Főkép

Ott kezdeném, hogy ez egy szerethető könyv. Bátran elolvashatja bárki, de kb. 8 és 13 év között minden kisiskolásnak jó lenne odaadni. Ha szeret tanulni, azért, ha nem, azért. Merthogy ez a könyv a tudományról szól, de ha csak arról szólna, nem szeretném. Az ízét a többi adja.

 

Főszereplőnk Ellie, egy leginkább átlagos tizenegyéves lányka, már elvált szüleihez mérten átlagos: anyja leginkább bohém hippinek tűnő színházi rendező, apja sokat turnézó színész. Ellie éli a maga kis életét: legjobb barátnője az új tanév elején átpártol más lányokhoz, tetszik neki egy gót srác, de egyébként elvan. Aztán egy este beállít hozzájuk egy roppant furcsa fiú, aki kb. olyan holmikat hord, mint Ellie nagyapja, és a beszédstílusa is őt idézi… Mármost az említett nagypapa az örök élet, illetve a megfiatalodás kutatója, aki bizony el is ért némi eredményt. De akárhány évesnek nézzen is ki, amolyan bolondos tudós ő, aki hisz a lehetségesben. Akkor is, ha az mindenki más szerint lehetetlen. És itt máris bekapcsolódik a tudománnyal kapcsolatos egyik legősibb közhely: anno senki nem hitte, hogy a Föld gömbölyű és körülhajózható... Jennifer L. Holm regényének egyik legnagyobb erénye számomra, idősebb olvasó számára, hogy az efféle kliséket, közhelyeket milyen jól kezeli. Nem tukmál semmit, nem oktat, mégis tanít. Elmondja, hogy a tudomány képes megváltoztatni a világot, és tud segíteni, de iszonyatosan ártani is, s mindeközben kerüli az ítélkezést, az előre kész gondolatok sulykolását. Hisz ifjú olvasóiban, hogy ők is képesek felfogni, ráébredni.

 

S miközben Ellie felfedezi, hogy mennyire izgalmas és érdekes is lehet a tanulás, a tudomány, az életéről, a családjáról, barátairól is olvasunk. Ezeket a szálakat hasonló megértéssel és visszafogottsággal szövi az írónő a történetbe, mint a tudományos részeket, és ettől válik szerethetővé és hitelessé a könyv. Vannak jópofa szereplők (a nagyapa, Raj stb.), vannak valódi gondolatok és érzések, olyanok, amiket Ellie korosztályának tagjai is átélnek, és Jennifer Holm nem nagy megfejtésekkel, meg szívbéli jótanácsokkal traktálja őket, hanem őszinte, tiszta, nyitott hozzáállással. Amilyennek a tudósokénak is lennie kellene.