Főkép A kötetnek hála újabb csokornyi Wodehouse-golfnovellát élvezhetünk magyarul, melyekről határozottan kijelenthető, hogy egészen más stílusban, vagy ha úgy jobban tetszik, felfogásban születtek, mint a Jeeves vagy a Blandings történetek. Ezúttal teljesen mellőznünk kell azokat a párbeszédeket, amelyek minimalizmusuk vagy éppen egyszerűségük miatt oly kedvesek az effélékre kiéhezettek számára, továbbá távolmaradásukkal tüntetnek azok a karakterek is, akik nélkül elképzelhetetlenek mondjuk a Forduljon Psmithhez! vagy a Bertie Wooster állja a sarat című könyvek csak Angliában megvalósulható helyzetei.
 
Ezúttal sokkal komolyabb dologról esik szó, olyanról, amely tudvalevőleg közel állt Wodehouse szívéhez: a golfról. Erre a válogatásra is érvényes az előző kötet kapcsán leírt javaslatom: olvasás előtt célszerű az utószó helyett mellékelt szabálymagyarázat és szószedet tanulmányozása, mert minden laikusnak segítséget nyújt a leírtak helyes értelmezésében, elvégre kevesen vannak, akik segédlet nélkül tudják, mit jelent a bogey vagy a mashie. Bár a golfot, mint hamisítatlan angol sportot tartjuk nyilván, az egyértelműen kiderül a kötet végére, hogy a múlt század első harmadában ez a tevékenység főként a fölös szabadidővel, és megfelelő anyagi háttérrel rendelkező állampolgárok körében volt kedvelt foglalatosság. Legalábbis erre következtetek abból, hogy a rövidke írásokban szereplők többsége napi egy, vagy akár két alkalommal is kivonult a pályára ütögetni. Márpedig aki naponta egy komplett műszakot a szabadban tölt kedvenc sportja miatt, az biztosan nem aggódik a napi betevő söre és sültje miatt, miként a jelenléti ív kitöltésével sem bajlódik nemlétező munkahelyén.
 
Ez a mindennapos gondoktól mentesség megadja az írások alaphangulatát, vidéki kedélyesség keveredik élettapasztalattal és persze kellő mértékű megszállottsággal, ami nélkül elképzelhetetlen egy vérbeli sportember. A kötetben szereplő történeteket egy bennfentes (akit rendre Korelnökként emleget Wodehouse) osztja meg velünk, aki nem csupán korából eredő tapasztalata miatt képes felismerni beszélgetőtársának pillanatnyi hangulatát, hanem a helyzetnek megfelelő golfos vonatkozású tanmesével, akarom mondani megtörtént esettel terelgeti a helyesnek vélt irányba alkalmi széktársát.

Az életmű ismerőit gondolom nem éri meglepetésként, hogy a szerelem több ízben is szóba kerül, de mindez új mélységet kap annak köszönhetően, hogy a golf ennyire fontos szerepet játszik az egymás iránt vonzódó fiatalok életében. Azzal pedig egy percig sem vitatkozom, hogy nincs „romantikusabb” alkalom érzelmeink kinyilvánítására, mint a green előtti vizesárok közepe, vagy egy homokcsapda. Az pedig egyenesen szívet melengető kép, amikor az elszánt anyuka hároméves kisfiát okítja a megfelelő ütőtartásra.
 
Végezetül egy rövid részletet idézek a kötetből, egyrészt mert a jelenlegi kormány is csemegézhetne belőle a dohányzás elleni kampányához, másrészt mert egyértelműen kiderül, a dohányzás rák nélkül is mennyire ártalmas tevékenység:
„Nem tudod – rikácsolta Mrs. Podmarsh –, hogy a dohányzás mérgező, káros az egészségre?
- Tudom. De az igazság az, anya…
- Idegrenyheséget, álmatlanságot, gyomorbajt, fejfájást, szemgyengeséget, bronchitist, szívelégtelenséget, tüdőbajt, hurutot, melankóliát, ideggyengeséget, emlékezetkiesést, gyenge akaratot, reumát, lumbágót, isiászt, ideggyulladást, gyomorégést, renyhe májat, étvágytalanságot, enerváltságot, kimerültséget, ambícióvesztést és hajhullást okoz.”
 
Tartalomjegyzék:
Előszó
A dinka lelke
A magas tét
Ha Vosper úgy akarja…
Chester megfeledkezik magáról
A csodatévő golfnadrág
Rolo Podmarsh eszmélése
Rodney nem kvalifikálja magát
Jane megvalósítja önmagát
Rodney Spelvin megtérése
Magyarázat és szótár
 
A szerző életrajza
 
Részlet a regényből