Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Agatha Christie: A Nagy Négyes

A rajongók elégedetten és hálásan sóhajthatnak fel. A lelkes, de túlzásokba nem eső krimiolvasók kissé rosszallóan csóválhatják a fejüket. Végre megjelent valódi, élvezetes fordításban a klasszikus angolszász detektívirodalom legkedveltebb szerzőjének legkülönösebb regénye, A Nagy Négyes: egy ódon bájú kalandkrimi a javából.

 

Nagyon-nagyon régen volt már az 1924-es év. Ekkor halt meg a Szovjetunióban Lenin, lépett Angliában hivatalba az első munkáspárti miniszterelnök, és szabadult ki Németországban a sörpuccs szervezéséért elítélt Adolf Hitler. Agatha Christie életében jó volt az év. Az első Poirot-regények és -novellák rövid idő alatt ismertté tették a nevét. Közel állt ahhoz, hogy megszabaduljon kapzsi kiadójától, a Bodley Headtől. Családi élete is csodálatosnak tűnt: férjével és ötéves kislányával Sunninghillbe költöztek, új otthonba. Ezévben közölte a The Sketch azt a tizenkét novellát, amely A Nagy Négyes alapját adta. Ha nincs egy másik, Christie életében kifejezetten borzalmas év, 1926, talán ezek a történetek is békésen lapultak volna a hetvenes-nyolcvanas évek Christie-reneszánszáig poros újságok hasábjain, mint jó néhány társuk. Ehelyett 1927-re könyv lett belőlük, mégpedig furcsa.

 

1926-ban ugyanis Agatha Christie egész világa darabokra tört. Áprilisban elvesztette az édesanyját, az év végén pedig férje, Archibald Christie bevallotta, hogy el akarja hagyni, mivel egy ismerősükbe, Nancy Neele-be szerelmes. December 3-án este, miközben férje épp új szerelmével töltötte az időt, Agatha Christie váratlanul eltűnt, mindössze üres autóját hagyva hátra az út szélén. Csak december 15-én találtak rá, Harrogate-ben, a Swan Hotelben, ahol látszólag békésen éldegélt a rejtélyes, fokvárosi Mrs. Teresa Neele személyiségét felöltve: sétált, zenélt, újságot olvasott és töprengett, ki is valójában. A közben eltelt napokban hivatalos és amatőr keresőcsoportok járták be Angliát az írónőt (vagy holttestét) keresve, kikotorták a tavakat és a folyómedreket, átkutatták az erdőket és a szántóföldeket, bevetettek kutyákat, cserkészeket, sőt (az újságok tanácsára) jósokat is. A rendőrség burkoltan, de kitartóan Archie-t, a férjet vádolta felesége meggyilkolásával… Christie azonban élve és (valószínűleg) amnéziában szenvedve várta, hogy felismerjék és megmentsék. Hazatérése után egy ideig képtelen volt írni: a zseniális elme, amelyik megalkotta a klasszikus krimi összes mesterszabályát felrúgó Az Ackroyd-gyilkosságot, egyszerűen nem működött. Pedig immár a Collins kiadó várt tőle kötetet. Így állította össze sógora segítségével A Nagy Négyest, amely az a Poirot-regény, ami még csak nem is hasonlít az előtte és utána következőkre.

 

Szerkezete a legkevésbé sem feszes, inkább apró, izgalmas darabokból áll. A benne szereplő kalandsorozat pedig sokkal inkább illene Edgar Wallace életművébe, mint Christie-ébe. Minden benne van, amit az ős-akcióregények királya fordulatos, becsületről és titkokról szóló, epizodikus, pergő cselekményű életművében valaha is összeírt: titkos társaságok, álruhák, világhatalom, bűnbandák, gyanús kínaiak, átoperált arcok, fúvócső-cigarettaszipkák és kedves szereplők halálveszedelme. Felületes szemlélő azt is mondhatná: olyan ez a Poirot-regény, mintha nem is Poirot-ról szólna. A kis belga titokzatosabb és fontoskodóbb benne, mint valaha, ám információit járkálással, sőt, betöréssel (!) szerzi meg, megszokott racionalitása helyett olyasmiket állít, melyek hallatán Hastingsszel együtt az olvasó is kételkedni kezd ép eszében, s hónapokon keresztül harcol a szuperbűnözővel, az ismeretlen és kiismerhetetlen Négyessel…

 

Amiért én mégis nagyon szeretem ezt a könyvet, három dolog. Egyrészt imádom az eredettörténeteket és a háttérinformációkat: márpedig ebből a könyvből igen sok kiderül Poirot gyermekkoráról, Hastings kapitány házasságáról, a mestertolvaj Vera Roszakoff grófnőről, aki egykor felkeltette Poirot érdeklődését, valamint Poirot és Hasting igazi, mély barátságáról. Másrészt jó dolog olyan Poirot-regényt olvasni, amelyben a kapitány fontos szereplő, nemcsak mesél, és értetlenkedik, de romantikus hősként cselekszik is. Végül: a sakkrejtély és a jázminrejtély igazi Christie-s ötletre épül a ponyvadíszletek mögött, s az egész életműben csakis itt találkozhatunk a titokzatos Achille Poirot-val... Összességében: nagyon kalandos, izgalmas, mégis kedves könyv A Nagy Négyes, amelyben egyforma rész jut a hihetetlen történéseknek és a főszereplők egymással való kapcsolatának.

 

Így én bátran ajánlom majdnem mindenkinek: a rajongóknak, mert úgyis be akarják illeszteni a gyűjteményükbe, és a fanyalgóknak is, hogy megismerjék az egzotikus Christie-t, aki kellemes kalandregényt is remekül tudott írni. Egyedül egy dolgot nem tanácsolnék: hogy ezzel a könyvvel kezdje el valaki Agatha Christie regényeinek az olvasását. A Nagy Négyes különös és furcsa, de magányos az életműben: a kis belga soha többé nem keveredett ilyenfajta kalandba. Ami talán nem is baj…

 

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november


Baranyi Katalin - 2013. augusztus 8.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!