FőképA Charax-sorozat 3. kötete több téren is változást hozott az eddigi füzetekhez képest. Az első, talán legfontosabb, hogy Spuri ezúttal csak íróként vett részt a készítésben, a rajzokat Koska Zoli készítette és bizony igencsak szembetűnőek a különbségek. Nem, nem arról van szó, hogy Kosi teljesen elrugaszkodott volna az eredeti stílustól, mert láthatóan igyekezett azt megtartani, egyszerűen csak a saját stílusát is belevitte. Így a körvonalak nem olyan határozottak, mint Spuri rajzain, Kosi inkább a különböző vonások összképével érzékelteti a tónusokat. Aztán itt van a satírozós árnyékolás is, ami egyértelműen kitöltöttebbé teszi fekete-fehérként is a képregényt, mint eddig, de nekem annyira nem jött be. Ezeken felül pedig a karakterek is kicsit mások és ilyen rövid terjedelemben az ember nem igazán tud átszokni a már bevett stílusról. De igazából a kötet dinamizmusára egy szavunk sem lehet, és erre tökéletesen illik a „rövid, de velős” jelző, amihez a rajzok sokat hozzátesznek.

Merthogy a következő nagy változás a terjedelem. Az eddigi 60 meg 70 oldallal szemben ez a kötet csupán 32 oldalas, ami nem engedi annyira alaposan kibontani a történetet vagy a karaktereket. Bár van egy olyan sejtésem, hogy ezentúl gyakrabban fogunk vékonyabb Charax-füzeteket kapni, ami, lássuk be, jó ötlet.

Az események mindenesetre rendkívül felgyorsulnak, miközben zajlanak az összecsapások, titkos nyomozások, és persze a világmegváltás is. Sok esemény ugyan nem fért a kötetbe, de az mindenképpen pozitívum, hogy most megtudjuk, Szimat nyomozót miért is csukták le az előző részben, és olyan titkokról lebben fel a fátyol, hogy tulajdonképpen hol is van a mágus börtöne. Szerencsére ismét megjelennek főhőseink, Tappancs és Spuri, akik az első kötetben felfedezett pincei „kapu” rejtélyének nyomába erednek, így kicsit megint visszajön az ifjúsági nyomozós szál, miközben az egyre durvuló események a felnőtt olvasókat is megfogják.

Kicsit felemásak az érzelmeim a harmadik Charax füzettel kapcsolatban, de bízom benne, hogy a sok újítás, ami miatt néhány jellemző vonás elveszett, meghozza gyümölcsét és egy másfajta, de mégis élvezetes képregénysorozat kerül a kezünkbe, és a rövidített füzetek még több olvasót vonzanak majd.