselekményű krimiket szerető, feltehetően gimisek olvassák, a Tükörlelkek olvasói pedig minden bizonnyal a komolyabb témákat is feszegető regényeket kedvelők közül kerülnek majd ki. Vannak azonban közös jellemzői ezeknek a könyveknek, miszerint hangvételüket tekintve újszerűek; bár más-más nézőpontból és különféle árnyaltsággal, de autentikusan mutatják be a mai fiatalok mindennapjait és leginkább nagyjából letehetetlenek.

 

Papp Dóra sorozatának első részében egyedi írói nézőpontból, két lány, Kriszti és Orsi egyes szám első személyű elbeszéléséből ismerhetjük meg egy kisváros és iskolája mindennapjait. Kriszti és Orsi homlokegyenest mások: míg Kriszti egy jól szituált családból származó, tanulmányai terén kimagasló teljesítményt felmutató, gyönyörű lány, addig Orsi komoly kapcsolatteremtési problémákkal küzd, viselkedése sok esetben szélsőséges, környezete értetlenül áll kitöréseivel szemben és gyakran ellenségesen kezeli őt.

 

Az írónő regényének különlegessége a két főszereplő kiváló karakterábrázolásában rejlik. A két lány személyisége Papp Dóra olvasatában tökéletes ellenpontja egymásnak. Kriszti jóval naivabb, romantikusabb lélek, rengeteg körülmény adott az életében, amiről Orsi még csak álmodni sem mer, de ő pont ettől a kiszámíthatóságtól, szabályozottságtól szenved. Kriszti a szemünk láttára érik meg arra, hogy, ha csendesen is, de időnként merjen lázadni a külvilág és szülei elvárásai ellen. Bár Kriszti karaktere is jól megformált, hihető, Orsié az igazán eltalált: megfelelően összetett, árnyalt, szó szerint „nagyon ott van”, megkockáztatom, hogy a többség miatta (is) olvassa majd hatalmas lendülettel a könyv sorait.

 

Orsi már-már borderline tüneteteket produkál, a legtöbb mondata nyomán szinte összeszorul a gyomrunk: a benne rejlő tengernyi fájdalom, érzékeny, sérülékeny lelke olyan látszólagos ellentétben állnak a flegma, agresszív, mindent elsöpörni kívánó, pusztító, hurrikánszerű viselkedéssel, amit a külvilág felé mutat, hogy azt még olvasóként is nehéz elviselni. Orsinak komoly nehézségei vannak érzései megfogalmazásával, Eszterrel, a legjobb barátnőjével szinte mindent megoszt, ugyanakkor az őt segíteni kívánókat képtelen teljesen a bizalmába fogadni, nem tud megnyílni előttük. Ez egyben a két lány közötti nagyon fontos hasonlóság is, miszerint mindkettőjüknek súlyos titkokkal kell megküzdenie és sok szempontból teljesen mások, mint, amit a körülöttük lévőknek mutatnak, úgymond „tükörlelkek”, másságukban egyformák.

 

A regény néhány további szereplője, Kriszti legjobb barátja, Viki, a maga különcségével, különállásával; Kriszti merev, konzervatív szülei; az Orsit és Esztert kifigurázó és kiközösítő Mariann, a regény kezdetén meglehetősen sztereotipikus megformálásúak, személyiségvonásaik túlzóak, elnagyoltak, de a könyv cselekményének előrehaladásával személyiségük is mélyül, kevésbé tűnnek már karikatúraszerűnek, sokkal inkább hús-vér embereknek.

 

A könyvben felvázolt nehézségek, szereplők elé gördített akadályok valószerűek, Papp Dóra regényében számos olyan érzékeny témát érint, mint az örökbefogadás, a kamaszkori szerelmi és szexuális kapcsolatok, az öngyilkosság, valamint a kiközösítés - teszi ezt mindenféle túldramatizálás, túlzás nélkül, nagyon is autentikus hangvételben, valósághű nyelvezeten.

 

Történetvezetés tekintetében, kicsit nehezen indul el a könyv cselekménye, a regény első felében nincsenek valódi, váratlan fordulatok, leginkább a szereplők „bemutatása” történik meg, ez a szakasz emiatt elnyújtottnak, vontatottnak tűnik. Az események a könyv második felében pörögnek fel igazán, számos drámai csavarnak lehetünk tanúi, így az utolsó lapoknál már fájó szívvel gondolhatunk arra, hogy vajon mennyi időt kell várnunk a folytatásra, sokat kell-e majd izgulnunk Orsiért és Krisztiért a következő rész bizonyosságáig.

 

A régmúltban generációk nőttek fel Adrian Mole titkos naplóin és sokak kultuszkönyve volt a Zabhegyező, ma viszont számos magyar író létezik, akik a mai magyar fiatalok mindennapjait állítják könyvsorozataik középpontjába, róluk és nekik szólnak, mai nyelvezeten és így hiánypótló szerepet töltenek be a magyar könyvpiacon. Papp Dóra regénysorozata ilyen szempontból is tökéletesen teljesíti a küldetését, szemben az eddigi sorozatokkal, amelyek jobbára a fővárosban játszódtak, a Tükörlelkek a magyar kisvárosi fiatalok életérzéseivel, céljaikkal, problémáikkal, elakadásaikkal szembesít minket, teszi mindezt egy, a kamaszkor hangulatát remekül megidéző, az egyszerre fájdalmas és feldobó mindennapokat bemutató történettel, sok-sok mai zenével és tánccal fűszerezve.