Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Joe Haldeman: Örök háború

A katonai science fiction egy nem túl nagy népszerűségnek örvendő, ám annál fontosabb zsáner a tudományos fantasztikus irodalomban, hiszen bár elgondolkodtató kérdéseket feszeget, témája sokakat elriaszthat az olvasástól. Ugyanis ezekben a művekben a tudományos vonulat mellett a militarizmus dominál, középpontjában mindig valamilyen fegyveres konfliktus áll, ami már csak erősen maszkulin jellege miatt is erősen szűkíti az olvasóközönséget. Mindettől függetlenül meghatározó és értékes regényeket is találhatunk a műfajban, mint például Robert A. Heinlein klasszikusát, a politikai üzenetet és morális felfogást is hordozó Csillagközi inváziót, vagy akár mint Joe Haldeman számos díjjal kitüntetett alkotását, az Örök háborút.
 
A XX. század végére a hidegháborút éppen csak túlélő emberiség újabb ellenféllel találja szembe magát, aki azonban ezúttal a csillagok közül érkezett. Miután a földlakók felfedezték a kollapszárugrást, mellyel egy pillanat alatt a galaxis valamely távoli szegletébe „ugorhattak” át, a látókörükbe került egy idegen faj, akiket taurinak neveztek el. A fegyveres összecsapás sem maradt el sokáig, melyet gyorsan követett is a kötelező sorozás. William Mandellát az elsők között hívták be, hogy a kemény és veszélyes kiképzés végeztével messzi csillagok felé induljon, ám a fénysebességgel való utazás rengeteg időt emészt fel még az új módszerek segítségével is, így személyesen hiába tölt csupán néhány évet szolgálatban, a Földön akár évszázadok is eltelhetnek két bevetése között.
 
Haldeman a vietnámi háború veteránjaként, érzelmeire és benyomásaira támaszkodva írta meg az Örök háborút, vagyis látta mindazon borzalmakat, amelyeket az emberek tettek a harcok során, s egyben észlelte, hogy mindezek milyen lelki traumát okoztak a katonákban (s talán saját magában is). Nem meglepő tehát, hogy regényében a háborúk ellen szólal fel, a küzdelmek lelki aspektusára helyezi a hangsúlyt, s egyáltalán nem idealizálja vagy dicsőíti a véres összecsapásokat. Bemutatja azokat a változásokat, amelyeket a harcok okoznak akár az egyénekben, akár a társadalom egészében – Mandella első visszatérésekor egy olyan Földre érkezik, amelyet elborított a bűnözés, az emberi életeket mellőzve csak a háborúra koncentrálnak, az állam szerepét a katonaság vette át.
 
A könyv eme középső része került ki az első megjelenéskor a kötetből, ugyanis az akkori szerkesztők túlságosan pesszimistának találták a nem túl pozitív Föld-képet leíró fejezeteket. A második magyar kiadásban már az eredeti és a vidámabb hangvételű átírt verzió is helyet kapott (mint ahogyan azt a kissé idétlen szövegezésű borító is hirdeti), így mindkettőt el lehet olvasni, közben talán érdemes megfigyelni a különbségeket is. Véleményem szerint a korábbi sokkal jobban illik a regény hangulatához, bár ez a könyv befejezéséről sem mondható el igazán, pedig az utolsó fejezetek nem lettek kicserélve, mégsem vagyok tökéletesen megelégedve velük.
 
Akárhogy legyen is, az biztos, hogy Haldeman kitűnően ábrázolja a lelket megnyomorító küzdelmeket, ugyanis Mandella nem akart részt venni a harcokban, ám mégis szembesülnie kell a harctéri mészárlás és az emberektől teljesen eltérő felfogású ellenfél mellett azzal is, hogy az évek során folyamatosan nő a vállára nehezedő felelősség. Sajnos a többi karakter egysíkú maradt, számos érdekes mellékszereplő érdemelt volna még további árnyalást. Ellenben a cselekményre nem lehet panasz, az enyhén háborúellenes üzenet mellett nem tűnnek el az izgalmas és kalandos jelenetek sem – sőt, kifejezetten szórakoztatóak –, ráadásul a ranglétrán egyre feljebb haladó főhősön keresztül a katonai szolgálatot több szemszögből is megvilágítja a szerző.
 
Évekkel később az Örök háború trilógiává bővült (folytatásai a Forever Peace és a Forever Free), de természetesen önállóan is élvezhető, akár akciódús pillanatokat, akár érdekes karaktereket, akár mélyebb tartalmat keresünk. Minden gyengesége ellenére rendkívül szórakoztató regény, amely a különleges jövőképe mellett az elgondolkodtató mondanivalója és a kivételes lélekábrázolása miatt is mindenképpen emlékezetes élmény marad, a zsáner legjobbjai között tarthatjuk számon. Örömteli, hogy végre hazánkban is kézbe vehetjük a teljes szöveget, így még reménykedek abban, hogy az író más, szintén elismert művei is megjelenhetnek magyarul.


Szabó Dominik - 2012. július 28.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!