Főkép

Rachel Vincent nevét és műveit csak 2012-ben ismerhették meg a hazai olvasók, akkor viszont rögtön két sorozathoz tartozó írásai tűntek fel a könyvesboltok polcain. Az urban fantasy kategóriába tartozó Vérmacskák sorozatból eddig három rész olvasható magyar nyelven, a hatkötetes sorozat további részei még megjelenésre várnak. A fiatalabb korosztálynak szóló, ugyanakkor a cselekmények középpontjába komoly témát, a halált és a lélek halál utáni útját állító történetfüzér a tizenkét részes Sikoltók sorozat, amelynek eddig szintén ez a második magyarul megjelent kötete.

 

Kaylee az elmúlt hónapokban igazi meglepetésekkel, információk sokaságával találta szemben magát, megtudta, hogy ki is ő valójában, „visszakapta” az apját és a magánélete is jól alakul. A megszerzett tudással, az eddigi tapasztalataival és némi segítséggel a háta mögött lényegesen könnyebb elfogadnia azt, hogy mi is ő és mi a feladata. Amikor azonban az egyik koncerten meghal egy fiatal lány és Kaylee torkából nem szakad fel a lélekdal, ő is és a társaságában lévő lúdvérc fivérek is úgy gondolják, hogy erre csak egy valami lehet a magyarázat: az áldozatnak nem volt lelke. Amikor értesülnek róla, hogy hamarosan még egy hasonló halálesetre lehet számítani, elhatározzák, hogy véghezviszik a lehetetlent, megmentik a fiatal tehetség lelkét az örök szenvedéstől.

 

Az előző kötetben, a Lélektolvajokban a történet mitológiája volt az, ami megfogott és annak ellenére érdekesnek és folytatásra érdemesnek tartottam a regényt, hogy a karakterek és a világ kidolgozottságával nem voltam megelégedve. Tudtam, hogy az írónő ennél lényegesen mozgalmasabb, élvezetesebb sztori létrehozására is képes, hiszen már olvastam tőle ilyet. A döntésemet nem bántam meg, mert határozottan érződik, hogy ez az írás cselekményében helyenként sötétebb, de világában részletesebb, mint a bemutatkozó kötet. Kaylee végre nem értetlenül és nem teljesen tudatlanul áll a képességével szemben, hanem tudatosan fejlődik, gyakorol, amelyhez természetesen segítséget is kap Nash anyjának személyében. Makacssága és eltökéltsége azonban a régi maradt, elhatározásától semmi nem tudja elrettenteni. Nash természetesen mindenben támogatja a lúdvérc lányt, még akkor is, ha nem ért egyet azzal, amit Kaylee a fejébe vett.

 

Ebben a kötetben nagyobb hangsúly helyeződik a szereplők viselkedésére és a történet hátterére, az előző kötetben éppen csak fellibbent az Alvilágot elválasztó fátyol, most azonban nem csak tudatlanul bekukkantunk mögé, hanem meg is ismerjük néhány lakóját, érthetőbbé vállnak a törvényei és a világunkkal való kapcsolódásának pontjai. Örültem neki, hogy ebben a részben Tod és rajta keresztül a kaszások világa is jelentős szerepet kapott. Az alap cselekmény ezúttal is tetszett, de továbbra sem értem, hogy az izgalmas és tényleg tartalmas eseményeket miért kellett elrontani a kategóriára jellemző kötelező elemekkel, klisékkel. Nem lehetett volna kihagyni ezeket? Igaz, hogy ebben az esetben nincs szerelmi háromszög, nincs fölösleges szenvedés, de pont elég több alkalommal olvasni a tizenhat éves lányok sajátos vezetési technikájáról, a szobafogságról, mint nevelési módszerről és az iskolából való lógásokról.

 

Az eddigi művek ismeretében nyugodtan kijelenthetem, hogy az írónő mindig valamilyen negatív érzést, igényt állít az írásai középpontjába, az alapos olvasó számára tanulságossá, mondanivalóval telivé teszi az egyébként fiataloknak szóló cselekményt. Az előző részben a fiatalság utáni vágy, az öregedéstől való félelem és a mindezek érdekében elkövetett tettek jelentették a kötet fő szálát, ebben a történetben pedig a pénz és a siker hajszolása az, amire a fő hangsúly helyeződik. A könyv ugyan vékonynak tűnik, de ez elég félrevezető, mert a sortávolság és a betűméret nem indokolatlanul nagy, illetve a könyv lapjai sem vastagok, vagyis a végeredmény egy meglepően vékony, egyéb kiadásokhoz képest a polcon fele annyi helyet elfoglaló kötet, ami az én szememben inkább előny, mint hátrány.

 

Továbbra is nagyon tetszik a történet hátterét adó, kelta mitológiai elemeket tartalmazó, az olvasói kíváncsiságot felkeltő és izgalmas kalandokat ígérő lúdvérc szál. A bemutatkozó kötetet kedvelők ebben a részben sem fognak csalódni és még az előzménnyel kapcsolatban fanyalgóknak is el kell ismerniük, hogy ez a történet jobban sikerült, részletesebb, mozgalmasabb, helyenként komorabb, de összességében kellemes kikapcsolódást, könnyed időtöltést jelentő olvasmány, amelynek a folytatására továbbra is kíváncsi vagyok.