Főkép

Furcsa, hogy az idei Budapest Nagydíjat is elnyerő Michel Houellebecq fő művét, az Elemi részecskéket még mindig, mint az Európai Psychót akarják eladni. A könyv elolvasása után nyugodtan kijelenthetem, hogy ennek a regénynek nem sok köze van az Amerikai psychóhoz, és a francia író regénye sokkal mélyebb, gazdagabb és élvezhetőbb, mint Bret Easton Ellisé.

 

A könyv főszereplői féltestvérek, Michel és Bruno. A két férfi nem sokban hasonlít egymásra: Michel elismert, ámde magányos biokémikus, csak a tudománynak él, szinte ki sem mozdul otthonról, Bruno pedig kiégett, szexmániás irodalomtanár elvetélt írói ambíciókkal, aki folyton az olcsó kurvákat, testi örömöket hajszolja, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Közös viszont bennük, hogy mindketten árván és majdhogynem egyedül nőttek fel, boldogtalanok, és szinte teljes képtelenek normális emberi kapcsolatok kialakítására. Negyvenes éveik elején igazi vágyaik, reményeik már nincsenek.

 

A könyv első felében felváltva ismerjük meg gyermekkorukat: mindkettőjüket elhagyta az anyja, mindketten a nagyszüleikhez kerültek, Michel az apaihoz, Bruno az anyaihoz, mindkettőjüknek rossz gyerekkora volt, és bár egy iskolába, azonos évfolyamba jártak, nem is ismerték egymást. A történeteket folyton megszakítják különböző társadalomkritikai, tudományos, szociológiai eszmefuttatások, amelyek kíméletlenül szembesítenek minket azzal a korral, amiben a gyerekek felnőni kényszerültek; és azzal, hogy mi mindent hozott a mindent felülíró individualitás és szabadság eszméinek hajszolása a 20. század végi Európára.

 

A két fiú szülei ahhoz a nemzedékhez tartoztak, amely végérvényesen és visszafordíthatatlanul felszámolta a hagyományos európai értékeket, a vallást, a metafizikát, a társadalmi kötöttségeket, és végül a családot is. A testi örömök hajszolása állt mindenek felett, a 60-as évek hippijei a könnyű drogok és a könnyen elérhető szex látszólag örökké tartó, ám valójában pillanatnyi világában éltek, a gyerekeik pedig a saját mocskukban fetrengő szüleik figyelmén kívül, szeretet nélkül nőttek fel. Ám mire ők értek a felnőttkor küszöbére, komoly társadalmi, gazdasági, technikai változások következtek be, és a szex-drogok-rock`n`roll életérzés is tökéletesen megváltozott, kiüresedett, érthetetlenné vált.

 

A 80-as, 90-es évekre megjelent az AIDS; az egykori hippik vagy bekaptak egy aranylövést, vagy kiégett, középkorú, fiatal lánykákat hajkurászó zombikká váltak; az egykori naturista telepek, kommunák pedig teljesen üzleti alapon működő, kapitalista szellemű pénzcsináló gépekké változtak, ahol az ember még megkaphatja a pillanatnyi gyönyört, de már azt is csak a lelke legmélyéig hatoló cinizmussal képes elviselni. Az egykori, fizikai örömökön alapuló testkultuszt az egyre durvább, érthetetlenebb, aberráltabb erőszak váltotta fel. A század végére kialakult újfajta szexualitás már szinte állati szintű, az erősebb hímek viszik el a legszebb nőstényeket – a gyengébb, csúnyább férfiaknak csak akkor van esélyük, ha van elegendő pénzük. Ez a modern világ sokkal kényelmesebb a hihetetlen mértékű gépesítésnek és automatizálásnak hála, ám korántsem élhetőbb.

 

Houellebecq szerint a 20. század végére a morál szinte teljesen eltűnt az emberek életéből és gondolkodásából, eltűnt az Isten, eltűnt a túlvilág – a mindent felszámoló halálig nem marad más, csak az a test, amiben élünk. És itt, ebben az újfajta világban szükség van a pillanatnyi, múló gyönyörre. A regényben összeütközik az amoralitás és az elképzelhetetlen távolságokat is elérni képes technikai civilizáció. Michel számára – aki kutatásai során rájön, hogy minden mutáció és az ezzel szoros összefüggésben álló boldogtalanság legfőbb oka, hogy minden szexuális úton szaporodó faj a boldogtalanságra és a kihalásra van kódolva – felvetődik a kérdés, hogy ha nincs erkölcs és nincsenek értékek, ha már nincsenek innen kivezető utak, akkor az ember akár technikai úton is megszerezheti magának a hőn áhított boldogságot, akár azon az áron is, hogy felszámolja és örökre eltünteti a Földről saját fajtáját.

 

Houellebecq könyve meglehetősen sötét és pesszimista, és hemzsegnek benne a durva szexuális leírások; ugyanakkor tökéletesen érthető és rendkívül fontos meglátásai vannak a jelenlegi nyugati típusú társadalmakról, a fenyegető veszélyekről, és igazán megrázóan tudja bemutatni a teljesen kiüresedett életet – azt, amit nem kellene élnünk.