Főkép

„Nem igazán tudjuk, mit is mondhatnánk azoknak a mostoháknak, akik úgy érzik, ebben a könyvben sztereotipikus és előítéleteken alapuló képet festünk a mostohaanyákról” – írja Lily Archer a Mérgezett Almák előszavában. Nekem mindenesetre van egy tippem: a sztereotípiák sajnos ugyanis azért csak építkeznek valamiből, és ha olykor elnagyoltan, sarkítva ábrázolnak is bizonyos jellemzőket, nem tagadható, hogy van valóságalapjuk. Akinek nem inge, valószínűleg pontosan érteni fogja a lényeget - mindenféle sértődés nélkül.

 

Miről is szól voltaképp ez a tiniregény? Három diáklányról, akiknek betegség vagy hűtlen apuka miatt egyik napról a másikra felborul az élete, míg végül mindhárman egy – egyébként menő – bentlakásos iskolában kötnek ki (mindebben némi segítséget nyújtanak kedves mostohaanyukáik is), változó lelkesedéssel tekintve az előttük álló iskolaévekre.

 

Felváltva látjuk hármójuk szemszögéből az eseményeket, ráadásul nemcsak a mostohák ábrázolása nevezhető sztereotipikusnak, hanem az idióta apukák, a tinédzserek mindennapi problémáinak ábrázolása, illetve úgy általában a családok széthullásának történetei is, mégis, összességében elég széles palettáját sikerült lefedni a lehetséges forgatókönyveknek és konfliktusoknak, amelyek a gyerek-mostohaszülő kapcsolatot jellemezhetik. Ugyan maguknak a szülőknek és mostoháknak kevesebb szerep jut a regényben, de ezzel a kevéssel is találóan sikerült bemutatni olyan karaktereket, akik bizony sűrűn visszatérő szereplői a való életnek is. Csak hogy párat említsek közülük: az anyuka, aki képes lányával való kapcsolatát teljesen ellehetetleníteni azzal, hogy beszélgetéseik kizárólag arról a másik nőről szólnak; az apa, aki hagyja, hogy újdonsült barátnője teljesen elmarja mellőle a saját lányát… Mindeközben pedig a lányok próbálnak talpon maradni a számukra teljesen új helyzetben.

 

Az édesanyját gyászoló Alice, az elkényeztetett Reena és a könyvmoly Molly szokatlan barátságának kialakulása nem gyors vagy éppen zökkenőmentes. Érdekes, hogy mi mindennek kell történnie ahhoz, hogy egymástól ennyire eltérő stílusú és érdeklődésű lányok egymásra találjanak, barátságot kössenek, majd megalapítsák a Mérgezett Almák társaságát. Mégis, a családi tragédiák árnyékában azért előbújnak a hétköznapok is a maguk problémáival: 15 éves lányok esetében a pasiszerzés, irigykedés, álmodozás, a megfelelő kommunikáció hiánya miatti felesleges sértődések és veszekedések állnak az első helyen, amit súlyosbít az új helyre való beilleszkedéssel járó minden nehézség. Egészen megdöbbentő ereje van annak a bizonyos megfelelési kényszernek, és az ebből fakadó sokszor teljesen felesleges igyekezetnek, hogy mindenki előtt a legjobb formánkat mutassuk, és füllentéssel, arroganciával, gúnyolódással fedjünk el mindent, ami csak egy kicsit is arra utalhatna, hogy talán mégsem minden tökéletes. A megoldás pedig ott van, csak a valóság elleplezésébe fektetett iszonyatos mennyiségű energia miatt sokáig tart észrevenni: senki sem tökéletes.

 

Nincs ez másképp hőseinkkel sem: az első pár fejezetben komolyan aggódtam, hogy tényleg elkényeztetett, vinnyogó, tizenéves lánykák szenvelgéseit kell majd háromszáz oldalon keresztül olvasnom (akármennyire is tragikus a sorsuk), de szerencsére nem így lett. A különböző megpróbáltatások közepette megszerzik talán az első igazi tapasztalataikat, levonják az első igazán fontos következtetéseket a nagybetűssel kapcsolatban, de szerencsére (és ezért óriási köszönet az írónőnek), nem mennek át valami teljesen hihetetlen mértékű jellemfejlődésen, vagy olyan szintű változáson, ami a valóságban elképzelhetetlen és teljesen irreális lenne. Önmaguk maradnak, talán csak egy kicsit bölcsebb kiadásban – valami ilyesmiről szólnak ezek az évek, nem igaz?

 

Jó tudni, hogy vannak még szerzők, akik képesek nem idegesítően, erőltetetten írni tizenévesekről, hanem értő módon úgy, hogy azt még én is bátran merjem ajánlani bárkinek, aki iskolai kalandokról, szerelmekről, családi nehézségekkel küzdő tizenévesekről szeretne olvasni, vagy ilyen témájú könyvet egy tizenéves gyerkőc kezébe adni. Ez a könyv is a Pongrác Kiadó által megjelentetett igényes ifjúsági regények közé tartozik: egyediek és érdekesek, valahogy mindig egy kicsit mások. Nem csak mostoháknak ajánlott.