Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Agatha Christie: A titkos ellenfél

Agatha Christie, a fiatal írónő 1920 februárjában megjelent első regényével, A titokzatos stylesi esettel hirtelen vált ismertté és elismertté: regénye nemcsak remekül eladhatónak, de sikeresnek is bizonyult, Hercule Poirot figurájának pedig nagy jövőt jósoltak. Christie azonban sohasem azt tette, amit elvártak tőle. Következő regényében, életműve másodszülöttjében, A titkos ellenfélben egészen új terepre kalandozott: fegyelmezett detektívregény helyett könnyed kalandkrimit írt, az aggályosan rendszerető és modoros Poirot helyett pedig megteremtette új főszereplőit, a bájos, vakmerő és legyőzhetetlen Tommyt és Tuppence-t, a kémek után nyomozó párost. A regény most új fordításban jelent meg az Európa Könyvkiadónál.
 
A titkos ellenfél első olvasásra szabályos, régimódi kémtörténet. Születésekor, 1921-ben nagyon modernnek és meglepőnek hathatott már az első jelenete is, amely a süllyedő Lusitániára repíti az olvasót. Jane Finn, a szép és kedves amerikai árvalány titokzatos csomagot kap egy ügynöktől, hogy kijuttassa a süllyedő hajóról, s elvigye az amerikai nagykövetségre. Néhány oldallal később már Thomas Beresford, a leszerelt hadnagy és Prudence Cowley, az elbocsátott hadiápolónő első háború utáni találkozásának lehetünk tanúi. A két esemény között eltelt néhány év, Jane Finn pedig – nyomtalanul eltűnt… Sosem érkezett meg a követségre, senkinek sem adta át a csomagot, márpedig tartalma, egy elhibázott háborús szerződéstervezet óriási politikai botrányt okozhat, ha rossz kezekbe kerül. Az ellenséges titkosszolgálatok, főképpen az oroszok mindent megadnának, ha megszerezhetnék, akárcsak Mr. Carter, a brit titkosszolgálat vezetője. Tommy és Tuppence pedig elkötelezetten és minden eszközzel elő akarja keríteni, pusztán mert hűek a hazájukhoz és szeretik az izgalmakat.
 
Ez a történetkezdet tucatnyi mulatságos, izgalmas, bonyolult és kedélyes kalandhoz vezet: álruhás kémkedéshez, titkos társaságok gyűlésének kihallgatásához, merész blöffökhöz, pimasz játékokhoz, titokzatos levelekhez és a történet váratlan csavarjaihoz. A főszereplők többször is életveszélybe sodorják magukat, Christie pedig olyan ügyesen adagolja a meglepő fordulatokat és a jelentősnek tűnő szereplőket, hogy a legtöbb olvasó képtelen kitalálni a főgonosz, a rejtélyes kémszervezet angliai főnökének kilétét: ha el is jut két gyanús személyhez, sosem lehet biztos benne, melyikük is lepleződik majd le a kötet végén…
 
Második olvasásra azonban A titkos ellenfél több mint egy átlagos, ódon kalandregény: igazi Agatha Christie mű. Tommy és Tuppence mulatságos és szerethető figurái például jóval maradandóbbak, mint a korszak íróinak más kémalakjai. S nem csak azért, mert kitalálójuknak olyan kedvesek voltak, hogy ötven évvel később róluk írta utolsó regényét. Titkuk, hogy látszólag átlagosak: mint mi vagyunk. Tuppence-nek folyton pereg a nyelve, cserfes fiatal lány, aki rajong a ruhákért, kalapokért, finom villásreggelikért. Tommy igazi sportember, ötletes és nagyon jóérzésű. A háború utáni válság mindkettejüket rászoktatta arra, hogy a legnagyobb érték a pénz legyen számukra. Ám a könyv eseményei során kiderül, hogy bármilyen haszonelvűnek és cinikusnak tetteti magát Tuppence, valójában bátor, okos és romantikus természet, s bármilyen kevéssé eszesnek tartja magát Tommy, valójában lélekjelenléte segítségével remekül beválik nehéz helyzetekben, s igazi, nemes szíve van, csak ügyesen titkolja. Kettejük mindennapisága a legvérfagyasztóbb kalandot is hihetővé teszi.
 
A kötet másik erénye a hihetetlenül humoros, csevegő stílus. Christie-nek nem ez az utolsó kalandkrimije, hiszen A barna ruhás férfiban, a Chimneys titkában vagy A Hét Számlap rejtélyében ugyanígy amatőr fiatalok nyomoznak országos jelentőségű kémügyekben. A titkos ellenfélben a legarányosabb azonban a komoly és mulatságos jelenetek aránya, és ebben a legfrappánsabbak a fejezetvégek. Utolsóként megjegyzendő, hogy a főszereplőket megismerve egy kissé Agatha Christie és első férje, Archibald házasságába is beletekinthetünk, hiszen – ha nem is nyomoztak orosz kémszervezet után –, a volt segédápolónő és a leszerelt pilóta is úgy élték házaséletüket a húszas években, ahogy Tommy és Tuppence fogja majd. Csak utóbbiak házassága és boldogsága örökké tart…
 
A könyvformában 1922-ben kiadott regény magyarul már 1930-ban napvilágot látott, az írónő művei közül harmadikként. Ideje volt azonban már, hogy friss, modern fordításban vehesse kézbe mindenki, aki meg szeretné ismerni a későbbi Beresford-házaspár első kalandját. Akik aztán boldogan éltek… míg bele nem keveredtek a következő nyomozásba, amely Bűnszövetkezetben címmel jelent meg nemrég.
 


Baranyi Katalin - 2012. november 27.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!