Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Mark Twain: Megszelídítem a kerékpárt

Úgy rémlik, olvastam már ezt a gyűjteményt valamikor gyerekkoromban, de persze nem emlékeztem az egyes írásokra, mint ahogy arra sem, hogy Mark Twainnek ilyen éles szeme, ilyen fejlett kritikai érzéke és ilyen gazdag humora van. Nem ártott tehát az újraolvasás, főleg mivel úgy érzem, hogy felnőttként jobban lehet értékelni Twain humorának különböző fajtáit és árnyalatait.

 

Ebből a vidám történeteket, kifordított tanmeséket, az amerikai folklórban olyannyira jellegzetes, eltúlzott-hihetetlen meséket, valamint gyilkos humorral megírt közéleti korképeket tartalmazó gyűjteményből úgy tűnik, Mark Twainnek az élet minden területével kapcsolatban volt valamilyen éles meglátása, vagy odavágó tapasztalata, s a véleményét és tapasztalatait hol (ön)ironikus, hol kíméletlenül szatirikus, hol csak kicsit csipkelődő humorral írta le. Ráadásul úgy, hogy nem ismételte önmagát.

 

Számos történetet olvashatunk például a hivatalok nem éppen hatékony működési módjáról és a korabeli közélet visszásságairól, de még a hasonló tárgyú írások hangneme és humora is különböző. „A nagy marhahússzerződés oknyomozó története” című írás például mesébe illő alaphelyzetre épül, s igen szórakoztató módon illusztrálja, hogy az átlagembernek esélye sincs elérni, amit akar, ha valamiért szembekerül egy hivatallal. A kafkai szituáció és a morbid részletek ellenére a történet nem túl keserű. A szintén hivatali-politikai témájú „Választási hadjárat” – amelyből kiderül, mire számíthat az, aki kellő felkészültség nélkül kíván politikai pályára lépni – viszont jóval sötétebb és kiábrándítóbb képet fest a világról, a történet humora pedig cinikusabb és gyilkosabb.

 

De Mark Twain nemcsak a közélettel foglalkozott, hanem „könnyebb”, hétköznapibb témákhoz is szívesen nyúlt – a könyvből azt is megtudhatjuk például, hogy mire kell figyelni, ha az ember villámhárítót szereltet a háztetőre; hogy hogyan kell megsokszorozni egy kevéssé izgalmas mezőgazdasági lap olvasótáborát; vagy hogy melyik az a két német szó, amelynek használatával bármelyik német nyelvterületen vígan elboldogulhatunk. A nem közéletű tárgyú írásoknak a humora is kacagtatóbb, szelídebb és elnézőbb – bár az mindig nyilvánvaló, hogy bőven volna mit és kit kritizálni.

 

Mindezek mellett helyet kaptak a kötetben a könnyed, minden keserűségtől mentes, burleszkjelenetekben bővelkedő írások – ilyen a címadó történet, amelyből kiderül, hogyan tanult meg az elbeszélő biciklizni; vagy az „Egyszer voltam idegenvezető”, amelyben a szétszórt, helyismerettel nem rendelkező narrátor arra vállalkozik, hogy egyik városból a másikba kalauzol egy turistáskodó társaságot.

 

Nem szeretnék kitérni a gyűjtemény minden egyes darabjára – érdemes inkább elolvasni a könyvet, és úgy megismerni őket, már csak azért is, mert Mark Twain igen sokoldalú író, úgyhogy valószínűleg mindenki talál ebben a kötetben olyan történetet, ami passzol a humor- és kritikai érzékéhez.


Turán Beatrix - 2013. június 5.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!