Főkép

Torben Kuhlmann könyve, melynek az Egy repülő egér kalandos története alcímet adta, a diplomamunkája volt, ami olyan jól sikerült, hogy elnyerte a legszebb gyermekkönyv díját Németországban. Egészen biztos vagyok benne, hogy sok-sok felnőtt is nagyon fogja szeretni ezt a könyvet. Aki lelkesedik a repülés hőskoráért, annak a korszaknak a hangulatáért, illetve a festményszerű, részletes, böngésznivaló illusztrációkért, az főhelyre teszi majd könyvgyűjteményében.

 

És a gyerekek? Azt hiszem, kisiskolás kortól kezdve közülük is sokan rajongani fognak a kisegérért, aki repülőgépet épít, hogy Hamburgból New Yorkba repüljön, hogy megtalálja a rokonait. Ezzel együtt itt is megeshet az, ami megannyi gyönyörű, művészi magyar gyermekkönyvnél: a felnőtt közönség valószínűleg jobban tudja majd értékelni a szépségét, mint a gyerekek. Különösen, hogy a színvilág a szépia felé hajló, barnás-sötét-pasztell, és a képek néhol bizony félelmetesek is, minthogy remekül adják vissza az egér nézőpontját, például amikor a macska vagy a baglyok kergetik.

 

Maga az elmesélt történet egyébként relatíve egyszerű, kedves csavarral a végén, és leginkább azt üzeni, hogy ha az ember (vagy egér) igazán hisz az álmaiban, és igazán kitartóan dolgozik értük, akkor valóra is válthatja azokat. A sztorit részint a képek viszik előre (ahogy pl. A leleményes Hugo Cabret című könyv esetében is), maga a szöveg nem túl bonyolult, talán már másodikos-harmadikos gyerekek is olvashatják. A könyv végén pedig kapunk némi ismeretterjesztést is Charles Lindberghről, az amerikai pilótáról, aki elsőként repülte át egyedül az Atlanti-óceánt.

 

Jó kézbe venni ezt a könyvet, újra meg újra átlapozni, elidőzni egy-egy képnél. Remélem, a szerző további műveit is olvashatjuk majd magyarul.