Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Agatha Christie: Gyilkosvadászat

Ebben az eredetileg 1956-ban megjelent regényben nem csupán mélynövésű belga magándetektívünkkel találkozunk ismét, hanem Agatha Christie híres/hírhedt alteregója, Ariadne Oliver krimiírónő is feltűnik a színen, ezúttal kékre színezett hajjal, göndörödő tincsekkel – amúgy márkinő stílusban. Sajnálatos módon nem vidéki úrinőként van jelen a bájos Devon grófságbéli birtokon, hanem mint szervező. A tulajdonos kérésére bűnügyi játékkal kell emelnie a tervezett kerti ünnepség fényét, amire a félkoronás belépő befizetése után nagyon sok látogatót várnak a környékről. Amolyan húsvéti tojáskereső mókáról van szó, csak itt tyúkutód helyett egy hulla vár a vállalkozó szellemű érdeklődőkre. Az ügy azért ennél kicsit bonyolultabb – elvégre Ariadne Oliver az ötletgazda –, mert mindenféle rávezető (és félrevezető) nyom fellelése után juthat el az arra érdemes nyertes a helybéli cserkészlányok közül toborzott önkéntes tetemig.

Kicsit zavaros? Nem csodálom, elsőre mindenki bután bámul maga elé, s csak alapos magyarázat után fogja fel a lényeget. Az értetlenkedők közé tartozik Hercule Poirot is, aki hivatalosan mint a nyertes díjának átadója van jelen, de valójában címzetes barátnőjének aggódó lelkét igyekszik holmi baljós előérzettől megszabadítani. Ám két nap múltán már Poirot is aggódik, amikor bekövetkezik az, amit titkon sejtettek, de nem vártak – az ünnepségen előkerül egy hulla. De nem a játék kelléke, hanem egy igazi. Ja és senki nem ért semmit. Főként a rendőrség nézelődik tanácstalanul, ráadásul a birtokon tartózkodó több száz bámészkodó túlzott mértékben felduzzasztja a gyanúsítottak körét, sőt, másnapra Lady Stubbs is eltűnik, ennek fényében tehát érthető, ha Bland felügyelő égi áldásként kezeli Poirot jelenlétét – akit régi ismerősének titulál.

Megmondom őszintén, kissé felemás érzéseim vannak a regénnyel kapcsolatban. Élveztem az elejét, izgalmas volt a közepe, az időnkénti humoros beszólások pedig kimondottan üdítőek, ám a befejezéssel kapcsolatban már korántsem vagyok elégedett, ennél azért többre is képes Christie. Ha valakinek ismerős a történet, az nem a véletlen műve, a regényt ugyanis évekkel korábban más kiadó, más fordításban és más címmel (Gloriett a hullának) már kiadta.

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november


Galgóczi Tamás - 2012. augusztus 12.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!