Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Turczi István: Minden kezdet

Kézbe venni egy szerény, szürkészöld, keményborítós könyvecskét, a Minden kezdet intertextusos és befejezetlen, ironikus címmel – semmi különös. De fellapozni egy kötetet, amelyet az alcíme A beavatás regényének nevez, már egészen más… Óriási felelősség egy ilyesféle címadás. Turczi István József Attila-díjas költő és műfordító azonban merészen vállalja, hogy a név (a cím) kötelezze. Új (negyedik) regénye valóban beavatás: felnőtt életbe, kölyökálmokba, a kiábrándulás kényelmességébe és az irodalomba.

 

A könyv papírborítójának hátulján Eifert János Fák temploma című fényképe látható: kiváló választás. Titokzatos, szépen zöldellő fasor fái hajolnak egymás felé lombjaikkal rajta, a távolban azonban mintha megjelenne homályosan valami idegen tárgy. A fotó helyszíne: egy másik, elvont, nem evilági táj. Ilyen különös hely a regényben a Kővár, valahol, messze, messze, túl minden ismerős dolgon, érettségin, sikeres egyetemi felvételin, családi körön (amit főleg egy nagymama jelentett), elárvultságon, városon. Ide érkezik meg a történet különös nevű főhőse, Azrael nyári munkára. Ez a vár (egyébként kastélyszálló, és persze, talán Kastély…), ahol a családjából rég kilépett nővére dolgozik, s amely a fiú beavatódásának helye lesz. A sztori két hónapi munkáról szól: ennek az időszaknak a kérdéseiről, emlékeiről, álmairól, érzéseiről. És persze kőkemény valóságról: arról, mi történik, ha tökéletesen elfogadjuk azt, ami körülöttünk zajlik, akkor is, ha mocskos, álságos, és bólogatót csinál belőlünk, amiért közben minden porcikánkkal elutasítanánk.

 

Van, aki nevelődési regénynek olvassa a könyvet, van, aki groteszknek. Kafka óhatatlanul be kell, hogy ugorjon képeiről, várakozásairól, kapuőrző és ítélkező bábszereplőiről, de Robert Musil vagy Nádas Péter is ott áll a szavak, emlékek, vendégszövegek mögött. A regényt egyszerre jellemzi költőiség, irónia, újraírás. A líra váltakozik benne az abszurddal, a bizonyos a bizonytalansággal, mint az alábbi szövegrészben is:

Az erős, kora délutáni napsugár az egyik pillanatban szinte rárontott, és gyöngyöző homlokára vöröses hőbélyegeket nyomott, majd mire hátralépett volna, hogy árnymenedéket találjon, a sugarak már távoli fenyők sötétjébe olvadva utaztak tovább a dombok izzadt hátát hűsítő széllel.

Azraelt az Isten is csodálkozásra teremtette.

Egy darabig még utat tört magának a fák és az egyre sűrűsödő bokrok között a völgykaréj felső végéig, ott azonban ismét elbizonytalanodott. De jó, hogy nem este érkezett ide.

Megállt.”

 

A regény szereplői egyszerre tökéletesen szimbolikus alakok és ugyanakkor realistán valószerű szereplők: az első rész két őre, az eb és Vince például maga az újjáteremtett Kerberosz, s mellette embertársa, a pokol misztikus őrzője, ugyanakkor viszont Szandi, a „jó kutya” és egy „idegileg megtépázott őrzővédő”. Azrael, a főszereplő, aki egy angyal nevét viseli, maga a tiszta ártatlanság, a naiv gyermekség, a beavatásra (vagy megrontásra?) váró hófehérség, de egyúttal halálangyal is (talán, mert elvesztette a családját, talán, mert a pokolra száll le), sőt, egyesek szerint gonosz angyal. Vajon mennyi gonoszság és mennyi jóság van a főszereplőben? S melyik tulajdonsága fog diadalmaskodni? Az abszolút tiszta főhős a nem evilági, mesterséges közösségben, a felnőtté váló, első önálló életlépéseit megtevő húszéves fiú a kastélyszálló mikrovilágában kiváló kísérleti alany. Vajon „sorszámozott marionett”-té lesz a mű végén, vagy megtalálja a kiutat?

 

A regény érdekessége, hogy etikai-filozófiai kérdésfeltevései ellenére meglepően könnyen olvasható. Segít ebben a gyakori irónia („Demokrácia van, vagy mi az isten.”), a gördülékeny, hol mindentudó elbeszélőt játszó, hol szlenggel szórakozó elbeszélői stílus, és persze a merész vállalkozás, hogy ebben a könyvben bizony folyamatosan arról van szó. Mármint a szexről.

 

Ha a szerző hű marad a tervéhez, talán egy újabb könyv folytatja majd Azrael beavatódásának történetét. Lehet belőle misztikus-kaján Nyúl vagy kőkemény Camus-hős. Hogy azután tényleg ez-e A beavatás regénye, nem tudom. De hogy izgalmas, modern beavatási regény, az bizonyos. Ismerni kell.


Baranyi Katalin - 2013. július 30.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!