Főkép

Erdős Virágot a meglepetések írójának tartják – ezzel maximálisan egyetértek én is. Már láttunk arra példát, hogy valaki lírát és prózát is tud írni, de ez a pályafutás mégis kiemelkedik a hazai sémából, lehetetlen beskatulyázni. Szinte évente jelentkezik egy-egy újabb kötettel, amely lehet novella, gyermekvers vagy dráma is, ami azonban közös minden írásában, az az érzékenység a külvilágra, a játékosság, megspékelve a meghökkentés képességével.

 

2007-ben, a Magvető Novellárium sorozatban látott napvilágot az Eurüdiké, melyben a humoré és a fikcióé a főszerep. A mitológia, a túlvilág és a vallás megdöbbentő, új köntöst kapnak, teljesen a mai, illetve néhol jövőbeli díszletek között játszódnak a furcsábbnál furcsább események. Minden történetet ismerős – de egy új nézőpontból és néhány izgalmas elem bevetésével Erdős Virág kihúzza a talajt az olvasó lába alól, és az ingoványos talajon nincsenek többé kapaszkodók, egyszerűen elsodornak a novellák. Találkozhatunk Orpheusszal, aki elmenekül Eurüdikétől, Máriával, aki a Megváltó helyett világra hoz egy kiskutyát, Salamon királlyal, Noéval vagy őrangyalokkal. A novellák azt az érzetet keltik, hogy egy másik szférába és idősíkba pillanthatunk be, amit talán nem is lenne jogunk meglesni. De ha már megláttuk, észrevehetjük emberi, gyarló oldalát a szereplőknek, ezáltal a mitológiai varázsuk eltűnik, hétköznapivá válnak. A több ezer éves mítoszokról az író lefújja a port, és a retrohangulatot árasztó elemeket modern élettérbe helyezi. Ez a kettősség, valamint a hipertextusok játéka teszi letehetetlenné a könyvet.

 

Bevallom, nekem furcsa a címválasztás, szerintem nem tükrözi teljes mértékben a kötet belső világát. A keretes szerkezet valamelyest indokolja a döntést: Eurüdiké két műfajban, prózában és lírában is felbukkan. Először a hullaházban, ahol Orpheusz, mikor meglátja a feleségét, tévedésre hivatkozva otthagyja, majd a kötet végén egy sodró lendületű versben. A záró sor erős kép, a női szerep toposzával, a várakozással és a lemondással: „nem jön értem senki se”. Kétféle nézőpont, a hiába való várakozás és a menekülés ütközik meg, előrevetítve a mitológiai újraértelmezés lehetőségét. A záró vershez egy kép is tartozik: Női medence a Rácfürdőben, 1900 körül, mely korhű hangulatot teremt, ezzel is erősítve az idősíkok áthallását.

 

Nem Eurüdiké az egyetlen, aki többször kap főszerepet, Jézus is kétszer bukkan fel a könyvben. Először Mária vajúdásának leírásakor, a hosszas és fájdalmas szülés eredménye a kisbaba helyett egy fekete szőrű kiskutya lesz. Az elbeszélő itt is – mint minden novellában – egyes szám első személyű, ezzel még személyesebbé téve a mondanivalót. Másodszor a kötet vége felé találkozhatunk a Megváltóval újra, az „Absolut Christmas” című novellában. A betlehemi királyok meglátogatják a szent párt és ajándékot visznek a csecsemőnek, ám nem tömjént és mirhát, mint várnánk, hanem diliboltból származó sebfestő készletet.

 

A mitologikus vonal mellett a hétköznapi események is helyet kapnak, de a cselekmény ebben az esetben is valamilyen meghökkentő fordulatot tartogat az olvasóknak, mely irreálissá teszi az eseményeket. A kötet esszenciája szerintem a „Bedekker” című remek, mely igazán tükrözi Erdős Virág játékosságát. A főváros jellemzésére vállalkozik itt a szerző, de komoly tényekre itt sem számíthatunk, be kell érnünk az alábbi gyöngyszemmel: „Budapest kulturális élete pezsgő, vidékieknek fröccs.” Már az eddigiekből is kitűnhetett, milyen különleges kötet az Eurüdiké, ám még egy kísérleti jellegű meglepetést tartogat az olvasóknak. Szilágyi Lenke fotójához készített a szerző húsz képaláírást a „Hopp, te Zsiga” című részben. A képrereflektáló írás hol humoros, hol ironikus, hol realisztikus, a többféle olvasat izgalmas játékra hívja az olvasót.

 

Összességében elmondható, hogy ez a könyv egyáltalán nem homogén, hiszen novellát, tárcát, verset és képaláírást egyaránt tartalmaz. A nyelvi játékok, az érdekes képek mint a gyöngyszemek sorakoznak, minden újraolvasás tartogat meglepetést, egy olyan árnyalatot, amelyet eddig nem fedeztem fel.