Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Agatha Christie: A kutya se látta

Emily Arundel sose ment férjhez, így nem igazán akad szórakozása abban a vidéki kisvárosban, ahol tizenhat éves kora óta él. A világon legjobban kutyáját szereti, s Bob, a derék drótszőrű foxterrier ezt hűségével hálálja meg. Beszélgetni persze nem képes a négylábú, ezért ezt a tisztet, vagyis a társalkodónő szerepét Miss Lawson tölti be a Zöldlomb-villában. Egyszerű teremtés, aki szellemével nem emelkedik az átlag fölé, sőt a rossz nyelvek szerint inkább jóval alatta van (ráadásul vonzódik a szellemidézésekhez).

Ezt a nyugodt életet csak az idős hölgy rokonai zavarják meg, akik rendszeresen felbukkannak, hogy némi pénzhez jussanak. Egy efféle családi összejövetel alkalmával Arundel kisasszony elesik a lépcsőn, és csodával határos módon nem esik komoly baja. Mindenki Bobot, a kutyát vádolja (jobban mondva az eb labdáját), de a ház úrnőjének más elképzelése van a történtekről. Addig gondolkodik, mígnem tollat ragad, s levelet ír Poirot-nak, melyben megbízza az igazság kiderítésével. Sajnos a levél hosszas késedelem után jut el a címzetthez, ezért mire a mélynövésű belga a helyszínre ér, már késő. Megbízója meghalt, a helyi orvos szerint természetes halállal. Sokan valószínűleg azonnal hazamennének, ám Poirot úgy ítéli meg, itt valami nem stimmel.

A nyomozást társa, Hastings kapitány meséli el, aki időnként alaposan elcsodálkozik Poirot módszerein, a cél érdekében ugyanis detektívünk hol írónak, hol rokonnak, hol más egyébnek adja ki magát, attól függően, éppen kivel beszél. Elvégre az igazságot csak az élők visszaemlékezései és természetesen a kis szürke sejtek használatával lehet kideríteni. A teljesség kedvéért megemlítem, hogy a regény alapötlete korábban már szerepelt egy Agatha Christie novellában (Mi virít a kertedben?), de az efféle esetek nem ritkák az életműben. A Christie-kutatók egyébként nem tudnak megegyezni (tudtom szerint legalábbis), hogy az eredeti angol cím kire vonatkozik: a kutyára, vagy az elhunyt Emily Arundellre. Mivel a kötet elején még élőként találkozunk vele, úgy vélem, az első elképzelés a helyes. Bob ihletője egyébként Christie kedvenc drótszőrű foxterrierje volt.

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november


Galgóczi Tamás - 2012. november 30.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!