Elizabeth Gaskell: Édesek és mostohák
Írta: Galamb Zoltán | 2014. 11. 09.
Elizabeth Cleghorn Stevenson, akit Mrs. Gaskellként ismert, ismer a világ, nem kizárólag Charlotte Brontë híres életrajzával alkotott nagyot, hanem az ipari regény, vagyis az iparosodó Anglia nagyvárosainak problémáit és a munkásosztály mindennapjait (sokszor dialektusokat használó nyelvezetben) bemutató viktoriánus műfaj művelőjeként is. George Eliot és Charles Dickens kortársa, az utóbbi bensőséges barátja azonban nem elégedett meg az élet mocskosabb oldalának, az alsóbb néposztályok igazságtalannak ítélt nyomorának bemutatásával, még ha a befejezések nélkülözik is a tragikumot, hanem a magazinoknak szánt gótikus kísértettörténetek írása mellett a társadalom átfogóbb bemutatására is vállalkozott.
Ehhez azonban visszatért, úgy is mondhatnánk, vissza kellett térnie egy egyszer már túllépett módozaton, és műveiben fokozatosan megjelent, és egyre inkább központi szerepet játszott az ország akkori életét még mindig komoly mértékben befolyásoló, és a kifinomultság, a kapitalista társadalomban lassan elvesző harmónia megtestesítőjeként tisztelt arisztokrácia. Az Édesek és mostohák című nagyregény ekképp sokkal közelebbi rokonságot mutat Jane Austen romantikus komédiáival, mint a naturalizmust előkészítő társadalmi regény Mrs. Gaskell által korábban szinte tökélyre vitt alműfajával.
A regény középpontjában egy polgári származású lány, Molly Gibson áll. Molly édesapja, egy megözvegyült orvos váratlanul - vagyis a nála tanuló orvossegéd, Mr. Coxe Molly iránti szerelmi fellángolása miatt - úgy határoz, hogy lánya érdekében újraházasodik. Hamar ki is választja jövendőbelijét, a férje halála után kenyerét nevelőnőként és tanítóként kereső Mrs. Kirkpatrickot. A mostohaanyával együtt egy mostohatestvérrel, a szeretetreméltó ám erkölcsileg nem teljesen kikezdhetetlen Cynthiával gyarapodik a család. Miközben Cynthia édesanyja lányát a szomszédban élő, elszegényedett ősnemesi Hamley-család örökösével, Osborne-nal igyekszik összeboronálni, Cynthiára a második fiú, Roger vet szemet. Roger viszont Molly választottja, még ha a lány ezt nem is vallja be magának. A regény drámai helyzetei e szerelmi konfliktus mellett a nehezen elviselhető természetű, arrogáns és félművelt mostohaanya, valamint az eltitkolt kapcsolatok miatt szenvedő Osborne és Cynthia felhőtlennek nem mondható családi és társasági kapcsolataiból fakadnak.
Mrs. Gaskell a rá már korábban is jellemző érzékenységgel és harmónia utáni vággyal, realistán, ám egyfajta idillre törekedve bontja ki a részleteiben bonyolult, teljes ívében mégis egységességet sugalló cselekményt. A jellemek - különösen Cynthia és a két Hamley fiú karaktere - árnyaltak és valószerűek; a legnagyobb rosszindulattal sem nevezhetők papírmasé figuráknak. A boldog befejezés - a műfajban eredetileg szokatlan tragédiák ellenére - úgyszintén megjósolható, noha Mrs. Gaskell hirtelen halála megakadályozta őt, hogy lekerekítse a történetet, így az Édesek és mostohák befejezetlen maradt. Még szerencse, hogy a részletekben való megjelentetésnek köszönhetően a mű addigi fejezetei tökéletesen kidolgozottak, a Mrs. Gaskellnek a családjával megosztott tervei alapján pedig a művet magazinjában publikáló szerkesztő felvázolhatta a végkifejletet.
Nem elsősorban nőknek szánt regény tehát az Édesek és mostohák, jóllehet a jellemábrázolás nüánszait valószínűleg csupán a feminin érzékenységgel rendelkező olvasó értékelheti igazán. Társadalomképe azonban bárki számára érdekes lehet, hiszen hiteles lenyomata egy változó, a letűnőben lévő világ után sóvárgó kornak.