Benjamin Percy: Vörös hold
Írta: Tóth Éva (Könyvek erdeje) | 2013. 09. 10.
Ez a könyv tipikus példája annak, amikor a borítón látható „ajánló” (urban fantasy & love story), illetve a tartalom nem passzol egymáshoz. Azért furcsa számomra ez a félreértésre okot adó, általánosan előforduló eset a kiadó(k) részéről, mert aki így elolvassa, nem azt kapja, amire számít, lehúzó értékelések íródnak, és kialakul egyfajta csalódottság az olvasókban, közben pedig, akiknek valóban íródott, a borítón található besorolás alapján nem fogják még csak kézbe sem venni, nem hogy elolvasni. Ez pedig egyik félnek sem jó, és pláne nem kifizetődő. Egyébként az eredeti borítókon nem is szerepel ilyen „ajánló”. Szóval akkor most az elején tisztázzuk: aki paranormális romantikával átszőtt urban fantasyt, érzelmes szerelmes történetet vár a könyvtől, messzire kerülje el, de aki politikai összefüggéseket, ellenállási mozgalmakhoz kapcsolódó cselekményeket, terrortámadásokat, háborús körülményeket, véres összecsapásokat, akciókat, ideológiai kérdéseket keres a könyvekben, azoknak ez a regény ideális választás. Úgy is mondhatnám, hogy ha romantikus lelkületű női olvasók helyett a keményebb műfaj iránt érdeklődő hölgyek, illetve az erősebb nem képviselői veszik a kezükbe ezt a kötetet, akkor máris megtalálta a célközönségét.
A regényben olyan világ tárul fel előttünk, ahol a likánok annak ellenére a társadalom elfogadott, bár fenntartásokkal kezelt (csak a nyilvántartásba vett, gyógyszeres kezelésnek magát alávető likán lehet jó likán) tagjai, hogy a megbecsülés sok esetben hiányzik és a fajjal szemben tanúsított ellenérzés is eléggé nyilvánvaló, a hangulat pedig elég változékony.
A II. világháborút követően a fertőzöttek tömege kivívta a függetlenségét és a Finnország és Oroszország közötti, senkinek nem kellő, télen fagyos, nyáron mocsaras területen megalapította a Likán Köztársaságot. A sors furcsa fintora, hogy az addig értéktelen területen uránt találtak, amely az energiatermelés egyik legfontosabb nyersanyaga, legnagyobb felvásárlója és felhasználója pedig nem más, mint Amerika. A termelés és a szállítás felügyeletének címén az USA katonai bázisokat hoz létre a Köztársaságban, amit persze egyesek inkább megszállásnak éreznek, mint egy gazdasági lépés indokolt következményének. Az indulatok gyűlnek, tervek szövődnek, majd a likánok egy radikális csoportja cselekvésre szánja el magát és több repülőgép ellen is sikeres merényletet hajtanak végre. Az USA kormányának a támadásra adott válaszreakciója a likánok begyűjtése és az erősebb felügyelet kialakítása. Mindezek az események az elnökválasztás előtti kampányidőszakban robbannak ki, amelynek egyenes következménye, hogy egyes politikusok nem hagyják kihasználatlanul a szavazatgyűjtésre kínálkozó lehetőséget.
A fentiekből is kitűnik, és magam is úgy érzem, hogy ez a regény inkább némi misztikummal átszőtt alternatív történelmi lehetőség, mindezek mellett pedig erőteljes társadalomkritika. Az eseményeket erősen meghatározzák a történetben felbukkanó ideológiai kérdések, népcsoportok közötti ellentétek és kapcsolódó cselekmények, amelyek következményeként inkább a thriller, mint az urban fantasy műfajába sorolnám az írásművet. A likánok jelenléte a történetben nem a véletlen műve, inkább a tudományos alapokon nyugvó tűnik a helyes meghatározásnak, a szerelmi szál pedig annyira halvány, hogy ha nem lenne benne a történetben, akkor sem hiányozna, inkább amolyan kötelező elemnek éreztem.
Ennyit a nyilvánvaló negatívumokról, ha ezeket annak lehet mondani és nem éppen félreértésnek, mert mindezek ellenére a regény határozottan jó és kellőképpen olvastatja is magát, tele van mögöttes mondanivalóval, az emberi természet alapvető reakcióival és különleges vagy éppen megszokott helyzetekkel.
Rögtön a könyv elején feltűnt a regénybeli történet és a valóság közötti erőteljes párhuzam, illetve végig jelen volt bennem az az érzés, hogy ha a likánokat kicseréljük egy bizonyos népcsoportra, akkor pontosan ugyanazokat az eseményeket és szituációkat kapjuk, mint amit a tragikus kimenetelű szeptember 11-i támadásokat követően tapasztalhattak meg az ország lakói. Ugyanaz a feszültség jelenik meg a lapokon, ugyanazok a kétségbeesett vagy éppen számító, előre eltervezett lépések következnek be, mint a való életben. Talán ebben az esetben első körben nehezebben azonosítható a társadalomnak az a rétege, amely a fenyegetést jelenti, de ha megtörtént az azonosítás, akkor sokkal könnyebb az elkülönítés, a megkülönböztetés. Ugyanakkor ott van az a tény is, amely szerint egy kis csoport radikális akciója, illetve annak következménye határozza meg egy nagyobb népesség megítélését és a velük való bánásmódot.
Nagyon tetszett, hogy a történéseket több, különböző életkorban és helyzetben lévő szereplő szemszögéből követjük végig, így nagyobb rálátást kapunk az eseményekre és a motivációkra. Rögtön a regény elején az események közepébe csöppen az olvasó, egymás után ismerjük meg a nehéz helyzetbe került szereplőket, akiknek jellemfejlődését nagyon ötletesen oldotta meg a szerző. Van, aki képes felnőni a feladathoz, van, aki csak teszi a dolgát és van olyan is, akiről már-már úgy gondoltam, hogy inkább visszafelé fejlődik, és nem tud szabadulni a hazugságai által generált ördögi körből. Patrick kifejezetten az a szereplő, akinek a karakterfejlődése hatalmas utat jár be, ahogy a félénk kamasz fiúból határozott, cselekvőképes, edzett férfivá válik.
Nem jelent valami könnyű olvasmányt a regény, a több szálon futó események, a különböző nézőpontok és az ideológiák, történések sokasága megdolgoztatja az olvasót. A szövegben többször olvashatók csodálatos leírások, döntő többségében azonban eléggé véres és kegyetlen a cselekmény, jellemzőek a regényre a hosszú monológok, a nem túl lényeges mellékszálak és a kissé túlírt fejezetek. Összhatás szempontjából azt mondanám, hogy nyers és férfias az egész történet és a megfogalmazás módja is. Egyrészről igazi vérfarkasos sztori, átalakuló farkasemberekkel, fertőző harapásokkal, másrészről különleges történet, amelyben keveredik az ismerttől való félelem, az emberség, a kegyetlenség és az elvakult gondolkodásmód, illetve ezek következményei. Az események alakulásának hatására a regény végig olvastatja magát, bár voltak számomra feleslegesnek ítélt részei. A befejezést kissé furcsának találtam, mert nem zárt le minden szálat a szerző, olyan volt, mintha egyes szereplőkről elfelejtkezett volna az események sűrűjében. Az epilógus ugyanakkor hatalmasat üt és végül is ez az, ami megadja a történet igazi lezárását és az ember kontra likán kérdés végére odateszi azt a bizonyos pontot.
Érdekes és összetett történet, amely sok kérdést megválaszol, de még többet hoz a felszínre és hagy nyitva, az olvasóra bízva az állásfoglalás kialakítását. Az biztos, hogy a könyv erősen megosztó hatású, a történet által kiváltott érzések és vélemények nagyon eltérőek lesznek, a mű által okozott élmények pedig bőven fognak beszéd-, illetve vitatémát szolgáltatni.