Főkép

Mauri Kunnas finn gyermekkönyv-író és neves grafikus azzal a merész ötlettel állt elő, hogy nemzetének hős eposzát, a Kalevalát a gyermekek számára is könnyen értelmezhető formába önti. Félretette az emberábrázolást, helyette a főhősöket állatbőrbe bújtatta.

 

A történet főszereplője vakkantó vén Vejnemöjnen – a természetfeletti erőkkel bíró varázsló és költő – hírét veszi Észak szőrös szívű szüzének és elindul farkas földre, háztűznézőbe. Hiszen öreg eb nem vén eb, és „kis szukácska, kis szakácska, nem árt egy a háztartásba”, jó lesz az még padlót pucolni, cipót sütni, kapcát mosni, ólajtót olajozni, és így hősünknek is több ideje maradna a költészet gyakorlására… Pohjola gyér fogú, sánta úrasszonya azonban csak akkor hajlandó lánya kezét odaadni egy kutyának, ha az elkészíti neki a csodatévő malmocskát, a szampót. Vejnemöjnen azonban nem a kétkezi dolgok mestere, így segítségül hívja barátját, izomagyú Ilmarinent, a fiatal jóvágású kovácsot, aki első látásra beleszeret Észak tündérszép leányába.

 

A mese egyik legelragadóbb figurája Athi Lemminkejnen, a kalandor kandúr, a tejfelesszájú macskajancsi, akit nem más ihletett, mint Mauri Kunnas saját házimacskája és egyben múzsája, Kille. A rettenthetetlen cirmos szintén szemet vet a virgonc farkas menyecskére, és elindul ő is Pohjolába… Eseménydús idők következnek, háborúk, nagy utazások, kutyát és macskát nem kímélő bátorságpróbák, a vége persze egy nagy lagzi, de hogy ki lesz a győztes hím, azt nem árulom el.

 

Ezek az egyedi és különleges szőrös hősök szinte megbűvölték a gyermekeimet és önfeledt gyermekkacajjal telt meg a szoba. Első közös kalandregény élményünk tehát csillagos ötösre vizsgázott a nagy gyermekteszten. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy én magam is annyira élveztem a mese verses lüktetését, az elragadó és humorral teli rajzokat, hogy nálam is a legmagasabb értékelést kapta. Sőt, a történetnek utóélete is van! Apróságaim rendszeresen eljátsszák a Kalevalát, lányom rögtön azonosult Földnek fényével, Víz világával, a szőrös szívű farkas hercegnő szerepével, így persze nekem jutott a játékban Louhi, Észak úrasszonya, Pohjola gyér fogú, sánta banyájának dicső megtestesítése. De aggodalomra semmi ok, itt nincs is igazán negatív mesehős, hisz mindegyik egyaránt melegséget sugárzó, szeretetreméltó karakter.

 

A szöveg szinte csiklandozza a fület, játékosságra késztet, és hamar azt vesszük észre, hogy a szereplőket a leglehetetlenebb hangokon jelenítjük meg, a gyermekek nem kis gyönyörűségére. A könyv 4-5 éves kortól már bevethető, előbb nem ajánlott, mert a kisebbek nem tudják értelmezni a mese huncut prózáját.

 

A rajzokat Mauri Kunnas asszisztense, és egyben a szerző felesége festi színpompássá. Képeinek rendkívüli részletgazdagsága, káprázatos tömegjelenetei csordultig telítettek tréfával és bájjal. A Walt Disney figurák lekerekített ábrázolásmódján felnövekvő csemeték számára üdítő színfolt Kunnas szögletessége és időnkénti nyerssége.

 

Gyanítom, hogy a csodaszarvas legendáját nem lehetne tüntetésmentesen farkas gúnyába öltöztetni, ezért szinte önmagától adódik a kérdés: Vajon hogyan reagált a finn közönség nemzeti büszkeségük karikatúrájára? A válasz egyszerű: Mauri Kunnas teljes diadalt aratott. A könyv még missziós feladatokat is teljesített karjalai gyerekek körében, akik a Kalevala bohókás adaptációján keresztül kerülhettek közel újra kulturális gyökerük gyöngyszeméhez.

Elias Lönnrot ugyanis az eredeti eposz alapjául szolgáló népénekeket erről a tájról gyűjtötte, de az „eloroszosodás” miatt, az észak-karjalai nyelv lassan a feledés homályába merül. A Kalevala gyermekadaptációját még a bábszínházakban is játsszák, Kunnas utánozhatatlan figuráiról mintázott bábokkal.

 

Sokáig tűnődtem azon, hogy vajon miért is szeretjük ennyire ezt a könyvet, és rá kellett jönnöm arra, hogy azért, mert a Kutya egy Kalevalában a nevetés kapja a címszerepet. Egy átlagos gyermekkönyv inkább a tanulságra és a bölcsesség átadására épít, így a könyvesboltban nagyítóval kell keresnünk az igazán humoros alkotásokat. Pedig a humor a gyermeknevelés egyik legfontosabb eszköze, mely nemcsak a feszültségoldásban segíti a kicsiket, de az egymás közötti kapcsolatteremtésben is lényeges funkciót tölt be. A könyv nem lebecsülendő hozadéka továbbá, hogy lányaim kívülről fújják a kisebb nyelvtörőnek is beillő finn neveket, a történet pedig később, az irodalom órákon kedves ismerősként köszön majd vissza.

 

A Jankó Szép Yvette káprázatos fordításában megjelent kutyaeposz egyszerre szórakoztatja a gyermeket és a szülőt. És ahogy a runóénekesek és kontrásaik összefonott kezekkel adták elő régen az ősi Kalevala népkölteményeit, sok-sok évszázad múltán gyermekünkkel az ölünkben – Mauri Kunnas tollából – élvezhetjük az archaikus történet „elkutyult” dallamait.