Böszörményi Gyula: Lúzer rádió, Budapest 2.

Újra szól a Lúzer Rádió, Budapest! Marcell, vagyis Mark, aki 13 éves, vidékről költözött egy nyóckerbeli, lepusztult bérházba a szüleivel és két lánytesójával, immáron a második könyvben nyomatja a szöveget, és bár az első rész is szórakoztatott, a folytatás még sokkal jobban.

 

Pedig amikor olvastam, épp semmi kedvem nem volt az ő süketelését hallgatni, vagyis olvasni. Ezzel szemben elérte azt, hogy bárhol, bármikor olvastam, átlag 10-20 oldalanként hangosan felnevessek. Annak ellenére is, hogy enyhén szólva sem én vagyok a célközönség, hacsak azért nem, mert én is voltam 13 éves, sokat agyaló meg idétlenkedő kölyök.

 

Mark az első részben talált a padlásukon egy kiszuperált rádió adóvevőt, amivel üres óráiban elkezdte beledumálni a süket és néma (vagy legfeljebb fehér zajt produkáló) éterbe, hogy mi történik épp vele. Ez továbbra is így van, csak közben kiderül, hogy van, aki hallgatja, sőt az is, hogy a hallgatói közül egyeseknek nagyon nem jön be, amit csinál. Innen a második rész alcíme: A Cápa-csapda hadművelet. Merthogy egy Cápa nevű ellenrádió megfenyegeti emberünket, hogy ha nem fogja be az orcáját, akkor bizony móresre lesz tanítva, de nem ám könyvből. Markot persze nem olyan fából faragták, hogy abbahagyja a szövegelést, ám amikor tényleg történni kezdenek rossz dolgok, akkor azért… Akkor azért van néhány spanja, akik a segítségére sietnek, aztán lesz ami lesz.

 

Emellett egy rejtély is megoldásra vár, mely a bérházban lakó nyugalmazott hentes és mészároshoz kapcsolódik. Ez az a pont, ahol az Égigérő fű című klasszikus magyar film is beugrik, nem szólva a Gyerekrablás a Palánk utcában-ról vagy a Szeleburdi család-ról – mondhatni, ezek 21. századi verziója a Lúzer Rádió, Budapest, hozzátéve, hogy van pár olyan pillanata, amit Rejtő Jenő is írhatott volna, ha ifjúsági regénnyel próbálkozott volna. Azok talán a sorozat eddigi legmegveszekedettebb, legviccesebb részei.

 

Párszor felmerült bennem, hogy ha én, közel 38 évesen, szinte minden szavát értem egy 13 éves, folyamatosan szlengben beszélő kölyöknek, akkor vajon mennyire autentikus ez a szleng, de ez legyen annak a baja, akinek nincs jobb dolga, mint hogy ilyeneken szőrözzön. Holtbiztos vagyok benne, hogy bárki, aki volt, vagy van, vagy lesz tizenéves kiskamasz, és van némi sütnivalója meg van benne némi kis élet, annak okozhat pár felszabadult pillanatot ez a regény.