Főkép Egy dolgot tisztázzunk rögtön az elején: ez a könyv nem tekinthető a minden igényt kielégítő, a Ramones teljes történetét bemutató műnek. Ez nem azért van így, mert például a diszkográfia teljesen hiányzik belőle, hanem mert eredetileg sem annak készült. Csupán visszaemlékezés az együttes soha véget nem érő koncertturnéira – melyek, mint utólag kiderült, meghatározóak voltak egy-két generáció számára, s olyan embereket indítottak el a zenészi pályán, mint mondjuk a Green Day tagsága, vagy Rob Zombie.
 
A múltidézésre a Ramones fiúkon kívül a legilletékesebb vállalkozott, maga az állandó turnémenedzser, Monte A. Melnick, aki kezdetben még a zenekari buszt is vezette, később már „csak” a bulik zökkenőmentes lebonyolítása volt feladata. Ebbéli minőségében mindenki másnál jobban tudja, milyenek is voltak a Ramones fiúk, akik egyébként semmiféle rokoni kapcsolatban nem álltak egymással, csak jópofaságból így jelezték hovatartozásukat a külvilág számára. (Az első dobost például Erdélyi Tamásként anyakönyvezték Budapesten, s csak évekkel később lett belőle Tommy Ramone.)
 
A közvélekedés szerint ők voltak az első punk zenekar, ami azért is érdekes, mert amikor zenélni kezdtek, még nem létezett a punk zene, csak később címkézték fel így az angol együttesek hatására ezt a fajta minimalista stílust. Ez mondjuk nem befolyásolta őket, miként az sem, hogy a cseppet sem rádióbarát zenéjük (átlagban egy-két perces nótákkal már akkor sem lehetett messzire jutni), és a gyér lemezeladások miatt sosem lettek rocksztárok. Éppen ennek a viszonylagos sikertelenségnek köszönhetően voltak mindig úton, sokáig a koncertezésből éltek. Természetesen a lepukkant körülmények között eltöltött évek nem tettek jót a bandán belüli viszonyoknak.

A könyv legfőbb erénye, hogy megtudjuk belőle, miként is zajlottak a turnéhétköznapok, milyen volt utazás közben a hangulat, miként formálódott a műsor, kinek milyen szerepe volt az együttesen belül. Egy biztos, nem semmi figurák gyűltek össze, és személyiségük ismeretében egyenesen bámulatos, hogy több mint két évtizedig létezett a Ramones, illetve zenéjük színvonala végig egyenletes maradt.
 
Mindezt a manapság divatos interjú- és visszaemlékezés-töredék formájában kapjuk, amikor megkérdeznek egy rakás embert, majd a szövegüket feldarabolják, és téma szerint összegyűjtve tálalják. Ennek a módszernek eredményeként egyrészt egyfajta mozgalmasságot kap az egész, elvégre mindig új hang szól hozzánk, másrészt olyan részleteket is megtudunk, amire egyébként eszünkbe sem jutna rákérdezni. Szerencsére, mert így – még ha csak töredékes vagy közvetett formában is – azért megtudunk valamit a lemezfelvételekről, a zenéről és nagy vonalakban megismerjük, miként is váltak egyre népszerűbbé a koncertjeik, illetve hogyan tudtak mind nagyobb helyeket megtölteni.
 
Egyet sajnálok csak, hogy a könyv mellé nem csomagoltak válogatás CD-t, rajta olyan nótákkal mondjuk, mint a „Blitzkrieg Bop”, „I Wanna Be Sedated” és a „Sheena Is a Punk Rocker”.  Zene hiányában be kell érjük az egyébként pazar képanyaggal, amelyek között plakátok, zenekari fotók, és belépők egyaránt szerepelnek.
 
Végezetül ime két videóklip, ritka mozis kirándulásaik közül: