Főkép Úgy tűnik, a sorozat velünk marad, nem esik áldozatául a nagybetűs Gazdasági Válságnak. Ennek személy szerint csak örülni tudok, mivel továbbra is fontosnak tartom az Osprey kiadó Harcosok című kiadványsorának magyar megjelenését, mert bár ezek a füzetek továbbra sem adnak mélységi ismeretanyagot, arra minden további nélkül alkalmasak, hogy a meglévő érdeklődést megbízható alapokra helyezzék, s nem utolsó sorban eloszlassanak pár tévhitet. Ennek a szimpatikus missziónak legfeljebb a rendelkezésre álló adatok csekély volta szab határt – mint például ebben az esetben.
 
Trója, Mükéné, Akhilleusz, Agamemnón és persze Homérosz – hihetetlen módon, több mint háromezer év alatt sem merültek feledésbe ezek a nevek, és bár a velük kapcsolatos emlékeket csak fenntartással tekinthetjük valóban megtörténteknek, azért az alapot, miszerint ezek a személyek, városok, valóban léteztek – el kell fogadjuk. Persze Homérosz (aki évszázadokkal később írta meg eposzait) nem mindig a valós képet örökítette meg, ami érthető, elvégre mi sem tudnánk mesélni a török hódoltság korának hétköznapjairól, táplálkozásról, öltözködésről, hadviselésről. Tény, Homérosz idejében nem történt akkora változás, mint ami mondjuk az egri vár ostroma és napjaink között lezajlott, de a társadalom átalakulása, és mondjuk a harcászat fejlődése bizony akkoriban sem volt elhanyagolható.
 
A téma azért sem érdektelen, mivel az utóbbi években számos film készült, ami ebből a korszakból merít, s teljesen jogos a kérdés, mennyire hiteles mondjuk Brad Pitt felszerelése a Trója című opuszban. A sorozat magyarul hatodikként megjelent részében erre igyekeznek választ adni a szerzők, akik a korábban megszokott tematika szerint a tárgyi leletek és a korabeli szövegek alapján rekonstruálják ennek az ötszáz évnek (i. e. 1600-1100) a fegyvereit, páncéljait és persze a hadsereg összetételét, működését. Számomra az igazi meglepetést az okozta, hogy a görögök ismerték és használták a harci kocsikat. Ismerve Hellász dimbes-dombos viszonyait, és a korabeli úthálózat fejlettségét, erre a fegyvernemre egyáltalán nem számítottam.
 
A végeredmény a szokásosnál kicsit elnagyoltabb, köszönhetően a rendelkezésre álló források hiányos voltának, illetve annak a szerkesztői elképzelésnek, hogy nem a tárgyalt kor történelmének rekonstruálása a feladat (erre csak utalások történnek), hanem csak a katonák bemutatása. Egyszóval szokás szerint ez egy remek ízelítő, de aki kiadósabb vagy alaposabb ismeretekre vágyik, az feltétlenül nézze át az ajánlott művek listáját és a felsorolt weboldalakat – valamint olvasson Homéroszt.