Főkép


A high-tech thrillerekben az az élvezetes, hogy tisztán fikcionális sci-fi-nek tűnnek, holott valójában bivalyerős a valóságalapjuk, olyannyira, hogy valószínűleg igaz minden egyes momentumuk. Hm. Azt hiszem, kissé módosítanom kell első mondatomat. Szóval a high-tech thrillerekben az a  félelmetes, hogy tisztán fikcionális sci-fi-nek tűnnek, holott valójában bivalyerős a valóságalapjuk, olyannyira, hogy valószínűleg igaz minden egyes momentumuk. A nulladik nap című regény pedig pont azon a ponton fogja meg a valóságot, amely manapság életünkben (gazdasági, hétköznapi, bármi más) a legsebezhetőbb. Hiszen mára minden egyes területen bevetettük a számítástechnika, a számítógépes technológia felülmúlhatatlan vívmányait, akár az emberi tényező kiváltásának okán, akár a humán elmével már áttekinthetetlen és feldolgozhatatlan információdömping miatt, akár a sokszor megindokolhatatlan kényelem céljából. Függők lettünk, de nemcsak személy szerint függünk mondjuk a számítógépes játékoktól, a friss hírektől vagy a közösségi oldalaktól; életünk minden területe függ az informatikai technológiától. Egyetlen nagyobb volumenű hiba, és összeomlik minden: a gazdaság, az egészségügyi ellátás, a szociális háló, a közlekedési rendszer, az energiaellátás, kis túlzással még az is, hogy kinyíljon egy fotocellás ajtó vagy buszjegyet vegyünk az automatából. Nos, pontosan erről a rémálomról szól Mark Russinovich regénye.
 
De vajon ki ez a „semmiből” jött fickó, hogy ilyen komoly víziókkal riogat bennünket? Ha valamit túlzás nélkül el lehet mondani Mark Russinovich-ról, az, hogy benne van a dolgok sűrűjében. Úgy értem, a szó szerinti legközepében. A valószínűleg 1966-ban (érdekes wikipédiás találgatás), a spanyolországi Salamanca-ban született Microsoft-technokrata a Carnegie Mellon Egyetemen szerzett doktori címet számítógépes programozásból. Mark többekkel együtt aztán 1996-ban megalapította a Winternals Software nevű céget, amelyet később a Microsoft megvásárolt - ekkor került ő is a piacvezető vállalathoz, ahol mára a legmagasabb szakmai pozíciót tölti be: a Windows Azure csapatának főmunkatársa. Szakmai tudása és hírneve megkérdőjelezhetetlen: ő a szerzője a Windows felügyeletét és diagnosztikáját segítő Sysinternals programoknak; társszerzője a Microsoft Press Windows Internals könyvsorozatának; szerkesztője a TechNet Magazine szaklapnak; vezető szerkesztője a Windows IT Pro Magazine folyóiratnak. Sokak szerint Mark Russinovich a Windows operációs rendszer legjobb szakértője a világon. Az általa írt segédprogramok nemcsak az informatikai rendszer működésének biztosítását segítik, hanem a számítógépes események felderítését is. Egyszóval ha valaki, ő nyakig benne van abban, amiről beszél. És talán ez éppen így a legfélelmetesebb.
 
A nulladik nap nem ígér mást, mint szörnyűséget és káoszt, azaz a szokásos vért és verejtéket. Egyidőben több különböző „szerencsétlenség” is történik szerte a világon: egy repülőgép majdnem lezuhan, egy atomerőmű kis híján leolvad, egy gigantikus olajszállító tanker Japán partjaiba fut, egy New York-i kórházban túlméretezett injekcióadagot kapnak a gépekre kapcsolt betegek, valamint szintén a Nagy Almában, egy ügyvédi iroda székházában megáll az élet. A látszólag homlokegyenest eltérő karakterisztikájú események azonban mind-mind egyetlen kiváltó okra vezethetők vissza: a számítógépek „meghibásodására”. Jeff Aiken-t, a fiatal szabadúszó kompjúterzsenit az imént említett ügyvédi iroda béreli fel, hogy oldja meg a problémáikat. A gond azonban nem csekély, hiszen Jeff soha nem látott, interneten terjedő számítógépes vírusok nyomait fedezi fel a tönkrement számítógépeken, és lassan a tudatára ébred, hogy a korábban felsorolt, egymástól minden síkon elszigetelt események hátterében ugyanazon vírusok pusztító ereje bújik meg. Jeff kapcsolatba lép régi kollégájával, a gyönyörű és okos, „szintén zenész” Daryl Haugen-nel, akit éppen a halálos injekciókat okozó kórház rendszervizsgálatára küldtek. A két harmincas geek együttműködése során egy bitekbe és bájtokba csomagolt globális összeesküvés bontakozik ki, amely megvalósulása esetén simán kenterbe veri majd a rettegett 9/11-et. Az összefüggés pedig valóban ijesztő: a vírusos támadás mögött újfent a muszlimok dzsihádja áll.
 
Mark Russinovich thrillerében új fogalmat vezet be (természetesen a laikusok számára teljesen ismeretlen rootkit-eken, trigger-eken, BIOS-okon és társain túl): a „kiberdzsihád” elnevezést. Mielőtt azonban hangos hahotára fognánk a dolgot, a könyv előszavában maga a Fehér Ház kiberbiztonsági koordinátora hűti le a kedélyeket, aki mindamellett, hogy dicséretes fikciónak nevezi A nulladik nap történéseit, nem átall figyelmeztetni azok totális realitására sem. Sajnos ott a pont. 2012-re ugyanis eljutottunk odáig, hogy a kiberbűnözést halálkomolyan vegyük: évről évre vírusok ezrei száguldanak az interneten, sorra fertőzvén meg a hálózatra kapcsolt számítógépeket; hackerek tucatjai törnek fel szupervédett rendvédelmi, gazdasági, katonai… stb. honlapokat; vagy éppen nem szívbajos terroristák csapolgatják a bankszámlá(in)kat. Több mint ijesztő. Russinovich regényében azonban az a legfélelmetesebb, hogy a mostanra mindenhová beszivárgott kibertért valóban fel lehet használni egyetlen, gigantikusan összehangolt támadásra, amely már nemcsak a felszínt karcolgatja, hanem életünk minden mozzanatának az elevenébe vág. A nulladik nap azon túl, hogy a szakzsargon néha érthetetlen, ám mégis korrektül fogalmazott mélyére vezeti az olvasót, a fiktív összeesküvést egy jól működő thriller dramaturgiájába szabja.
 
Jeff Aiken és Daryl Haugen karakterei tökéletesen alkalmasak a velük való azonosulásra, szimpatikus módon képviselik azt a többnyire ismeretlen és talán bizonyos tekintetben taszító világot, amely a szakterületük, sikerrel cáfolván rá a hasonszőrű beállítódással bíró társaik sztereotípiájára. A történet szétfutónak tűnő eseményeit kiválóan fogja össze a vírusok természete, az események jól szerkesztettek, ráadásul a kívánt feszültségfokozás skálája is a nagykönyv szerint működik. Szemre (fantáziára) talán kilógnak a muszlimok a képből, de éppen velük nyer borzalmas utópiát a kiberbűnözés lehetősége. A regény utolsó harmada döntően jól megvalósított, filmszerűen elképzelhető akció-thriller, ahol meglepő módon még a mellékfigurák is hihető motivációkat kapnak. Rendben, talán a terroristákkal való leszámolás csúcspontja kissé idealizáltan egyoldalú, de a könyv záró kerete magában hordozza a tanulságot, miszerint a hasonlóan gonosz vírusokat a legmagasabb fokú szakértelem és körültekintés ellenére sem lehet 100%-osan felszámolni. A nulladik nap tehát intellektuális, szó szerint olyan „esemény kiváltására ébredő” vírus, amely az olvasót arra ösztönzi, hogy létesítsen biztonságot a saját háza táján. Akár tűzfallal, akár átgondolt internetes viselkedéssel. Ezt pedig köszönjük meg Mark „Windows” Russinovich-nak. Na ugye, hogy a Microsoft nem csak haszontalan dolgok létrehozására képes?