Főkép

A Guns N’ Roses minden idők egyik legnagyobb és legfontosabb rock zenekara (volt), függetlenül attól, hogy 1985-ben indult pályájuk alatt gyakorlatilag csupán három stúdióalbumot jelentettek meg, amiből az egyik ugyan dupla anyag, viszont a harmadikat a többség nem is tekinti igazi GN’R lemeznek, hiszen W. Axl Rose énekesen kívül egy eredeti tag sem szerepelt rajta.

 

A csapat ésszel szinte felfoghatatlan sikerekkel és az ebből fakadó botrányokkal teli pályájáról több könyv is megjelent már magyarul. Ez a könyv mégis egészen más. És nem attól más, hogy magyar szerző műve, hanem attól, aki írta. Takács Vilmos, alias Vilkó a Hollywood Rose és a Men in the Box gitárosa. Előbbi Guns N’ Roses, utóbbi meg Alice In Chains tribute banda, csak a Rose-zal saját zenét is írnak. Egy rendkívül kedves, jó humorú ember, aki nem csak gitározni meg énekelni tud, de, mint most kiderült, írni is (bár ezt már az ekultura.hu-ra készült írásai is bizonyították).

 

Könyvének csupán egyik része a Guns története. Ezt a részt a legfontosabb infókkal töltötte meg, olvasmányosan, sok apró érdekességgel fűszerezve. Létezik ennél alaposabb, több mindenre kiterjedő GN’R könyv, de lehet, hogy az unalmasabb… A könyv másik része Vilkóról szól, arról, hogy milyen volt a ’90-es évek elején (meg azóta is) megrögzött Roses-rajongónak lenni, úgy vadászni a legapróbb tudásmorzsákra is, nem szólva a kalóz kiadású kazettákról, vagy a beteljesesült illetve meghiúsult álmokról. Talán nem spoiler, ha elárulom, végül hősünk találkozott az ő hősei egyik-másikával, pl. azzal a cilinderes, pulikutya-hajú fazonnal, aki miatt Vilkó gitározni kezdett. És szól arról is, milyen érzés a színpadon állni, és ennek a csapatnak a dalait játszani, milyen a turnézó zenekarok élete.

 

Mindez nem csak a tömérdek mókás, érdekes, szívszorító sztori miatt köti le az embert, de Vilkó néha szépirodalmi magasságokba jutó, kifinomult-irónikus stílusa miatt is (ami egyébként élő szóban is jellemzi őkelmét). De még inkább azért, mert emberünkben annyi a lelkesedés, hogy ha az átlag magyar emberben ennyi volna, ez lenne itt a tejjel-mézzel folyó Kánaán. S ezt ráadásul képes átadni is. És ez nem mindennapi ajándék. Aki valaha is tudott rajongani, lelkesedni egy zenekarért, annak mindenképp ajánlom elolvasásra ezt a könyvet, ugyanis, legyen bár kezdő vagy öreg rocker, szeresse a tuc-tuct vagy tudja betéve a teljes rocktörténelmet, Vilkó könyve azt a húrt fogja megpendíteni a szívében, amely mindannyiunkban ott van.

 

Egy dolog, hogy a könyv hatására újra előszedtem az örök klasszikus Appetite for Destructiont, ami most is ugyanolyan elementáris erejű cucc – de az igazi királyság az, hogy végigvigyorogtam a könyvet. Jobban éreztem tőle magam, mert nem pusztán felidézte az én ifjúságomat is, de ráébresztett arra, amit néha már vénülő csontként hajlamos vagyok elfelejteni: hogy én is tudok lelkesedni, és hogy az jó. Hogy az életben kevés olyan szuper dolog van, mint az, hogy a legretekebb időkben is meg tudja dobogtatni a szívemet és be tudja indítani a lábamat egy-egy ütős riff vagy fogós énekdallam. Nem mondom, hogy ez már elég a boldogsághoz meg az üdvösséghez, de van, hogy ennyi kell ahhoz, hogy valaki túléljen.

 

A könyv a Hollywood Rose 10. szülinapi buliján lesz először kapható, október 12-én a PeCsában.