Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Agatha Christie: Miss Marple

Mindenki ismeri Agatha Christie legbájosabb és legmeglepőbb hősnőjét, a csodálatos vidéki vénkisasszony-nyomozót, Miss Marple-t. Mindenkinek megvan a maga képzeletbeli Miss Marple-figurája is, amelyben csak néhány elem közös biztosan: a hófehér haj, csipkék itt és ott, a kötögetés és a pengeéles ész, amellyel az idős hölgy kiismeri maga körül a világot és a gyilkosokat.

 

Agatha Christie 1927-ben teremtette meg Marple kisasszonyt, s hosszú pályája alatt tizenkét regényt írt a főszereplésével: az elsőt, a Gyilkosság a paplakbant 1930-ban, az utolsónak írtat, a Nemezist 1971-ben jelentette meg. Azt azonban valószínűleg kevesebben tudják, hogy – az írónő másik állandó hősével, a belga detektív Hercule Poirot-val ellentétben – Miss Marple figurája novellákban született meg: a később Tizenhárom rejtély címen kötetbe rendezett elbeszélések közül az első hat 1927-28-ban a The Royal Magazine című folyóiratban jelent meg először.

 

Így azután nagyon is illő, hogy a Miss Marple-ről szóló elbeszéléseket is jól ismerjük: hiszen több közülük a figura megteremtője volt. Idén először olyan gyűjtemény jelent meg belőlük Magyarországon, amilyen eddig még külföldön sem igen létezett. A Miss Marple című kötet ugyanis az összes, vagyis mind a húsz Marple kisasszonyról szóló történetet tartalmazza, mégpedig kiváló fordításban.

 

Hogy milyen is Marple kisasszony? Tipikus, vidéki hölgy, ám igen elegáns jelenség. Magas, vékony, kecses, bájos és csinos, olyasvalaki, aki idősen is őrzi fiatalkori szépségének nyomait. Bár már nem fiatal, nincs megkeseredve, tökéletesen ismeri a világot, s – ha nem is azonosul velük – minden modern értéket is elfogad és képes megbecsülni. Nem a múltban él, nem tiszteletreméltó őskövület, hanem nagyon is életképes, nyitott személyiség. Alaptulajdonsága, hogy szerény, szégyellős, szemérmes, mégis gyakorlatias és realista. Gyilkosság esetében nem ismer tréfát, s pontosan tudja, attól, hogy bizonyos dolgokról egyáltalán nem kellene beszélni (gyilkosságról sem szabad például teázás közben!), azért e dolgok még léteznek... Mindenkit megdöbbent azzal, hogy hihetetlen beleérző képességével még egy gyilkost is képes megérteni. Igaz, a tettét ettől még elítéli. Lélekben sohasem hagyja el a faluját, mivel minden új környezetét a megszokotthoz hasonlítja, s e párhuzamok segítségével találja meg a gyilkosságok elkövetőit – valójában azonban mindenhol jár, mégis mindenhol egyformán otthon van. Született nyomozó, amatőr lélekbúvár, és csodásan ábrázolt jellem: az angolszász krimik talán legszerethetőbb szereplője.

 

Különös, hogy Agatha Christie – Poirot-val ellentétben – olyan novellákban léptette fel Miss Marple-t először, ahol sokat cseveg és beszélget. Míg a tojásfejű belga korai eseteit Hastings kapitány meséli el, a Tizenhárom rejtély hasonló korú darabjai valóságos mestermunkák, hiszen az izgalmas (és többnyire gyilkossági) rejtélyek puszta csevegés, párbeszéd, beszélgetés közben bontakoznak ki bennük. Miss Marple társasága ugyanis megalapítja a Kedd Esti Klubot, ahol a hat (majd a kötet második részében a másik hat) résztvevő olyan izgalmas bűneseteket idéz fel, amelyeknek csak ő tudja a megoldását, a többieknek pedig ki kell találniuk a megfejtést. És bár ott a pap, az ügyvéd, a festőnő és az író, az orvos, a színésznő, a Bantry-házaspár, és persze Sir Henry Clithering, a Scotland Yard nyugalmazott főnöke is, a megoldás kulcsát természetesen mindig Miss Marple találja meg – akiről a többiek eleinte azt hitték, meg sem értette, miről szól a játék… A bűnügyek között akad gyilkosság, kémkedés, tolvajlás és szélhámoskodás is, ám mindegyik egyedi és utánozhatatlanul Agatha Christie-féle klasszikus és cseles történet. És a két széria elbeszélés fő különlegessége, hogy a mesélők miatt minden történet, minden rejtély más regiszterben, stílusban és elbeszélésmódban szólal meg, hála Agatha Christie-nek és a kiváló és ötletes magyar fordítónak, Etédi Péternek.

 

Nem különben izgalmas és ötletes a többi elbeszélés is: a lírai Menedék, a klasszikusan vidéki Gyilkosság méretre, a Karácsonyi tragédia után másodízben Miss Marple elbeszélést tartalmazó Miss Marple mesél, vagy épp kedvencem, A tökéletes szobalány, amely a maga nemében tökéletes bevezetés a krimiirodalomban – ugyanis ennek hatására kezdtem el detektívregényeket olvasni…

 

A húsz elbeszélés varázslatos karácsonyi ajándék lehet mindazoknak, akik szeretik a krimit, a logikus gondolkodást, a klasszikus angol irodalmat, vagy a nevetést. Agatha Christie örökéletű öregkisasszonya immár novellák hőseként is elfoglalhatja a helyét a könyvespolcokon – és a rajongók szívében.

 

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november


Baranyi Katalin - 2014. december 22.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!